Trefort, a reformer

Kultuszminisztere Magyarországnak három volt csupán. Trefort Ágoston a második a sorban.

1817. február 7-én született. Dédapja belga volt, ügyvéd, nagyapja katonaorvosként keveredett Magyarországra, apja a zempléni Homonna seborvosaként lett megyéjének megbecsült polgára.

A leendő miniszter két testvére közül az egyik még csecsemőkorában meghalt, a másik fiatalon öngyilkos lett. Tizennégy éves, amikor szüleit elviszi a kolera. A szegénység és adósság állandó szorításán túl meg kellett érnie feleségének, legjobb barátjának, egyik vejének, egyik lányának és végül egyetlen fiának elvesztését.

De volt része jóban is.

Gyermekkora gond nélkül telt el, Homonna, Eperjes, Sátoraljaújhely, Eger, Pest és Bécs tanintézeteiben vagy féltucat nyelven túl megtanult mindent, amit kell.

Ifjúkorában beutazta egész Európát. 1837-38-ban például egyetlen menetben fölkeresi Bécset, Prágát, Drezdát, Lipcsét, Berlint, Moszkvát, Pétervárt, Stokholmot, Koppenhágát, Londont, Antwerpent, Brüsszelt, Párizst, Marseille-t, Genovát, Milánót és Velencét.

Ekkoriban nem voltak anyagi gondjai. Ez az apai örökségen túl gyámjának, Csáky Petronella grófnőnek köszönhető, aki nemcsak magához vette, hanem hosszú-hosszú éveken át szponzorálta is a tehetséges és csinos fiatalembert. A rendszeres nyári tanulmányi kirándulásokon pedig az érett grófnő ideális útitársnak bizonyult.

1837-ben kötött életre szóló barátságot leendő sógorával és elődjével, Eötvös Józseffel.

1839-ben barátaival létrehozta a honi képzőművészet felvirágoztatását szolgáló Pesti Műegyletet.

Ebben az időben kristályosodott ki a centralisták néven ismertté váló politikai csoportosulás, amely az ország gazdasági fölemelkedését és polgári átalakulását a Habsburg-birodalom keretein belül, a megyerendszer szétfeszítésével vélte elérhetőnek.

Történeti, jogi és gazdasági tárgyú cikkei révén Trefort országosan ismert lett. Huszonnégy évesen választották az Akadémia levelező tagjává.

A negyvenes években — és később is több alkalommal — egy fedél alatt lakott legjobb barátjával, sőt a Rosty testvérlányokat is együtt vették el. (Egyik az egyiket, másik a másikat.)

A forradalmat Trefort üdvözölte, de nem kitörő lelkesedéssel — alkatából fakadóan nem szerette, ha polgártársai fegyveresen róják az utcákat, és az egészséges mértéken felül viszik túlzásba az akasztást, koncolást, lövöldözést.

A Batthyány-kormány idején Klauzál államtitkára, de a hajóhídon fölkoncolt Lamberg teste még ki sem hűlt talán, amikor Trefort már csomagolt.

Világos után apósától örökölt Békés megyei birtokán gazdálkodott. Bár 1861-ben hároméves üszője ezüstérmet, növendék bikája pedig oklevelet kapott, a csabacsüdi gazdaság mégis tönkrement. Trefort bekapcsolódott az újjáéledő megyei, majd országos közéletbe.

Alispán, majd képviselő lett, jelentős részt vállalt a kiegyezés gazdasági előkészítésében.

Sógora 1871-ben bekövetkezett halála után — egy kis kegyeleti pauzát tartva — 1872-ben veszi át a kultuszminiszteri tárcát, és haláláig, 1888-ig, a Lónyay-, Szlávy-, Bittó-, Wenckheim-, és Tisza-kormányok alatt mindvégig meg is tartotta azt.

Mivel Trefort Ágoston addig nem foglalkozott hivatásszerűen oktatáspolitikával, ahhoz a meghökkentő eljáráshoz folyamodott, hogy szakemberekkel vétette magát körül. Bevezette azt is, hogy fontosabb döntések meghozatala előtt értekezleteket tartott, amelyekre kizárólag az adott kérdéshez értő urakat invitált meg.

Ezután megalapozta a modern polgári magyar oktatás- és nevelésügyet.

Létrehozta az ország második egyetemét Kolozsvárott, fölavatta a Zeneakadémiát, az Iparművészeti Főiskolát, a rabbiképzőt, korszerűsítette a pesti bölcsészkart, erősítve annak állami jellegét, fölemelve a tanulmányi időt és bevezetve a szemináriumi rendszert, a Műegyetemnek új épületet emeltetett a Múzeum körúton, az orvoskarnak az Üllői út mentén egész negyedet, bővítette a jogi kart, átadta az Egyetemi Könyvtárat, továbbá: korszerűsítette a polgári iskolát, a nőnevelést, a tanoncképzést és létrehozta az első állami óvodát.

Trefort Ágoston főműve az 1883-as középiskolai törvény, amely polgárhoz méltó bátorsággal dacolva az egyházak tiltakozásával, biztosította az állam felügyeleti és ellenőrzési jogát valamennyi tanintézetben, új, egységes tantervet vezetett be, előírta, hogy az egységesen 8 osztályos középiskolában csak államilag képzett tanerők alkalmazhatók, és megszabta a tanítási órák számát. Mindehhez 1883 és 1888 között felépíttetett 22 új középiskolát.

Ez a törvény megalapozta azt az európai színvonalú magyar középiskolát, amelynek maradványai itt-ott fellelhetők még ma is.

Trefort miniszteri működésének második felében eltért hajdani barátja, sógora, elődje liberális elveitől. 1874-75-ben bezáratta a felvidéki szlovák gimnáziumokat — igaz, külső kényszernek engedve. A harcos nacionalista Grünwald Bélának írta: „Ha még tudnak valami rossz gymnasiumot, szóljanak. Én rögtön bezáratom. Én bezáratok minden gymnasiumot.” A miniszter közreműködött a Matica Slovenska közművelődési egyesület feloszlatásában is. Az 1879. évi XVIII. törvénycikk módosította az 1868-as népiskolai törvényt, valamennyi népiskolában bevezetve a magyar nyelv kötelező oktatását, és a nem magyar tannyelvű iskolákban is kötelezően előírva a magyar nyelv ismeretét.

Úgy tűnik, Trefort Ágoston ragyogó képességei mellett mindig rászorult valami gyámkodásra: hol egy grófnő, hol egy barát, hol egy kormánypárt befolyása alá került.

Sorsa azt példázza: ha lehet választanunk, inkább a grófnő…