Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 22. szám, 2023. június 2.
VÁNCSA ISTVÁN
Tiborcz-közeli magántőkealap szállhat be az egyik leggazdagabb magyar, Scheer Sándor szállodaprojektjébe. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) oldalán megjelent bejelentés alapján a Market-vezér minősített többségi befolyása alatt lévő cég eladja a Sárváron luxushotelt építő kft.-ben meglévő üzletrészének felét. A vevő az Equilor Alapkezelő Zrt. által menedzselt Central European Opportunity II. Magántőkealap – olvasom a forbes.hu oldalon. A szöveg az, aminek látszik, tárgyszerű tudósítás egy párhuzamos univerzum lakóinak mindennapos problémáiról, amelyek leginkább százmilliárdos nagyságrendű összegek megfelelő elhelyezésében és fialtatásában kulminálnak. A többé-kevésbé normális átlagember figyelmét ez a problémakör soha föl nem csigázhatná, ez abból sejthető, hogy voltak ilyen irányú kísérletek, eredményük nulla. Annak ellenére, hogy a „magántőkealap” szó önmagában is valamiféle mutyizásra látszik utalni, azaz olyasvalamire, amitől Rózsa Sándor összevonta a szemöldökét, sőt akár a lovát is ugratta. Valamikor, régen, talán. Sok évvel ezelőtt magam is úgy gondoltam, hogy a nép, amely fittyet hány a politikára, ahhoz talán elég anyagias, hogy a bukszájában való kotorászást komolyan vegye, sőt csontig elszegényedvén fel is horkanjon akár.
Tévedtem ebben is, ahogy minden másban.
Offshore cégek helyett magántőkealapok mögé bújik a NER-elit, egyre több szektort hálóznak be a titkos pénzgyűjtők, ezt az Átlátszó tárta elénk az elmúlt év elején, összefüggésben a néhai Magyar Külkereskedelmi Bank lenyúlásával, ami a közvagyon elmagánosodásának legszebb példái közé tartozik. A beavatottak korábban arról sutyorogtak, hogy a negyedik-ötödik legnagyobb hazai bankot (amely még 1950-ben, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank államosítása révén jött létre) Orbán és Matolcsy emberei fogják megkaparintani, ám ez akkor még túl nagyívű gondolatnak látszott ahhoz, hogy igaz legyen. Aztán történt, ami történt, egyidejűleg pedig arra derült fény, hogy a magántőkealap remek találmány, főképp oly esetekben, amikor nagyjaink a frissiben megkaparintott vagyoni elemek eldugdosásának tárgyában fáradoznak. Vagyis a hét hét napján és a nap huszonnégy órájában, esetleg még tovább. A magántőkealap ilyen szempontból jobb, mint az offshore, nem véletlen, hogy az utóbbi mostanra már reménytelenül divatjamúlttá vált, és ennek megfelelően a korszerűen gondolkodó magyar hazafiak megvetésének tárgyát képezi. A magántőkealap ezzel szemben olyan, mint a fekete lyuk, mindent elnyel, magába zár, belőle se anyag, se információ ki nem szabadulhat. Működését viszont egy 2011-es európai uniós irányelv szabályozza, amely számos átláthatósági követelményt tartalmaz. Vagyis a tőkealapok komoly és morálisan nem kifogásolható megfontolások alapján jöttek létre, nem pedig azért, hogy a pénzt és tulajdonosát is áttörhetetlen falak mögé rejtsék, de hát a mák se elsősorban azért van, hogy heroin készüljön belőle, a gyakorlatban viszont mégis az történik, ami. Talán mert a mákos rétes sütése és árusítása kevésbé jövedelmező.
Az EU a pénzmosás elleni küzdelem részeként már 2015-ben előírta a tagállamoknak, hogy a náluk bejegyzett cégek és más jogi entitások tényleges tulajdonosairól központi nyilvántartást vezessenek, egy 2018-as irányelvében pedig már azt is elrendelte, hogy a tényleges tulajdonosok személye bárki számára megismerhető legyen. Ez a nyilvántartás Magyarországon is létrejött, elsődlegesen a hatóságok férhetnek hozzá, de az uniós szabályok értelmében a tényleges tulajdonos személyét bárki lekérdezheti, személyenként csak ezerötszáz forintot kell kipengetnie.
Most még.
Európában az adatok hozzáférhetővé tétele ellen perek sokasága indult, végül pedig a bíróság is akképpen foglalt állást, hogy a tényleges tulajdonosok személyének megismerhető volta igazából mégse annyira helyénvaló. A döntés nyilvánosságra hozatalát követően Luxemburg a maga nyilvántartását azonnal lekapcsolta, példáját másnap követte Hollandia, később pedig Ausztria, Belgium, Málta és Németország is megszüntette a nyílt hozzáférést. A magyar rendszer továbbra is elérhető, ám ennek immár semmi jelentősége nincs, hiszen hős vezérünk akkor kapcsolja ki-be, amikor az őneki jólesik. Áll a teraszon, egyik kezében vastag falú pohárka, melybe derék veje adómentesen főzött illatos-aromás gyümölcspálinkát önt, másik keze a főkapcsolón, orcáján kevély vigyor. Győztünk, mindig is győzni fogunk, ez sugárzik róla, és nem kizárt, hogy igaza van.