Kapitány úr, ha felül a gálya

Nézzük meg a csikósokat! – kurjant a miniszterelnök az agrárkiállításon. Érdeklődéssel figyel, hümmög, majd egy snittel később már ő maga csattogatja a karikás ostort. Komikusan dülöngél, mintha egy kövér és részeg lasszóspókot néznénk. Ha esetleg seggre ült közben, azt kivágták. Az egész kisfilm azt sugallja, hogy Orbán Viktor a bemutatón leste el az ostorpattogtatás tudományát. Neki ehhez nem kell tánctanár, csak egy megtekintés; élő szövet acélvázon, ő ezt infrában látja, világos előtte a hangrobbanástól a megfelelő mozdulatokig minden. Mégis elszámolja magát.

A videó azzal a címmel látott napvilágot, hogy „Ezért jobb a békesség.” Magyarázat nincs, kénytelenek leszünk itt megfejteni magunknak. Az egyik lehetőség, hogy önironikus összegzés ez, Orbán magát dorgálja, hogy nem kell túltolni a vidékromantikát, mert az ember nevetséges kövér pókká teszi magát. Vagy épp saját nagyravágyását, évtizedes szabadságharcát karikírozza a karikírozó ostorral: látjátok, pont így csapkodok a levegőbe Európa meg Amerika felé, aztán persze, hogy nem vesznek komolyan. Mivel ez Orbán első önkritikus megnyilvánulása lenne a pályafutása során, számoljunk más megoldással is. Az viszont az, hogy ez nekünk szólt.

Egész mondatban kifejtve úgy hangzik, hogy kussolsz, mert különben a pofádba verek evvel itt e’, te koszos paraszt.

És nem a levegőbe beszél – oda csak az ostorral kalimpál –, még aznap este végig is vereti a tüntető tanárokat meg diákokat. Az ő bajuk, miért nem figyeltek napközben. Meg lett mondva, hogy jobb a békesség. Azok amúgy éppen kordonbontásba keveredtek, aminek ugye a lényegi tartalma az, hogy ha Orbánnak szabad volt, akkor most miért ne lenne szabad – hát azért, haver, mert Jupiter meg kisökör. De nem ezért mentek eredetileg, hanem hogy ugyan, ne fosszák meg őket a maradék szabadságuktól puszta bosszúból – amire csattanós válasz született ugyanebben a kisfilmben, mégpedig az, hogy ugyan miért ne, ha egyszer nála az ostor.

Na, ehhez varrjon szupermérföldkövet a hanyatló Nyugat. Azt nem tudják jogszabályba foglalni, hogy milyen paraméterek alapján minősíthető kelet-ázsiai kánságnak egy tagállam, hiába látják, hogy ez bizony úgy hápog, úgy megy, és főleg úgy csapkod az ostorral. Undorodhatnak, röhöghetnek, de uniós irányelv nem tiltja, hogy egy kormányfő gengszterrapben kommunikáljon a választókkal.

Meg a magyar nép sem tiltja, sőt igényli. A hívek jól fogadták a mutatványt, és kifejezték reményüket, hogy a kormányzó úr ezután így megy a Parlamentbe is, szétcsapni az ellenzék között. Mivel gondosan válogatott gyengeelméjűek, meg sem fordul a fejükben, hogy az ostor rajtuk is csattanhat, sőt naponta ott csapkod a környezetükben. Akár van tanár a családban, akár nincs.

A nyitott mondat egyik fele tehát megvan: azért jobb a békesség, mert különben a gengszter úr megmérgelődik, és üt. Már csak az a kérdés, mit értünk békességen. Magyarországon nincs terrorizmus, senki sem gyújtogatja fel NER-lovagok ifjúsági szállóként uniós pénzből felhúzott haciendáit, lopott vagyonból vásárolt sportautóit – ami tulajdonképp fura. Még annak se görbült haja szála se, akinek már rég fegyházban volna a helye. Békesség van. Európai értelemben vett békesség, néhány kisebb-nagyobb tüntetés, sztrájk, tiltakozás. Miféle békétlenségtől fél ez a kövér, részeg pók?

Bármilyentől. Ő tudja legjobban, mennyire ingatag a háló, és milyen keveset ért el tizenkét év alatt. A felelősség elől menekül, minden erővel a tünetek elfedésén dolgozik: retteg az igazi sztrájktól, a polgári engedetlenségtől, a sajtótól, a kérdésektől és a külvilágtól. Mert nem tudhatja, mitől dől majd össze a kártyavár.

És amikor – nem ha: amikor – összedől, akkor gazdát cserél az ostor. Jó kézben lesz így a csúzli. Békesség? Akkor már nem ez lesz a kérdés, hanem a bűnök végeérhetetlen sora. A lopások, a sikkasztások, a vagyonelkobzások és az önként felajánlott kárpótlások; csak az ostor el ne süljön. És a lehallgatások, a lesütött szemű magyarázkodások miattuk, és közben a páni félelem, hogy ezek most ugyanúgy fülelnek – és akkor rám rohad a műanyag lakat.

Mi, akik ezt írjuk és olvassuk, abban reménykedünk, hogy majd olyan kormány jön, amely ilyen eszközökkel nem él. Jót tesz a lelkiismeretünknek. De tudjuk, hogy egy diktatúra leépítése hosszú folyamat. Az az eszköztár lesz kéznél, amit hátrahagynak. Használni fogják – ellenük.

Viktor, elkúrtad! A rezsim az unión belül fenntarthatatlan, azon kívül meg éhenhal. Feltétlen híveid öreg, félrevezetett, buta emberek. Örökké tartó többség belőlük nem képezhető, akkor se, ha megszüntetitek az oktatást – ami szemmel láthatóan célotok. Most már azon érdemes dolgozni, hogy az utánad jövőknek ne legyen a kezük ügyében az ostor. Ezt tették a reformkommunisták a rendszerváltás idején. Elérték, hogy senki se akarjon rajtuk igazán bosszút állni, mert végül is senkit nem korbácsoltak meg az ötvenes évek óta.

Jobb a békesség, mert a víz az úr. Szuronyokkal sok mindent meg lehet csinálni, csak rajtuk nyugton ülni, azt nem lehet. És ostoron se.