Sörök

Sokféle a sör is.

Van például elsősör, amely a magamkorabeliek legendáriumában az építőtábor nevezetű bolseviki intézménnyel kapcsolatos. Az elsősör kékcímkés kőbányai világos, illetve annak regionális megfelelői: Szalon, Ászok, Borsodi stb., amelyet kerítésátmászást követően vasúti restiben, mázsaházban, vagy vegyesbolt lépcsőjének csőkorlátján kortyolgatott a serdülő, sportszelettel ellensúlyozva a még szokatlan, kesernyés ízhatást.

Pár év és eljött a nagy Sörkorszak, amikor az ember hat-nyolc féle sört is elfogyasztott egy nap.

Gyógysörrel kezdődött a sor, reggel háromnegyed hatkor ott toporgott az ember a söntés redőnye előtt, savanykás sör a gyógysör, tegnapról maradt a hordó alján, de jó, különösen a harmadik, aztán át lehetett térni a számolatlan sörökre, amelyek természetesen gondosan számolva voltak, hogy számot lehessen adni róluk merengve, a számolatlan sörök közé aztán be lehetett iktatni egy-egy célsört, a Nagycsarnok karzatán például, ahol négy tíz volt egy egy korsó, este aztán eljött a bulisörök szaka, majd következett a no-ezt-már-nem-kellett-volna sör, aztán gyorsan pár újabb gyógysör, aztán a búcsúsör, aztán a zsebben hordott útisör és végül a végsör.

Vannak aztán egzotikus sörök, amilyen például a felvidéki sörbomba, amely úgy készül,

hogy a vándor hosszas, vígasztalan talpalás után végre betér mondjuk Kassa főterén egy csuszmákos kövű, pácolt, hagymás hal szagával átitatott falú Knédli Hutba és ízes tótsággal elmagyarázza, hogy kér egy jedno pivot és egy jednu málnut, mire a csapos kissé értetlen arccal, de vállát megrántva a már kiadagolt, remegő habú sörbe egy határozott mozdulattal belecsap egy stampedli rémes állagú szirupot…

Sokféle a sör.

Van mindegysör, meccssör, körsör, búsör.

Van kórházsör is.

Ezt az ember egyedül issza.

Bemegy, sötét van már, kinn várják a folyosón, újra kopaszon, nagyra nyílt, merev barna szemmel, bemegy az ember, összekapja az ágyat, mögötte csinos nővér csövet dug haldoklószájba, szörcsögés tölti be a szobát, kimegy az ember, fürdet, etet, cigiztet, „Szép éjszakánk lesz” mondják neki, „Még ez is milyen nehéz, hozz be egy Bibliát, ne vakard a fejed, menjél!” és aztán megy az ember kifelé, megy a néptelen, sötét lépcsőn, a káposztaszagú fedett folyosón, le az újabb lépcsőn, ki a kiskapun, megy a villamosmegállóhoz, vagy a gesztenyésen át a Fogashoz, belép a füstbe, zajba, furcsa fénybe, kikéri kórházsörét és megissza figyelmesen.

Jó.