Jöttek felgyújtani a szomszéd házát

Vlagyimir Putyin ledobta az álarcot. Jól tanúsítja ezt a nyílt orosz katonai agresszió Kelet-Ukrajna területén. Az európai médiában Putyin tevékenységét relativizáló hangok jelennek meg. Végre fel kell azonban fognunk baljóslatú imperialista politikájának lényegét, amelynek elsődleges célja a „szamosztijna Ukrajna”, a független ukrán állam megfojtása és vazallussá tétele.

Emberek halnak meg, városok állnak kifosztva és feldúlva, Putyin elnök és Lavrov külügyminiszter Sztálinhoz és Molotovhoz méltó arcátlansággal és cinizmussal hazudik.

Sikerül-e megállítani a putyini expanziót? Ezt nem tudjuk, de a tapasztalat azt mondja, hogy az ellenállás hiánya csak bátorítja a fenevadat. Azt halljuk, hogy a Putyin ellen foganatosított szankciók ártanak a lengyel gazdaságnak. Valóban, a szankcióknak megvan a maguk ára. De a gyáva kapituláció ára jóval nagyobb.

Mert Putyin – rövid távú és agresszív – politikáját az a meggyőződés vezérli, hogy az Észak-atlanti Paktum és az Európai Unió úgyis gyengének bizonyul. Ugyanaz a meggyőződés, amely 1939-ben a „nem fogunk meghalni Danzigért” mondást diktálta, ma húzódozik attól, hogy megkockáztassa a konfliktust Putyinnal Donyeck és Luganszk miatt. Ez a gyávaság és az elvakultság logikája, ugyanazé a gyávaságé és elvakultságé, amely annak idején lehetővé tette a Litvánia, Lettország és Észtország elleni sztálini agresszió hallgatólagos elfogadását.

Amikor Andrej Szaharov professzor, a nagy fizikus és a XX. század egyik legragyogóbb alakja az orosz parlamentben az afganisztáni hadviselést „szégyenteljes háborúnak” nevezte, a nagyorosz zsarnokság tábora veszettül rátámadt. Ma Szaharov ellenfelei a szabadság, az emberi méltóság és a demokrácia bátor és nemes orosz védelmezőin vesznek elégtételt. Ez a nagyorosz „fekete század” lázadása. A szörnyű orosz lázadás, amely – mint Puskin írta – esztelen és könyörtelen.

Pályi András fordítása
(Megjelent a Gazeta Wyborcza 2014. augusztus 30-i számában.)