Go Bolsonaro

Nem is olyan régen Brazíliában az összes szavazat összeszámlálása után Luiz Inácio Lula da Silva az érvényes szavazatok 50,9 százalékát szerezte meg Jair Bolsonaro 49,1 százalékával szemben. Az eddigi elnök, Bolsonaro szakított a vereség elismerésének hagyományával. Sokáig nem szólalt meg, bezárkózott az elnöki palotába. Támogatói elbarikádoztak utakat. Bolsonaro – emlékezzünk – a választás előtt nyíltan kijelentette, hogy annak eredményét csakis akkor ismeri el, ha az összeszámlálás után őt jelölik győztesnek. Említeni is fölösleges, Orbán Viktor Bolsonaro nagy csodálója. A brazíliai választás előtt, 2022 februárjában a következő gondolattal köszöntötte, a Twitteren: „Olyan elnökről beszélünk, aki a progresszív, liberális világuralom mellett is elég bátor volt ahhoz, hogy Brazíliát helyezze mindenek elé és a Jóistent mindannyiunk fölé! Go Bolsonaro!”

A biztatással nem volt egyedül, Bolsonaro Twitter-falán mások mellett Donald Trump volt amerikai elnök is támogatásáról biztosította a brazil elnököt. Mint ismeretes, „Donald Trump volt amerikai elnök hívei előtt elmondott beszéde után 187 percig tétlenül figyelte, ahogy az emberek megrohamozzák az amerikai törvényhozás székhelyét, pedig megállíthatta volna az eseményeket. Ezt több szemtanú állította a 2021 januárjában történt Capitolium elleni támadás kivizsgálására létrehozott kongresszusi különbizottság meghallgatásán” – idézte fel az index.hu munkatársa, Bereznay István.

Bolsonaróban és Trumpban egyként közös, hogy Orbán mindkettejüket csodálja. Hármójukban pedig az, hogy egyikük sem ismeri el, ha veszít. Orbán választások előtt lelkesen küld buzdító szövegeket nekik, Trump esetében még az sem zavarja, hogy olyasvalakit támogat, aki Amerika-szakértők egybehangzó állítása szerint is az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb politikai válságát idézte elő saját hatalmának bizonygatása közben. Nem meglepő természetesen, ha fölötlik, Orbán 2002-es választási vereségét követően még az összeszámlálás éjszakáján ugyanúgy homályos tartalmú ellenállásra buzdította híveit, mondván, a haza nem lehet ellenzékben. Nyilván nem az a baj, hogy az eszmetársak egymást támogatják, hanem az, többségük, ha elveszti a hatalmát, elveszti az önuralmát, és utána bármi lehet.

Márpedig egy politikus attól politikus, hogy minden pillanatban tudatában van annak, elveszítheti a hatalmát. Ez intellektuális kérdés, de vannak praktikus hasznai is: a hatalomvesztés eshetőségének folyamatos tudata visszafogja a politikust a józanság határának átlépésétől. Jótékonyan hat az önmérsékletre. Például, hogy egy szomszédos országban dúló háború idején nem parádézik Nagy-Magyarország-sállal, nem emleget – ilyen időkben különösen nem – ősi magyar földet meg ottani magyar őslakosokat. (Ráadásul akik történetesen a népvándorlással érkeztek oda, ahol korábban szlávok laktak, de ez messzire vezet.) Sőt, az igazi politikus pontosan tudja, mi következik hatalomvesztéskor, miként éli majd át ennek nyilvánvalóan gyötrő kínjait, és talán még arra is van viszonylag pontos forgatókönyve, hogyan is adja majd át a kormányzást annak, aki váltja őt. Ezzel szemben az a politikus, aki el sem tudja képzelni, mi következhet saját maga és kormányzása után, viszont szédelgő prognózisokat gyárt további ciklusok tekintetében, az közveszélyes. Orbánnak ma már alighanem halvány elképzelése sincsen, hova navigálta Magyarországot, és arról sincs, hogyan lehet ebből egyszer majd kimászni. Olyan csőbe fúrta magát, amiről maga sem tudja, hova visz, de már nemhogy megfordulni, széttekinteni sincs lehetősége. Eddig szerencsés volt, mert sok rossz lépése után valamiképp, ahogy mondani szokás, kiforogta magát a helyzet, és rendeződött minden. Vagy nem rendeződött, de nagyobb baj nem lett belőle. Most biztosan nem így lesz.

Ha abban bízik, hogy ezzel a gyáva, potenciálisan mindenképp Putyint erősítő politikájával egyszer majd, a háború végén alakító erő lehet akár a béketárgyalások, akár az újjáépítés tekintetében, téved. Az alakító erő az unió oldalán lesz, ráadásul a környező országok – legyen majd ezekben bármilyen politikai élű kormány – kellőképpen meggyűlöltek bennünket, már a lengyelek is taszítónak tartják, amit a magyar kormány művel. Orbán azt ismételgeti, ennek a háborúnak nem lesz győztese. Ez jól hangzik. A véráldozat, a gyötrelmek és szenvedések miatt a gondolat lehetne akár nemes is, ha nem egy hazug és tartalmatlan úgynevezett békepártiságot alapozna. Ráadásul az ellentétes híreszteléssel szemben minden háborúnak van győztese. Ennek is lesz.

Közben megszólalt Ódor Lajos, Szlovákia új miniszterelnöke: „El kell magyarázni az embereknek, hogy nem szélsőségesen magas a költségvetés egészéhez képest az Ukrajnának nyújtott segítség, ahogy azt is, mi történik, ha Ukrajna elbukik, és az orosz agresszió kiterjedtebb lesz, de ezt nem populista módon fogjuk tenni.”

Egy tiszta hang Közép-Európából. Mindeközben a mi vezetőnk lázasan halászik a zavarosban.