Blum

Szerdán zürichi otthonában meghalt Blum Tamás magyar muzsikus.

Apja könyvkereskedő volt, hol Bécsben, hol Budán lakott, a monarchia pilótájaként az első háborúban 1500 méterről lezuhant, életben maradt, 1938-ban elment a Széchenyi fürdőbe, kért egy kádat, és főbe lőtte magát.

1944 nyarán édesanyjával együtt az ún. Kastner-akció réven Bergen-Belsenbe, majd Svájcba került. Itt — fogolyként — bejárt a lausanne-i konzervatóriumba.

1945 augusztusában érkeztek Budapestre, pár nap múlva az édesanya hasnyálmirigyrákban meghalt.

A tizennyolc éves Blum, aki a háború előtt Kadosa Pálnál tanult, 1945-ben a pesti Operaház korrepetitora lett. 1953-tól 1959-ig, a debreceni Csokonai Színház legendás fénykorában zenei igazgatóként mintegy tizenöt operát mutatott be. 1959-től újra a pesti, majd 1973-as disszidálásától — ő mondta így — a zürichi opera alkalmazásában állt. Mind e közben olasz, német és francia nyelvről lefordított közel kéttucatnyi szövegkönyvet. Amíg magyar nyelven játsszák az Otellót, a Mesterdalnokokat, a Koldusoperát, A sevillai borbélyt, a Falstaffot, a Poppeát, a Trisztánt, a Szerelmi bájitalt vagy legutóbbi munkáját, a Kabarét, addig neve ott lesz a plakátokon.

Blum Zürichben is pesti maradt, az utcán méterenként görög, amerikai, szerb, magyar és néha svájci ismerősbe botlott, messziről üdvözölte őt a chilei dirigens, a magyar fogorvos és a török kukás, ismerte az összes hazai viccet, a foci- és a bridzseredményeket, az utóbbi időben sokat járt haza, újra dirigált, dolgozott az ő Operájában, legutóbb, nyáron, Kocsissal, Kurtággal vezetett kurzust Szombathelyen.

Furcsa, szemérmes, érzelmes és kemény művész volt, beutazta a világot, érdekes embereket ismerhetett meg, remekül főzött, lenyűgözően tanított, nagyon értett zenéhez, irodalomhoz, nyelvekhez, matematikához, bridzshez, talán legjobban a színházhoz, s mindehhez szép, sikeres feleség és egy tehetséges gyerek is megadatott neki.

Két éve tudta, hogy rákos — munkával, utazásokkal, kurzusokkal, fantasztikus polipsalátákkal, hajnalba nyúló dumákkal, whiskyvel és fröccsel, zenével és irodalommal válaszolt a halálra.

Szép élete volt.