Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 18. szám, 2023. május 5.
KOVÁCS ZOLTÁN
Kis visszatekintés: a kormány tavaly augusztus 22-én elküldte a jogállami mechanizmussal kapcsolatos válaszlevelét az Európai Bizottságnak. Mint hivatalos magyar kormányzati közlemények akkoriban megállapították: a kabinet átfogó intézkedéscsomagot tett le az asztalra azzal a céllal, hogy a Bizottság valamennyi aggályát eloszlassa. Ezt Navracsics Tibor jelentette ki, és hozzátette, technikai szinten jól állunk, ugyanis nagyon közel van egymáshoz az Európai Bizottság és a magyar kormány álláspontja.
Most 2023 májusát írjuk, de a magyar kormány mindeddig nem tudta eloszlatni a brüsszeli aggályokat, pénz a mai napig nem érkezett. A magyar főtárgyaló hozzávetőleg kéthavonta mond prognózist. Először a múlt év végét jelölte meg, aztán ez év első negyedét, most pedig nyári időpontot jelölt, bár ennek valószínűsége pontosan olyan halvány, mint a korábbi időpontokéi. Talán azzal van a legnagyobb gond, mondhatnánk elvi különbségnek is, hogy Navracsics sohasem a hazai jogállamiság helyreállításáról beszél, hanem arról, hogy a magyar kormány „kísérletet tesz az Európai Bizottság valamennyi aggályának eloszlatására”. Van abban kis sunyiság és félrevezetés, hogy szimpla uniós aggálynak nevezi azt, ami a világ szeme láttára zajlik: Magyarország demokratikus intézményrendszerének módszeres felszámolása, más szempontból az ország elrablása. Minthogy ennek a folyamatnak a megállításáról szó sincsen, az aggályok eloszlatása sem történik majd meg, Magyarországon marad a politikai útonállók és kegyenceik által kiépített antidemokratikus, korrupciótól fulladozó, vazallusi struktúra.
A hét elején Budapesten tárgyalt az Európai Bizottság költségvetési és igazgatási ügyekért felelős biztosa, Johannes Hahn. Találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, de Navracsics Tiborral és Varga Judittal is megbeszélést folytatott. A Népszava a múlt héten azt írta, hogy a biztos egy brüsszeli háttérbeszélgetésen azt fejtegette, nem érti, a magyar kormány miért nem hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek a zárolt uniós támogatások felszabadításához szükségesek. Szerinte a Brüsszelben lezajlott számtalan egyeztetés után Budapest pontosan tisztában van vele, hogy mit kell tennie, milyen törvényeket kell beterjesztenie az Országgyűlésben, ahol a kormánynak egyébként világos többsége van. Azaz a források befagyásáért a magyar kormányé a felelősség.
Ezzel szemben mit tartott fontosnak az országgal tudatnia Varga Judit igazságügyi miniszter? „A nap folyamán Johannes Hahn költségvetési és igazgatásügyi biztost fogadtam hivatalomban, aki szakmai egyeztetést folytat a tagállamokkal a többéves pénzügyi keret (MFF) félidei felülvizsgálata kapcsán. Uniós koordinációért felelős miniszterként jeleztem Hahn biztosnak, hogy mi, magyarok hiszünk az egymás megértésén alapuló, konstruktív párbeszédben és fontosnak tartjuk a felelős gazdálkodást” – posztolta a találkozó után a Facebook-oldalán.
Ezt ugyan kinek írta? Meg pláne, minek írta? Lehetséges, hogy Varga Judit és társai fontosnak tartják a konstruktív párbeszédet meg a felelős gazdálkodást, de hát hogyan illik ebbe a képbe például a köz nélküli közmeghallgatás meg a korrupciós fertőzöttség világranglistáján újabban elfoglalt előkelő helyezésünk, az inflációs tragédiát nem is említve. Ahogy Varga Judit se vak, Johannes Hahn biztos sem az, mindketten pontosan látják, mi folyik itt. Varga részese, Hahn szemlélője ennek a kormányzati átverésnek, aminek egy elemét az érzékeltetés kedvéért fölidézném: az unió illetékes szervezete még tavaly megállapította, hogy összeférhetetlen a fideszes párt- és kormányfunkcionáriusok egyetemi alapítványokba ültetése, mert ezzel sérül a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által felhasznált uniós támogatások átláthatósága. (Ezekben pöffeszkedett Varga Judittól Szijjártón keresztül Lázárig mindenki, aki él és mozog.) Tisztségüket büszkén viselték jelentős javadalmazásért, feladatuk az ideológiai biztonság szilárdítása, mi más. Márpedig ennek megszüntetése egyike volt annak a tizenhét vállalásnak, amiről megegyeztek a magyar kormánnyal az uniós pénzek folyósítása érdekében. A testület ez ügybeni tájékoztatása szerint egyetértettek abban, hogy a magyar kormány törvénymódosítással rendezi az összeférhetetlenségi ügyet, a vagyonkezelő alapítványok működéséről szóló törvénymódosítást pedig el is fogadta a parlament, október 13-án hatályba lépett. Nem több, mint két héttel később az Orbán-kormány 2022. november 1-jétől ismét lehetővé tette a politikai vezetők és kormánytagok számára, hogy úgynevezett egyéb munkát is végezzenek díjazásért, így a bizottság kérésével ellentétben a fideszes felső vezetőket mégsem zárták ki a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumából. Az Európai Bizottság szerint a novemberi módosítás értelmében a kormány nem hajtotta végre megfelelően a korábbi vállalását. A kormányzati kupeckedés azzal folytatódott, hogy az összes kormánytagot elhozta a kuratóriumok közeléből, helyettük többségében a NER gazdasági potentátjait ültette. Legutóbb például Jászai Gellértet, a 4iG csoport elnökét választotta kuratóriumi tagnak a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány. Az egész politikai szélhámoskodást aztán azzal zárták le, hogy „az Európai Bizottság valójában a magyar diákokkal akarja megfizettetni a magyar kormánnyal esetleg fennálló vitájának a költségét”. Aztabánatát, tényleg?