Az unió arca

Az Európai Parlament május végén megszavazott egy állásfoglalást, melyben megkérdőjelezi Magyarország alkalmasságát arra, hogy betöltse az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét. A dokumentum indoklása szerint a magyar kormány rendre megsérti az unió alapvető értékeit, gyengíti a magyar jogállamiság állapotát, és nem működik együtt Brüsszellel, ezért a Tanácsnak mielőbbi megoldást kell találnia a 2024 második felében esedékes elnökségi időszakra. A tervezet parlamenti vitája előtti sajtótájékoztatón az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó jelentéstevője, Gwendoline Delbos-Corfield megerősítette, hogy a helyzet az utóbbi időben sem javult – írja a Népszava. A politikus kifejtette: Magyarország a putyini úton jár, a határain belül ellenséget keres: ilyen ország nem lehet az unió arca.

Miként értékelt a magyar igazságügyi miniszter? Úgy nyilatkozott, „rossz hír az EP háborúpárti baloldali többségének, hogy teljesen feleslegesen szavaztak a hazánkat elítélő javaslatról, ugyanis javában zajlik már az előkészítő munka, a jövő héten már a tanács vezető munkatársait fogadjuk, akik az ülések elnökléséről fognak képzést tartani a magyar állami vezetők részére”. Közösségi oldalán később úgy fogalmazott: az EP-nek ebben a kérdésben „nem osztottak lapot”.

Nono. A döntés valóban nem jár jogi következményekkel, de erős politikai üzenete van, már ha a magyar kormányt vagy annak bármelyik tagját is érdekli még saját magán kívül más. Meg érzékel-e politikai üzeneteket. Az állásfoglalást mindenesetre 442 EP-képviselő támogatta, és csak 144 szavazott ellene, jelentős különbség. A szövegben az is szerepel, hogy ha a Tanács nem talál megoldást, akkor a Parlament megteszi a megfelelő lépéseket. Ez nyilván nem lesz egyszerű, még ha a szándék nagyon indokolt is. A magyar kormány egyre erősebben lóg ki a tagállamok sorából, a kapcsolat viták halmaza. Magyarország egyike annak a két tagországnak, amely ellen hetes cikk szerinti eljárás van folyamatban, és az egyik olyan, amelynek átmenetileg befagyasztották a pénzügyi forrásait. Ezek nagy terhek lennének olyan munkakapcsolatban, amelynek egyik szereplője Orbán Viktor, a másik az unió parlamentje. Az amúgy is sok bajjal küzdő uniónak más se hiányzik, mint egy izgága, saját belpolitikai hatalmának mindent alárendelő soros elnök, valamint az EP öt nagy pártcsaládjának a szakadatlan küzdelme: a néppárt, a szociáldemokraták, a zöldek, a liberálisok és a baloldaliak együtt dolgoztak az állásfoglalás összeállításán.

Ennek a kormánynak amúgy is furcsa képzetei vannak különböző szavazások eredményeiről. A 2016-os úgynevezett kvótanépszavazás (ne feledjük: összesen 2016 menekültet kellett volna befogadnia Magyarországnak) érvénytelen volt, mert nem jelent meg elég szavazó. A kvótaellenes kormány mégis sikerről beszélt. A 24.hu riportere például megkérdezte Semjén Zsoltot, a kormány közismerten okos emberét: „Miniszterelnök-helyettes úr, elköltöttek 15 milliárd forintot erre a menekültellenes kampányra, mégsem lett érvényes, és most elsöprő sikerről beszélnek. Miért van ez?” Válasz: „Teljesen abszurd, amit kérdez. Teljesen. Mégis miért tárolnák a paradicsomot a zöldségek között a közértekben, ha gyümölcs lenne? Ennek semmi értelme nincsen. Ha gyümölcs lenne, akkor a gyümölcsök között tárolnák.” Ez eddig, ugye, tőrőlmetszett badarság, de hátravolt még a kormányfő, aki így nyilatkozott: „Lesz közjogi következménye a népszavazásnak akkor is, ha az érvénytelen.” 2022-ben újabb népszavazásra költött el a kormány milliárdokat, ez volt az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazás. Négy kérdésre lehetett szavazni, egyik esetében sem jött össze a minimális támogató szavazat, de ez a kormányfőt egyáltalán nem zavarta: Bár a „gyermekvédelmi” népszavazás jogi értelemben nem kötelező érvényű, a végeredménye miatt „egyenesen politikai kötelezettség áll fönn, amit a kormánynak végre kell hajtania” – mondta Orbán. Vagyis érvényesség ide, érvénytelenség oda, nem számít, de akkor mire volt jó ez az egész? Ilyen előzmények ismeretében úgyszólván semmi meglepő nincs abban, ha a magyar igazságügyi miniszter egy uniós parlamenti szavazás eredményét értékelve pökhendi nyilatkozatot tesz. A legutóbbi, úgynevezett szankciós nemzeti konzultációnak már egyetlen közhiteles eleme sem volt: hogy hányan küldték vissza, hányan szavaztak ellene, mellette? Kik számolták, milyen kontroll mellett? A kormány azt állította, nagyjából másfél millióan mondtak véleményt, vagyis a megkérdezettek legföljebb 11-12 százaléka. Ebből hozták össze Orbán serény propagandistái, hogy „a magyarok döntöttek: 97% NEM a szankciókra”. Ehhez hasonló érvénytelen referendumeredményeket meg konzultációs zagyvalékokat cipel aztán előszeretettel Orbán Brüsszelbe, ilyenekkel cuccol az unióban, és most nem érti, mi baj a magyar elnökséggel.