Népszabadság, 1991. január 24.
BÄCHER IVÁN
Szegény mama, aki áldott jó ember volt, persze az áldott jó emberek minden elviselhetetlen vonásával együtt, rettegtem kisgyerekként együtt utazni vele a tizenötösön, mert biztosan kioktatott valakit, vagy összeveszett a kalauzzal, vagy kéretlenül is szolgált némi jótanáccsal a szemben ülő számára, persze mindig a maga szelíd, konok jóságával, szomorú tekintetével, csöndes, a cigarettától rekedtes hangjával, mesélik, hogy fia — apám — koncertjeire mindig vitt magával Codeint — osztogatni a köhécselőknek —, szóval szegény mama, aki jó ember volt, a legjobb talán a családban, alighanem ezért a családért áldozta föl egész életét, alighanem csak azért ment férjhez tizennyolc éves korában, a Monarchia utolsó esztendejében papához, aki akkor még jómódúnak volt nevezhető, hogy segítsen két testvérének és férjét és tizenhárom éves fiát elvesztő anyjának, jól is indult minden, papának csinos gyára volt és volt négyszobás nagy lakás az Arany János utcában és volt cseléd, német nevelőnő, autó, sofőrrel és nyarak Davosban és telek Semeringben, de aztán papa testvére, Oszkár hitelt vett föl a nyersanyagkészletre és persze a hitelt nem tudta visszafizetni, ez az Oszkár egy lehetetlen alak volt, az ostrom alatt is csak ült a konyhaasztalnál és a markába fogta arcát: „Mi lesz velem, jaj, mi lesz velem …”, míg a többiek tették, amit kell, még félni sem értek rá, szegény mamának is olyan jó papírjai voltak, itt őrzöm a dobozban immár, hogy még egy Károlyi grófnak is becsületére váltak volna, szóval papa tönkrement és szegény mamáék költöztek évről évre mind kisebb és kisebb lakásba, előbb a Phőnix utca 2-be, majd a Lipót körút 13-ba — ez egy csodálatos ház, erről még írok —, majd a Petőfi Sándor utca 5-be, majd a Fehérhajó utca 8-ba és végül az Október 6., pontosabban előbb Bálvány, később Teleki Pál, és csak azután Október 6. utca 20. számú házának második emeleti, gangra néző kétszobás lakásába, szegény mama ide költöztette át anyjával, Gojszi nénivel a fűzőszalont, mert a harmincas évek végén kitanulta a fűzőkészítés szép mesterségét, persze negyvenkilencben államosították szegény mamáékat és ő 1954-ig a legkülönbözőbb munkahelyeken a legkülönfélébb beosztásokban ténykedett, a Női Fehérnemű Üzemben két évig volt varrónő, az Ifjúsági Könyvkiadónál egy évet gépíró, az V. Kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál pár hónapig bónkontrollos, a Villamos Hálózati Fejlesztő és Tervező Vállalat III. kitűző csoportjában segédmunkás, és végül á Madách Színházban kisegítő könyvelő, de persze ezelőtt, emellett és ezután is szegény mama mindenekelőtt gyermeket nevelt, a saját három darabját, majd itt nevelgette két fiának gyermekeit, hol ez lakott nála, hol az, én is jól emlékszem az Október 6. utcai házra, amelyet lebontottak azóta, múlt század eleji szép, lerobbant Pollack-ház volt, udvarán kúttal, istállókkal, két hatalmas gesztenyefával, a lakás sötét volt, a gangra ültünk ki tisztítani a borsót és a krumplit, fölhallatszott a tizenötös robaja, a jeges kiáltozása, az ószeres óbégatása, szegény mama negyven évig élt itt papával, persze mindig külön szobában aludtak, és szegény mama élete nem állt másból, mint gyerekből, vásárlásból, betegségből, pedikűrből, kirándulásból, römiből, telefonból, gázszerelőből, később televízióból, azóta tudom, mit jelenthet a tévé egy magányos öregasszonynak, mióta meghalt papa, és láttam szegény mamát, amint az ágy szélén ül és köhög és sípol és zihál, hiszen asztmás volt szegény mama, ült az ágyon és várta, hogy kezdődjön az adás, persze, amíg élt, papa is várta, szegény mama a korcsolyát szerette mindenekelőtt, a Protapopovokat, maga is jól korcsolyázott, meg úszott, teniszezett szegény mama, akinek a végén ajándék volt egy társasutazás húgával Szocsiba és Olaszországba és egy látogatás lányához és bátyjához Amerikába, ennyi volt szegény mama élete, és persze a sült krumpli, amelyet úgy készített szegény mama, hogy a krumpliszemeket alaposan lesúrolta, félbevágta, besózta, összedörzsölte, fölfelé fordítva besorakoztatta a tepsire, és nagy lángon szép aranybarnára, hólyagosra sütötte.
Vajjal, zsírral, szalonnával tálalható, de tudok olyat is, aki tejjel szereti.