Fix kettes

Elhangzik egy mondat valamelyik magyar diplomata szájából, és nyomban tiltakozások, jegyzékek és bekéretések jönnek. Miket mondanak a magyar vezetők Szijjártótól mondjuk Böröndi vezérkari főnökig?

Szijjártó Péter néhány napja Brüsszelből jelentkezett, ahol a Külügyek Tanácsa ülésezik. Határozott véleménye szerint túlságosan nagy a nyomás Magyarországon két szempontból is: például azért – magyarázta –, hogy az Európai Békekeretből járuljunk hozzá félmilliárd euró elköltéséhez azok számára, akik Ukrajnának fegyvereket szállítanak, és így kapják meg ezeknek a fegyvereknek a vételárát vagy legalább egy részét.

Vagyis a magyar külügy vezetője szerint Európában mindenki háborút akar, mert abból a fegyverszállítók zsírosra gazdagodnak, és bizony fegyverszállító itt mindenki, aki nem mi vagyunk – mert mi békét akarunk. Aztán az elvi kérdésből hirtelen napi ügy lesz, amennyiben a miniszter kijelenti, Magyarország addig nem hajlandó hozzájárulni, hogy az Európai Békekeretből fizessék ki az Ukrajnának fegyvert szállító országokat, ameddig Ukrajna a háború nemzetközi szponzorainak listájáról nem távolítja el az OTP-t.

Orbán miniszterelnök ezzel egyidejűleg Katarban gazdasági fórumon fejtette ki, hogy az orosz–ukrán háborúban orosz győzelemre számít, mert, mint mondta, „Ha megnézzük a valóságot, a számokat, azt, hogy a NATO nem hajlandó csapatokat küldeni Ukrajnába, akkor nyilvánvaló, hogy szegény ukránok nem győzhetnek a csatamezőn.” Ez erősen ellentmond a két héttel ezelőtti interjúban elhangzottaknak, miszerint a háborúnak győztese nem lesz, csak vesztese. Akkoriban ezt mondta Orbán, aki az orosz inváziót a diplomácia kudarcának nevezte. Ez utóbbi gondolat sok hasonlóságot mutat a szárnyát bontogató Böröndi Gábor altábornagy meglátásával: a honvédség nemrég kinevezett új vezérkari főnöke az M1 műsorában arról beszélt, hogy Magyarország kormánya az orosz–ukrán háború eszkalációjának veszélye miatt tartja fontosnak a békekötést. Szavai szerint 1939-ben a német–lengyel háború lokális háborúnak indult, de nem „fogták meg” időben békefolyamattal, és ez vezetett a második világháborúhoz. Lengyelország budapesti nagykövete, Sebastian Kęciek azonnal tiltakozott: „Oroszország Ukrajna elleni teljes körű, provokálatlan és törvénytelen agressziójával szemben Európának le kellene vonnia a második világháború tanulságait, és szolidárisan a történelem helyes oldalára kellene állnia, az áldozat, nem pedig az agresszor oldalára. Csak így teremthetünk tartós békét Európában.”

Orbán a Bloombergnek is nyilatkozott, amelyben kiemelte, nem az a kérdés, ki kit támadott meg, hanem az életek megmentése. Szólt arról is, hogy meggyőződése szerint Ukrajnának a harctéren nincs esélye a győzelemre (már megint, mint egy totózóban: Ukrajna–Oroszország fix kettes), amennyiben a NATO nem áll készen közvetlenül csapatokat küldeni az országba. Ezért ismételten megerősítette, hogy álláspontja szerint a mielőbbi tűzszünet és az azt követő béketárgyalások jelenthetik a megoldást a háború további eszkalációja helyett.

Azonnali reagálás: „Orbán álláspontját csak a Kreml támogatja, miközben az ukránok felszabadítják a megszállt ukrajnai területet” – írja az Unian ukrán hírügynökség Oleg Nyikolenko külügyminisztériumi szóvivő közösségi médiában tett kijelentéseire, közli a vg.hu. Az ukrán diplomata szerint „[a] Kremlben örülni kellene: a magyar kormányfő elhárította Oroszország felelősségét az Ukrajna elleni agresszióért”. Emlékeztetett: az európai vezetők is azt gondolták, hogy Ukrajna az Oroszországgal való konfrontációban nem lesz képes 72 óránál tovább kitartani, de tévedtek. „Ez az egyetlen mód Európa biztonságának garantálására is” – mondta a diplomata.

Navracsics Tibor A jövő Európája címmel tartott előadást az Akadémián. Ennek keretében az orosz–ukrán háborúról is szót ejtett. Mint kifejtette, az orosz–ukrán háború alapvető kérdéseket vet fel Európa biztonságával kapcsolatban, és azt üzeni, hogy „Európa sebezhetetlenségének mítosza végleg megsemmisült – mondta. – Kiderült, hogy az emberiség mégsem képes tanulni a történelemből, hiszen ha valaki tanulhatott volna a történelemből, az a Szovjetunió utódállama.”

Hogy itt melyik utódállamra gondolt a területfejlesztési miniszter, ki tudja. A Szovjetuniónak Észtországtól Kazahsztánon keresztül Oroszországig tizenöt utódállama van, felelőskutatások tekintetében tehát nem volna haszontalan megnevezni, hogy az orosz–ukrán háborúban speciálisan melyikre utalt. Alapvető fontosságúnak nevezte, hogy „a háború fegyverszünettel megálljon, hogy a méltányos és igazságos békére irányuló tárgyalások meginduljanak”.

A fürge Szijjártó mindeközben Kínában is járt. A három nap alatt ott olyan, de olyan sokat látott, hogy valamelyik reptéren elmondta, számára már biztos: ha Európa korlátozza a kínai gazdaságot, az hatással lesz a kínai–európai kapcsolatokra.