Beetetés

Van egy kedves barátom, úgy hívják, hogy Joó Lajos.

Ez a Joó Lajos nagyon megjárta. Azt történt vele, hogy évekkel ezelőtt elvett egy szemre csúnya hölgyet, aki kényelmesen buta volt, viszont olyan hihetetlenül erőszakos, hogy maga Joó is csak akkor hitte el, amikor már késő volt.

Lajos, amikor az emelkedett hivatali aktus először szóba került, így sóhajtott föl: „Na jó, végül is harminckét éves vagyok, kopaszodom, meg különben is, csak arra az egyre kérlek, hogy soha ne csinálj nekem paradicsomos káposztát, mert azt az egyet nagyon utálom, szegény anyám minden kedden paradicsomos káposztát csinált, tudta, hogy utálom, mégis egészen tavalyig, amíg meg nem halt, paradicsomos káposztát ettem, mert ha nem, akkor szegény anyám úgy vert szájon, hogy a kakukkos órából kizuhant a kismadár.”

Az asszonyka mondta erre, hogy „hová gondolsz, mókuskám, rántott hús lesz, mókuskám, meg bifsztek tükörtojással, meg rablóhús lesz, mókuskám”, úgyhogy Lajos elvette, és elkezdtek telni a napok, hetek és ilyesmik, és először csak egy kis káposztasaláta bukkant föl a keddi rántott húshoz, aztán paradicsomsaláta tette változatosabbá a hét eleji ebédet, majd mind gyakoribbá vált a paradicsomleves, amelynek egyhangúságán káposztalevessel próbált segíteni a nő, később bevett szokássá vált, hogy keddi ebédként paradicsomleves és káposztás cvekedli került a Joó család asztalára, végül egy békésnek induló keddi nap estéjén így szólt az asszony megdöbbent urához: „Te Lajos, mit szólnál hozzá, ha megízesítenénk egy kis ketchuppal ezt a cvekedlit?”, és már zúdította rá a szószt, és ma már, ha lehet, kerülöm keddenként a Joó-házat, mert bizony szomorú látvány szegény barátom, amint ott ül az asztalnál és tömi magába a paradicsomos káposztát, a vége felé, amikor már rájön a fulladás kicsit, megreszkiroz valami köhintést, hogy nem egészen erről volt szó, mire az asszony rendesen csak annyit szól, hogy „Kuss, Lajos!” és szegény barátom csak eszik tovább, nem tehet szemrehányást senkinek, maga választotta az asszonyt, eszi a paradicsomos káposztát kedden, kínlódva, kétségbeesve, szinte sírva, de eszi, eszi és eszi a paradicsomos káposztát, hiszen mi egyebet is ehetne immár.