Tojássárgája

Van egy kedves barátnőm, úgy hívják, hogy Bus Anna, akinek férje így szólt egy szép napon: „Elég a Népszabadság, légy szíves, Mama, nem olvasni többé az Esti Hírlapot!” — és azóta Bus Anna egyedül neveli gyermekét.

Ennek a gyereknek az a sajátossága, hogy mindennél jobban szereti a csokisüteményt.

A csokisütemény úgy készül, hogy Bus Anna összekever 14 deka porcukrot, 14 deka olvasztott csokoládét, 14 deka darált diót, két evőkanál zsemlemorzsát, öt-hat darált kávészemet hat tojás fölvert fehérjével, a masszát tepsibe teríti és közepes lángon — kb. 40 perc alatt — megsüti.

Bus Anna hosszú éveken át minden hét minden péntekjén nekiveselkedett a csokisüteménynek, és minden hét minden péntekjén, miután a gyerek elégedetten bevonult a gyerekszobába a megrakott tállal, ő ott maradt a konyhában a megmaradt hat tojássárgájával.

Az első sárgáját elkeverte fél doboz tejfellel, és ezzel sűrítette be a pénteki levest. Bus Anna rájött ugyanis, hogy nincsen olyan leves, amelynek ne tenne jót ez a beavatkozás.

A második sárgájából majonézt készített, picinykét savanykásat, finomat, bársonyosat.

A harmadik sárgáját afféle fehérje nélküli tükörtojás gyanánt kisütötte, ezt ette előételként jó sok majonézzel a leves előtt.

A negyedik sárgáját kikeverte kevés cukorral és megeszegette a leves után, ez volt az ő pénteki desszertje, ugyanis utálta a csokisüteményt

Az ötödik sárgájából, csöpp olajjal, citrommal, mézzel csinált egy jó kis arcpakolást, a hatodikat pedig, miután mindennel végzett, azon nyersében lehajította a torkán. Köztudomású, hogy a tojás jót tesz a hangszálaknak, Bus Anna pedig igen szeretett népdalokat énekelni vacsora után.

Így ment ez hosszú-hosszú éveken át.

Egészen múlt péntekig.

Múlt pénteken azonban, miután elkészítette a csokisütit, odaadta a gyereknek, behabarta a gulyást, kikeverte a majonézt, megette a sült tojással, elnyammogta a krémet, becuppantotta nyersen a hatodikat is, ott ült a konyhaasztalnál Bus Anna, sárgásan csillogó, vastag pakolással a képén és épp rákezdett volna a nótára, miszerint „Végigmék a kisteleki nagy utcán”, amikor hirtelen elhatározta, hogy inkább mégiscsak fog magának egy pasast.