hvg.hu, 2023. április 29.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Szerzőnk öt pontban feljelenti magát a tervezett panasztörvény szellemében, majd legott – na jó, a cikk végén – megmagyarázza, miért nem esik majd bántódása, a részletezett vádpontok miatt.
Nekem nem kell ahhoz panasztörvény, hogy feljelentsem magam.
Feljelentést a törvénytervezet szerint az ellen lehet tenni, aki…
1. …kétségbe vonja azt, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Először is a kétség a gondolkodó ember létszükséglete és elemi joga. Nincs semmi, amit ne lehetne kétségbe vonni. A kétségbe vonás nem tagadás, hanem egy gondolkodási folyamat kezdőpontja, amely folyamat különböző eredményekre vezethet, ha vezet eredményre egyáltalán.
A nemzetiségek nem velünk élnek, mert a Mi, tehát a Velünk részei.
A „velünk élés” kifejezés megkülönböztet küönböző származású, illetve identitású állampolgárokat, és a többségieket azonosítja a Mi-vel. Magyarországon a magyarokkal, Romániában a románokkal.
Ha ezt a megkülönböztetést elvetjük, és a nemzetiség kategóriájához ragaszkodunk, akkor az ország valamennyi állampolgárát nemzetiséginek kell tekinteni. Ez az egyenjogúság alapfeltétele. A politikai közösség nem magyar, hanem magyarországi. Nem kevésbé román, szerb, cigány stb., mint amennyire magyar. Magyarország politikai közösségének a Magyar Köztársaság állampolgárai a részei, közvetlenül és nem valamely származási vagy identitás közösség – nemzetiség – tagjaként. Az államot nem a magyar, román, német, cigány stb. nemzetiségek alkotják, hanem az ország polgárai és intézményei. Ezek az államalkotó tényezők.
Természetesen más a helyzet, ha nemzet alatt államnemzetet értünk, miként a világ számos pontján. Az államnemzet fogalma szerint persze más a helyzet, mert az államnemzeti felfogás szerint a nemzet egyenlő az állampolgári közösséggel. Az Egyesült Államokban például ezt értik nemzet alatt. Az USA nemzetéhez nem spanyolként, olaszként, magyarként, tehát nem nemzetiségiként tartoznak a különböző származású/identitású polgárok, hanem amerikaiként. Ellenben nem tartoznak a nemzethez az angol többség más országokban élő tagjai, az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália stb. angoljai.
Az államnemzet fogalom kizárná a magyar nemzetből a Magyarországon kívül élő magyarokat, ez tehát elfogadhatatlan számomra is és mindenki számára, aki velük egy nemzethez tartozónak érzi magát.
2. …tagadja a nácik vagy kommunisták bűneit.
Én ugyan egyiket sem tagadom, de a tagadás tiltását a szólásszabadság szent nevében elutasítom, ezért tiltakozom és tiltakozni is fogok minden represszió ellen, amely a tagadókat éri.
Továbbá: minden rendszernek vannak bűnei, ha nem is olyan súlyosak és tömegesek, mint a náciké és a kommunistáké. A büntetőjog logikájának az felel meg, hogy a kisebb és a nagyobb bűnök között a büntetés mértékében és ne magában a büntethetőségben legyen különbség.
Ha tehát feljelentendők a nácik vagy a kommunisták bűneit tagadók, akkor feljelentendők a liberálisok, a konzervatívok, a szociáldemokraták és természetesen az orbánisták bűneit tagadók is. Azok pedig pláne, akik orbánistákként tagadják a jelenleg urakodó kínai kommunisták iszonyatosan súlyos és tömeges bűneit.
3. …akadályozza a nemzeti jelképek tiszteletét és használatát.
Az akadályozás elítélése természetesen helyes. Annál helytelenebb az elítélésnek a nemzeti jelképekre való szűkítése. Ebben az esetben a feljelentési lehetőséget nem megszüntetni kell, hanem kiterjeszteni. Mindenkire, akit akadályozza az állampolgárok valamely csoportja számára fontos jelképek tiszteletét és használatát (a történelmileg legsúlyosabban terhelt egy-két jelkép kivételével, melyek közé nem sorolnám sem a vörös csillagot, sem az árpádsávos zászlót). Azon nyomban fel kellene jelenteni tehát Kövér Lászlót, aki az Európai Unió jelképének tiszteletét és használatát korlátozza egy EU-s tagállam törvényhozásában.
4. …kétségbe vonja a házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepét, a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmét vagy a születési nemhez megfelelő önazonossághoz való jogot.
A Magyar Köztársaságnak jelenleg nincs alkotmánya. Az Alaptörvénynek nevezett szöveg alkotmányjogilag nem minősíthető.
A házasságnak és a családnak tehát jelenleg nincs alkotmányjogilag elismert szerepe.
A családnak nem is kell, hogy legyen, mert az jogilag értelmezhetetlen fogalom. Szociológiailag értelmezhető, de az a nagycsaládtól a magcsaládig, az egygenerációstól a sokgenerációsig, a nyitottól a zártig, a csonkától a két- vagy többszülősig, a népestől az egyszemélyesig, a hagyományostól a hagyománytagadóig olyan sokféle lehet, hogy azt alkotmányjogilag értelmezni akkor sem lehetne (nem is kellene), ha volna az országnak alkotmánya. Minden ilyen értelmezés a családok jogfosztásával egyenlő, mert azok egy részét kizárja a család fogalmából, és az ahhoz kapcsolt jogokból.
A házasság természetesen érvényes államjogi kategória, amióta a 19. század végén kivonták az egyházak fennhatósága alól. Aki igényt tart arra, hogy a párjával való együttélését állami intézmény előtt deklarálja, annak erre lehetőséget kell biztosítani. Olyan feljelenthető hülye nincs, aki ezt a jogot tagadná, csak olyanok vannak, akik ettől a jogtól az azonos nemű párokat megfosztják. Ezek ellen azonban nem a feljelentés eszközével kell élni, hanem polgárjogi harcot kell folytatni.
Azok, akik „a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmét” nem csupán kétségbe vonják, hanem törvényi úton akadályozzák, már fel vannak jelentve. Magyarország kormányáról van szó, amely ellen az Európai Unió keretében folyik az eljárás. „A gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelme” érdekében reméljük, hogy az eljárás sikeres lesz. Ennek az eljárásnak a keretében kell elítélni például azt a kormányt, amely a transzszexuálisokat megfosztja az önazonossághoz való joguktól.
Olyan feljelenthető polgár pedig nincs, aki kétségbe vonná a fiúnak születettek jogát arra, hogy fiú, a lányoknak születettek jogát arra, hogy lány identitásuk legyen, amennyiben a túlnyomó, nem transzszexuális többséghez tartoznak. Ha akad ilyen, azt nem feljelenteni kell, hanem gyógykezelni.
Ezt az önfeljelentést tekintsék az illetékesek érvényesnek a törvénytől függetlenül, és ennek megfelelően járjanak el velem szemben.
A kedves olvasó biztos lehet benne, hogy nem fognak ellenem eljárni. Nem lesz ebből a cikkből a világon semmi bajom, sem Nekem, sem a HVG-nek. Ennek a cikknek a megírásához és leközléséhez nem kell semmiféle bátorság. Úgyhogy a kedves olvasó is nyugodtan leszarhatja ezt a panasztörvényt úgy, ahogy van, illetve lesz, a megszavazóival együtt.
A szerző újságíró