CPAC: titkos záradék

Barátaim, bajtársak Amerikából és Európából! Nyilvános beszédemben elmondtam, mivel szeretjük ijesztgetni a parasztot, de tudjátok ti jól, hogy ennek ezernyi árnyalata lehet, és ebből csak egy, hogy a migránsbetelepítő transzzsidók kirobbantják az atomháborút. Örömmel látom, hogy van sorainkban olyan merész szabadgondolkodó, aki sikerrel terjesztette, hogy a liberálisok a pizzériák titkos csapóajtóin át rabolnak keresztény gyerekeket, akiknek a vérét aztán szörnyű kísérletekre használják. Bizonyára sokan csóválták a fejüket: Jack, ennek nem lesz jó vége! Jack, a világ bohóca leszel! És tessék, Jack most itt feszít egy igazi miniszterelnökkel, kosztot, kvártélyt, kokaint fedezik a magyar adófizetők. Na ki nyert? Sakk-matt, libsik!

Nekünk efféle kreatív elmékre már nincs szükségünk, azok amúgy is többnyire liberálisok. Itt az udvartartás kizárólag sorba kapcsolt droidokból áll, akik gondolni se mernek mást, mint amit előírok. És ez a végcél, nem a magyar meg keresztény identitás. Az ijesztgetés, a nemzet kisajátítása eszköz, amely a hatalom megragadásában segíthet, de nem garantálja a megtartását. Azt máshogy kell, és ideje, hogy beszéljünk az igazi receptről.

Gyerekek vére kell hozzá, többek között. A győzelemnek ára van, és én hajlandó vagyok ezt megfizettetni.

Pusztán szélütött paranoiára nem alapoz­hatjuk a hatalmat, mert bármikor jöhet valaki, aki jobban ijeszt. Előáll mondjuk azzal, hogy a Norvégia jelentette veszély csekélyebb az orosznál, vagy hogy nemcsak a nemzet meg a bunkó identitás áll ostrom alatt, hanem a nyugdíjuk meg az egészségük és az iskolák is. Vagy például üldögélek a többségemen, amit azzal építettem, hogy „ti vagytok az igaz magyarok”, aztán valami ámokfutó arról kezd beszélni, hogy „ti vagytok azok, akik többet érdemelnek”. De az is lehet, hogy az a másik egyszerűen vonzóbb vagy kevésbé korrupt. Ez veszélyes!

Meg kell előzni. Ez a lényeg. Amint a sok beszaratott paraszt hatalomba szavaz, kezdjük el visszavágni a lehetőségeiket, nehogy meggondolhassák magukat. A nyilvánosság megszállása alapvető. Lehetőleg erőszakmentesen, de amit csak lehet, vigyük. Különösen figyeljünk a velünk csak részben egyetértő orgánumokra, mert ezek nemkívánatos vitákat indíthatnak a saját táborunkon belül arról, mekkora is a norvég transzneműek fenyegetése.

Így elejét vehetjük, hogy bármely kihívó, vagy akár ellenérv és cáfolat egyáltalán eljusson a mieinkhez. Ha ez mégis megtörténik, még mindig jelentős tűzerővel vághatjuk vissza, hogy aki ilyet mond, az drogos puszi, és veri a feleségét.

Alternatívát elsősorban a hivatalos, parlamenti ellenzék jelent, ezért őket szintén ellenőrizni kell. Erre való a titkosszolgálat. Republikánus barátaimnak tetszeni fog a találmányom: nyugodtan fel lehet törni az ellenzék levelezését, jobb, ha tudjuk, mire készülnek. Az irodájukat is fel lehet, de ma már szükségtelen, hiszen a telefonjukból kiderül minden.

Mit mondtok? Hogy jön a sajtó, keresztkérdésekkel sarokba szorít, aztán magyarázhatom, hogy nem is vagyok gengszter? Épp erről beszéltem, Nem jön. Mert nem engedjük be. Ha parlamenti bizottság kapirgál, titkosítjuk. És megmagyarázzuk magunk, amikor kedvünk tartja: ez nálunk teljesen törvényes, hiszen aláírta a megfigyelési parancsot az államtitkár úr, aki épp maffiavádakkal várja az ítéletet, de úgyis kimossuk, hiszen velünk van. Ugye, mennyivel egyszerűbb mifelénk még a Watergate is?

Ehhez persze meg kell szállni a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságokat és az adóhivatalt, az ombudsmani pozíciókat, a médiahatóságot, a versenyhivatalt – az egész államot tokkal-vonóval. Nem árt egy tök átláthatatlanul működő és utasítható elit fegyveres alakulat sem, vagy akár több, de ezt már rátok bízom. Olykor ütni kell. Rosszkor jött népszavazási kezdeményezések, felbátorodott középiskolások törnek ellenünk – ilyenkor megvédjük magunkat hősiesen. Végül díszzsebkendő gyanánt a zakónkba gyűrünk néhány nagyobb egyházat, és onnantól Isten is velünk.

S ha ez mind megvan, akkor hátradőlhetünk. És elkezdhetünk lopni, hiszen azért jöttünk.

Barátaim, szövetségeseim! Egymás közt minek alakoskodnánk? Bűnözők vagyunk, nem keresztes lovagok, vagyis hát azok is erőszakos rablók voltak, szóval mégis. A mi hősünk nem Jézus meg Teréz anya, hanem Berlusconi, aki gyakorlatilag a színpadon dugott gyereklányokat és kézzel-lábbal lopott, mégis megúszta, mert az olasz nemzetért és Krisztusért tette. A hitrendszerünk csak akkor életképes, ha szaros pumpával tuszkoljuk le az emberek torkán.

Amit nyilvánosan elmondtam nektek, az arról szól, hogy ha az emberi ostobaságot akarjuk turbinánkkal munkára fogni, hogy hatalmat termeljünk vele, akkor le kell menni butába. Nem baj, ha hazugság, csak meseként működjön. Ilyeténképp kötözhetjük egységbe a bunkókat, és ezt a bunkókból kötözött kévét én régi latin szóval úgy szoktam emlegetni, hogy fasces, szóval hogy együtt erő vagyunk, na. Régi nemzeti-keresztény, ízes magyar tájszóval jóféle zsíros fasizmus.

De jobb, ha tudjátok, ehhez nem elég butának lenni, gonosznak is kell. Tartsatok velünk!