Lipót körút 13.

Irdatlan ház ez, nem is egy, hanem kettő, szervesen hozzátartozik a 15. számú is, csak annak a tetején nincsen ilyen szép alighanem a sörgyártás folyamatát szimbolizáló — relief, de összetartozik a két ház, olyannyira, hogy az ostromig — ahogy errefelé mondják, a felszabadulásig, mely alkalommal a Honvéd utcai iskolában föl talált robbanni 12 vagonnyi lőszer, s ez némi változásokat okozott a tájképen —, egyszóval 1945-ig a két ikerházat télikert kötötte össze. Itt pingpongozott apám nyolcéves korában, amikor utoljára volt szegény családunk gazdag. Papa ebben a lakásban ment tönkre 1933-ban, innét kellett továbbköltözni a Petőfi Sándor utcába, mert ennek a lipóciai lakásnak 130 pengő volt a bére havonta. Itt kellett hagyni a hatalmas, faragott könyvszekrényt, a képeket, szőnyegeket, a nagypolgárságot, amelynek azóta is bottal üthetjük a nyomát. Lefoglalta a lakbérhátralék fejében Haggenmacher úr képviselője, de hát így volt rendjén, ez az előkelő Lipót — 1937-től Szent Istvánra magyarosított — körút legelőkelőbb háza volt, portásfülkével, portással, házmesterrel, vicével, három lépcsőházzal, kókuszszőnyeggel, teherlifttel, komcsival és nyilassal, a télikert alatt húzódott a patinás Fischer étterem — ma Berlinből európaisodott István atyánkra — kerthelyisége. Fischer úrék bizonyára nem képeztek olyan ordináré, kukás disznóólát az udvaron, amilyennel ma találkozhat a betérő. Úri — és rokon! — ház volt a 9. és a 11. is, mind a négy palota Haggenmacher-telken épült, az 1850-ben Svájcból Pestre települt Henrik sörmester az itt szomorkodó temető helyére húzta föl ötemeletes malmát, amelyet 1899-ben bontottak le, hogy fölépülhessen a négy bérház, amely az államosításig a család tulajdonában maradt, az a 13-as például Ottóé volt. A família számos tagja megőrizte svájci állampolgárságát, és ezt fölhasználva, ha már kénytelenek voltak magyarok lenni, afféle európai rutinból, megmentették pár száz ember életét, Szomory Dezsőn persze nem lehetett segíteni, ő Auschwitzba keveredett, Emil testvére lakásában — hátsó udvar, földszint jobbra — húzta meg magát, de nem tette ki a lábát az utcára, a csillag színben nem illett a kabátjához, és akkoriban még a magyar íróságnak föltétele volt a stílusérzék, igaz, magyar íróhoz méltón is halt elegánsan éhen. De hát aki itt lakott, az mind elegánsan élt-halt, e hajdan 60 — manapság 120 — bérleményben orvosok, ügyvédek, kereskedők éltek, magyar polgárok, akikről nekem mindig azt tanították az iskolában, hogy nincsenek, soha nem is voltak, de hát aki bemegy ebbe a házba és körülnéz, az rájöhet, hogy ezt bizony nem tanították jól az iskolában, aki itt lakott, az — na jó: annak a cselédje — a Glasnerhez vitte sütni a kenyeret, az a Brauchtól hozatta a kolbászt, az a Fleischertől kapta a húst, az Urániába vagy a Kerpelhez küldött le gyógyszerért, az a Picknél — közepes közért ma a 11-ben — vett meg minden egyebet, Heinét olvasott gót betűkkel, így tett Rapaport doktor és Kalocsay doktor és László doktor és Géza bácsi, aki a Keleti és Murányi könyves cég igazgatója volt — társ: Ormándy László —, ő volt Horváth Géza. S ott volt a négy Márton gyerek: Dezső, Miska, Paula és Gizella: Dezső meghalt 13 évesen ez akkoriban bevett gyerekszokás volt —, a fivér, Miksa (vagy Miska) — Krúdy is fölemlegeti gyakran — ott lakott átellenben a házzal, az Elit — ma: Szind-bád (jó!) — mozi és a Club kávéház — ma: Dreher (drága!) — házában. Miska bácsi állítólag úgy zongorázott, mint Backhaus, inkább azért Bécsben lakott, és nem tudni, miből élt, de jól, mindkét felesége a szemközti színház alkalmazásában állott, az elsőt Harmath Hedvignek hívták, mellszobra itt áll a zongorámon, huszonhat éves korában halt meg, gyönyörű temetése volt, akkoriban még a Lipót körúti házak udvarán ravatalozták föl a megboldogultakat, Hedvig fia, Mihu tolvaj lett, erre külön is büszke a család. Miska bácsi második feleségét Makay Margitnak hívják, mindaddig, amíg története lesz a magyar színjátszásnak.

Nos tehát — tetszik tudni követni? — Paula néni, Thury dédapám sógornője, tehát dédanyám, Gojszi testvére lakott ennek a háznak hatszobás saroklakásában, a már említett Géza bácsival és a három gyerekkel Borcsával, Marcsával és Zoltánnal. Borcsa fiát, Jánost, a klasszika-filológust a bolsevizmus elleni hősi küzdelem hevében kergette rá a magyar honvédség az ukrajnai aknamezőre, lánya, Kata ma is köztünk él. A házban fölcseperedő másik gyerek, Marcsa Blum Bélához ment, ebből lettek a Blumok. A harmadik, Zoltán szociáldemokrata újságíróként, íróként (Magyar Századforduló) lett ismert, első felesége Molnár Ferencnek talált lenni lánya, Márta aztán a lezsidózás folyományaként megölt katolikus magyar íróhoz is feleségként szegődött, Mátyás gyermekük Londonban lett íróvá. Az e házban nevelkedett Zoltán két édesgyermekéből az egyik tévérendezőként szomszédol, a másik, Eszter pedig a Lukin-família ősanyja lett. S ha egy kicsit utánaérdeklődnék, olvasnék, telefonálnék, ezt órákig tudnám még folytatni, de hát erre a helyre — a Lipót körút 13-ra-most ennyi hely jutott.