Lonci néni receptkönyve

Lonci néni sárga szemű nagyanyám testvére volt. Mindkettőjük kézírásos receptkönyve rám maradt. Némi forráselemzés kétségtelenné teszi, hogy létezhetett egy „ősgeszta” is: alighanem anyjuk, született Korneli Rozália receptgyűjteménye.

Ezen — a Komárom megyei Tóvárosból származó — dédanyám állítólag olasz származású volt, ám ennek a receptgyűjteményekben gasztronómiai nyoma már nem maradt. Ezek hamisítatlan józsefvárosi receptek.

Lonci néni — egy benne felejtett naptárlap tanúsága szerint — 1928 táján rögzítette írásban a szakácsművészet alapjait, és azon a hátralevő majd öt évtizeden át több változtatást nem eszközölt. Ebbe a könyvbe nincsenek pótlólagosan beragasztva újságokból kivágott receptek, nincsenek kiegészítések, itt nincsen változás, nincsen egyénieskedés, nincsenek meglepetések, szeszélyes ötletek, pikáns gondolatok.

Az egész életében a Belső-Józsefvárosban és ötven éven át a Sándor utcában élő Lonci néni negyven éven át az itt lefektetett étkeket főzte szegény Gyula bácsinak.

Ebben a receptkönyvben minden praktikus, egyszerű, hétköznapi, egyszóval józsefvárosi.

Szemben a szokásrenddel, Lonci néni az édességekkel indít: több száz különféle torta, tészta, csók, krém, fánk, patkó, kifli, rolád, linzer és pogácsa elkészítésének módja sorakozik a Cilcer és Társa Kő- és Könyvnyomdai Műintézet papírkereskedésében (Dorottya u. 6.) vásárolt, eredetileg valamiféle ügyfelek regisztrálására szolgáló keményfedelű füzet lapjain.

Néhány ügyfél neve benn is maradt a sütemények között: „Gózony István Mátyás és neje Bp„ Kistemplom utca 8.; 20 dkg vaj, 20 dkg liszt, 20 dkg cukor, 5 egész tojás, citrom héja, 10 dkg mandula, szeletbe, ezt keverni habzásig, szódabikarbóna.” Vagy: „Gebrüder Sting, Wien III. Ungargasse 27. Sárgarépa: lásd zöldborsó csak tejjel fölereszteni víz helyett.”

Lonci néni receptkönyvének sajátossága, hogy benne a sütemények, édességek, levesek, szószok és főzelékek abszolút túlsúllyal szerepelnek. Húsételt mindössze néhányat leltem: hirtelen rostélyost, vesepecsenyét (Gyula bácsi húsipari ellenőr volt!), fasírozottat, sült csirkét és savanyú húst.

De a zöme ilyesféle: „Hamis leves: piríts megfelelő hagymát összevágva kevés zsírban pirosra, kevés paprikát, petrezselyem zöldjét, felereszteni sós vízzel, ha a leves forr, főzz metéltet. Tejfellel tálalni. Borleves: fél liter fehérbor, 6 kockacukor, negyed liter víz, fahéj, szegfűszeg, citromhéj, s forraljuk fel, 3 tojás sárgáját elkavarni, tegyük a forralt borba, s ismét tűzhöz téve kavarjuk addig, míg föl nem forr. Tejleves: feltesszük a tejet kis vízzel, cukrot, sót teszünk bele, és tésztát.”