143. Iszik vagy Nyugat?!

143.1. Ön dönt

143.1.1. Elgondolkodtató, egyszersmind megdöbbentető, valamint letaglóztatgató, hovatovább ledermesztő adat a Qubit áprilisi cikkéből: az alkoholizmus világtoplista első három helyezettje kábé egy platformon van nyugati szankciók, ukrajnai háború etc., tehát „Nyugat vagy Putyin?” ügyében. Mi következik ebből? (Semmi.)

143.2. A miniszter állásáról

143.2.1. Nem mehetek el szó nélkül – illetve dehogy, simán elmehetek, sőt, el is megyek!, tehát újra: nem mehetek el kép nélkül – Szalay-Bobroviczíni Coimbra de la Coronilla y Azevedo túlzás nélkül tankönyvinek mondható Orbán-vigyázzállása mellett. A rendszer hivatalos testtartását a 64. hírlevélben (64.2. Osztály vigyázz!) volt szerencsém elelemezgetni, de ez mostan olyan klasszikus példány, amit érdemes külön is említeni.

143.2.2. Ugyanitt megjegyzendő, hogy a honvédelmi miniszter Bede Márton a budapesti Jordan Peterson-szeánszról írott cikkének (Maradjunk inkább a Bibliánál – május 10.) altright öltönydivatról szóló bekezdését is leillusztrálta alulméretes zakójával:

„Nagyjából minden tizedik férfi volt abban a különös, a 2000-es évek elejének metroszexuális szubkultúrája által viselt túl szűk ingben-öltönyben, ami nyilvánvalóan homoerotikus gyökerei ellenére valamilyen érthetetlen okból a kortárs férfiinfluenszer-kultúra követőinek egyfajta egyenruhája lett.”

143.3. Iggy

143.3.1. Iggy Pop újabb föltámadásában nagy meglepetés nincsen, nála nagyobb föltámadót keresve sem találni a popzene történetében. Mostanában mégis eléggé lenyűgöződve youtube-ozgatom az aktuális amerikai turné fölvételeit, ahogy a 77. életévében sántikáló, súlyos gerincbetegsége és a két lába közötti évre évre nagyobbodó, már bőven tíz centi körüli hosszúságkülönbség miatt szinte járásképtelen előadóművész félmeztelenül, legendás táncmozdulatait kissé energiatakarékosabban, de továbbra is rendkívüli erőt sugárzóan elővezetve hipnotizálja a közönséget. Már tulajdonképpen énekelnie sem kellene, E.T.-szerű felsőteste önálló produkció.

143.3.2. Ott voltam, amikor először lépett föl Magyarországon, 1994 nyarán a Petőfi Csarnok szabatéri színpadán; és akkor is éppen föltámadott, persze, kábé úgy mentem, hogy akkor kvázi-muszájból, bár önként megnéznám egy nyugdíjas punkelőember közepesen kínos levezetőhakniját, ehhez képest életem egyik legjobb koncertje lett, legalábbis így emlékszem rá, akkorát robbant a színpadon, olyan energiát adott le a Nagy Öreg, hogy egy paksi blokkot ki lehetett volna váltani vele. Ja, hát micsoda édzsista előítéleteim voltak már akkor is, huszonöt évesen: hiszen 94-ben még ötven sem volt!

Egyébként a koncert előtti sajtótákoztatón sikerült úgy fölhúznia magát – állítólag Déri Zsolt szakíró egyébként szakszerűnek tűnő kérdésén –, hogy némi székdobálásra és kirohanásra került sor. Déri Zsolttal meg egy évvel később popzenei újságot alapítottunk Wanted címmel, még egy évre rá pedig ott táncolt és énekelt – mármint Déri – Iggy mikrofonjába a Sziget nagyszínpadán. (Mondjuk az sem volt rossz koncert, de nem ért a pecsás nyomába.)

143.3.3. A legutóbbi, év elején megjelent Iggy-lemezt (Every Looser) egyébként eléggé kaserolta szaksajtó, ezt turnéztatja éppen, az albumon is hallható kísérőzenekarral vagyis szupergroupszerűséggel, amiben Chad Smith (Red Hot Chili) dobol, Duff McKagan (GNR) basszgitározik, Andrew Watt, az album sztárproducere gitározik meg ilyesmi. De Iggy mellett úgysem lehet másra figyelni. Jön egyébként Európába, sőt Magyarországra is. Könnyen lehet, hogy ez most egy maszt.

143.4. Tina

143.4.1. Már benne voltam nyakig a hírlevében, amikor becsapott Tina Turner halálhíre. Ha létezik Iggy Pop-szintű energia női verzióban, az benne volt meg. Ja, és persze összemérhetetlenül jobb hang. És még sokkal jobbabbab lábak. Az ő régi felvételeit is órákig tudom bámulni. Van minden, ami a nagyenergiás rockandrollba kell, őrület, erő, szexuális feszültség. Minden a maximumon. (Mindemögött, ma már tudjuk, rengeteg szenvedés, brutális férj, drogok, tehetetlen vergődés.)

Aktív pályafutása idején végig, tehát kábé 2000-ig halhatatlannak, de fizikailag halhatatlannak tűnt.

Nekrológozás helyett akkor legyen a Proud Mary, a Creedence Clearwater Revival (John Fogerty) 1969-es dala, amit 1971-ben vettek föl Ike Turnerrel. (De a videó tanúsága szerint már legalább egy évvel korábban is játszották.)

Az őrült tánc miatt. (De a hajak is megérnek egy valamit, pláne a dobosé.)

143.5. Kuli

143.5.1. Erről – a halálról – jut eszembe: Kuli örök.