Lehet

Szívet melengető volt látni azt a derűs, magabiztos mosolyt, amely a világtörténelem legnagyobb légitámadására induló pilóták arcáról sugárzott.

Lehetett is örülni.

Hiszen az összes repülő visszajött, miután elpusztította az összes ellenséges rakétát.

Lett is nagy öröm a világban és persze itthon is: a háború tulajdonképpen már véget ért, küszöbön a béke, eltolódnak majd a viszonyok, kiszámíthatóbbá válnak a nagyhatalmak, megoldódnak a kérdések, arab és zsidó, perzsa és palesztin egyaránt föllélegezhet, békésebb lesz a térség, jókora birodalmak élén nem állnak majd eztán a civilizált világ által akkurátusán állig fölfegyverzett rablógyilkos idióták és elmebeteg kannibálok, sőt talán még a benzin is olcsóbb lesz egyszer a budaörsi kútnál.

Lehet örülni!

Igaz, hogy — mint később kiderült — nem jött vissza az összes harci gép: egy-kettőt vagy tizet-húszat vagy mennyit csak lelőttek, és az is igaz, hogy csak nem sikerült az összes ellenséges rakétát eltalálni, néhány csak megbújt valami sivatagi cserje alatt és az a néhány csak elröpült jó messzire, de azért lehet örülni, mert az amerikai rakéta viszont befordul a sarkon.

Az is igaz lehet, hogy az elbóklászott rakétákra válasz érkezik majd, minek következtében arab államok támadnak majd az arab országot fölszabadító hitetlenekre, az is lehet, hogy egymásnak ugrik a két világkultúra, az is lehet, hogy kitör a XVI. század — csak egy kicsit több lesz benne az atomtöltet.

De azért lehet örülni, hiszen Kuvait szabad lesz.

Lehet örülni akkor is, ha persze mi sem maradunk ki a dologból, egyrészt azért, mert nem szoktunk kimaradni, másrészt mert derék katonaorvosaink a fronton ápolják majd az arab ország fölszabadítása ellen harcoló arab országok katonái ellen harcoló katonákat, hanem azért sem maradunk ki majd, mert sajátkezűleg választott parlamentünk, amely hetekig tudott vitázni azon, hogy hány bojt fityegjen alá a címer koronájáról, most jámbor belenyugvással szavazta meg, hogy hazánk fölött egy szuperhatalom repülőgépeinek százai, ezrei röpködhessenek majd titokzatos célpontok felé titokzatos csomagokkal, és ha már röpködnek, akkor lőni fogják őket, az bizonyos, és persze minket is lőni fognak, és persze — mi mást is tehetnénk — lőni fogunk majd mi is, te is, ő is, valószínűleg engem is behívnak majd, hogy tologassam egy kicsit azt a 43-as mintájú 120 mm-es aknavetőt, melynek kezelésére kiképeztek tizenöt évvel ezelőtt, igaz, hogy ennek a gránátja nem tud befordulni a sarkon, legalábbis nekem ezt nem említették, de abban a negyedórában ez engem már nem fog annyira kétségbeejteni, persze az is előfordulhat, hogy szerencsém lesz és haditudósító leszek és addig a pár napig tudósíthatok majd arról, hogyan is végződik ez az oly frappánsan indult háború, század, történelem, emberiség.

Lehet örülni!

És az a néhány eszkimó, aki a fölszabadított kuvaiti jégmezőkön bóklászik majd jövő nyáron, talán még fókát is talál.