Szörnyen bűzlik. Ne engedjük, hogy megfojtsanak!

Andrzej Wajda, néhány héttel a halála előtt, szomorúan azt kérdezte tőlem: „Miért kell ezt még egyszer végignéznem? Emlékszem a sztálinizmusra, emlékszem ’68 márciusának borzalmára, és most megint…” Hozzáfűzte még: „Nézd meg Thomas Mann leveleit.” Kaczyński, Ziobro és Macierewicz „jó változásának” mostani akciói közben egyfolytában Wajda kérdése visszhangzik bennem.

Hát semmit nem tanultunk abból a sok aljasságból, provokációból, emberi sérelemből? Mi ez a rejtélyes emlékezetkiesés, amitől oly sokunk képes beletörődni, hogy a negyedszázada szabad és demokratikus, bár fogyatékosságokkal teli Lengyelországot egyre hasonlóbbá tegyék Putyin Oroszországához? Képes lesz-e Kaczyński és könyörtelen törtető gárdája hosszú távra megfertőzni a lengyelséget a maguk bűnözői vírusával, ami a regresszió és a kollektív elhülyülés fekete lyukába taszítja hazánkat?

Abból az országból, amely a sikeres demokratikus átalakulás példaképe volt, elszigetelt, lenézett, megvetett állam leszünk. És Oroszország groteszk utánzata, mert a Kreml diktátorának fegyveres hatalma nélkül nálunk legfeljebb holmi lilliputyinok feszegethetik gyászosan az izmaikat.

A Kaczyński-diktatúra hívei összetévesztik a tiszteletet a félelemmel. Abban a hiszemben élnek, a legjobb lengyel hagyományok ellenére, hogy ha az emberek félnek tőlük, tisztelik is őket. Ezért emlékeztet politikájuk a kocsmai verekedésre: alkotmánysértés, a független bíróság felszámolása, az állami vagyon kisajátítása a kormánypárti nomenklatúra által, brutális csapás a kultúra függetlenségére, a színházra, a filmre, a múzeumokra, még a Białowieżai-őserdőre is.

Hiénaétvágyukkal mindent fel akarnak falni: a független történettudományt, az állami cégeket, a közszolgálati médiát, a méneseket. Minden, amit a maga értelmével, szépségével vagy bátorságával tiszteletet ébreszt az emberekben, az rájuk nézve sértés.

Lengyelország a kezük alatt „Európa betege” lesz. Hát Kaczyński tényleg azt hiszi, hogy Lengyelország, az Európai Unió és a NATO tagja csupán szezonállam? Macierewicz segédletével be akar húzni minket Putyin szárnyai alá?

Thomas Mann 1935 áprilisában azt írta: „Ezek erőnek erejével, sőt legjobb tudásuk és szándékuk ellenére minden hibát elkövetnek (hogy a bűntettekről már ne is beszéljünk), amivel óhatatlanul a vesztükbe rohannak. Egyáltalán a Harmadik Birodalom ugyanarra a sorsra ítéltetett, mint minden esztelen, nacionalista, a világnak és a szellemnek hadat üzenő német vállalkozás. Ilyenek ők. Nincs ennél alábbvaló disznóság a nap alatt!”

1936 júniusában Mann Bécsben elment az Operába: „Valami szörnyen rossz szagú házba érkeztünk. A nácik bűzbombákat dobáltak, most legalább tudom, milyen szagú a nemzetiszocia­lizmus: hatványozottan lábszagú.”

Nemrég voltam egy rendezvényen, ahol a „jó változás” rajongói, hogy saját ötleteikkel feldobják a vitát, bűzbombát hajítottak a tömegbe. Nem hasonlítom Kaczyńskit Hitlerhez, se magamat Thomas Mannhoz. Csak a bűzlő nyelvet és az állam demokratikus intézményeinek felszámolását hasonlítom.

Meddig kell még ebben a bűzben élnünk? Nem érdemelt Lengyelország ennél jobb sorsot? Ne engedjük, hogy megfojtsanak!

Pályi András fordítása
(A cikk a jelenlegi válság első napján, július 15-én jelent meg a Gazeta Wyborcza címoldalán.)