Az érdi busz

Az érdi busz menetrend szerint jár. Továbbá a saját rendje szerint. Ezen a renden a rendszerváltás nem változtatott.

Minden sárga busznak saját rendje van. Vannak minden sárga járatra érvényes szabályok, és minden egyes viszonylatnak kialakultak az egyedi jellegzetességei.

Itt van például az érdi busz. Az, amelyik a Kosztolányi Dezső térről — magyarul a Kosziról — indul, az 1-es állásról.

E járat specialitása, hogy kétsoros a sora. Van sortalan busz, amelyre az ember fölszáll csak úgy, van busz egysoros, van kétsoros, sőt több.

Az érdi busz kétsoros.

Van ülő sora és van álló. Nem pecsétes papír írja ezt elő, de a szokásjog. Az pedig kemény dolog. Annak az ököljog a fundamentuma.

A két sorban közös, hogy mindkéttő hosszú. Erre még a Volán ügyel. A többit már az utasok maguk intézik. És a sofőr.

Itt nincsen érzelem, itt nincsen nevetés. itt nincsenek könnyek. Itt sor van. Kettő. És rend. Sor-rend. Aki az állósorban állt, az — lehet vak és lehet béna — aznap biztosan nem ül le. Aki az ülősorba állt, az egyszer majd még ülni fog.

Itt később érkező barát, évtizede nem látott rokon, gyermekétől elszakított anya már előbb besorolt szerette mellé ugyan nem áll. Kivétel csupán a karonülős anya. Neki hallgatólagos előjoga a derékszögben felfejlődött két sor között, 45 fokban, egy harmadik, vagy inkább kettő és feledik pótsort képezni. Persze ilyenkor is kirobbanhatnak fejlődéslélektani disputák: például ha a kisdednek serken már a bajsza…

Itt mindenki figyel.

Bejön a busz, lódul a sor. Az ülő. Az élelmes csak külső ülésre ül. A belső sor a baleké. Aki leült, odafönn, lehunyja két szemét. Se lát, se hall.

Jönnek az állók. Az elsők megállnak elöl, a hátsók szóvá teszik ezt. Az álló, ha teheti, hasát az ülő fejére teszi.

Ha már kellő a tömeg, indulhat a busz.

Ezen a buszon nyáron nagyon meleg van, télen mindig hideg van. Soha sincs jó idő. Viszont a környéken sokan fűtenek olajjal…

A sofőr nagy úr. Rostálja is az utast. Van, aki tíz percen át vizslat minden bérletet, van a higiénére háklis, van, aki csak egyszerűen nem szenvedheti a cigányt. Van aztán sofőr, aki a megállók között szelektál. Hol az egyiket hagyja ki, hol a másikat. Nincs is mókásabb látvány egy hopponmaradt, megnyúlt képű, ökölrázó csoportozatnál. Esőben az igazi. Van, akinek szokása beugrani egy kávéra, és a lemaradást az emhetesen behozni. Ilyenkor aztán sorra maradnak le a rohadt gazdagok Mercedesei.

Az érdi buszon sokféle az utas. Gyerekből például két típus ismeretes. Helyi és bejáró. Két kaszt, két világ. Az egyik bentről jön, a másik kinn van. Az egyik pár megállót megy, a másik végig. Az egyik mackóban száll föl, a másik farmerben ül. Az egyik már ivott, a másik még nem.

Van busz hétköznapi és van hétvégi. A hétvégiben kazalnyi rózsa van, kosámyi barack és kanna bor. A hétköznapiban tömeg.

De azért a telkes épp olyan törődött. mint a bejáró. Ha van jó karban lévő érdi — ha helybéli, ha telkes az nem ült még buszon.

Az érdi buszon az is elfárad, aki nem. A vigasztalanul végtelen és végtelenül vigasztalan Riminyáki útra rákanyarodva az érdi busz már csak egy sárga doboznyi cigi- és piaszagú fáradtságkoncentrátum. Az utasok némán, sápadtan, zsibbadtan zötykölődnek. Csak ha karambol van odakinn, akkor támad némi élénkség a buszban. Szerencsére mindig akad karambol. De az utat szegélyező szétgázolt kutyákra már nem hederít senki.

Gyorsan fogy a kutya Érden.