Élet és Irodalom,

LXVII. évfolyam, 16. szám, 2023. április 21.

VÁNCSA ISTVÁN

Egyetért-e ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén csak akkor épülhessen akkumulátorgyár, ha azt Orbán Viktor saját kezűleg építi fel? – ez egyike azoknak a népszavazásra szánt, a debreceniekkel közösen megfogalmazott kérdéseknek, amelyeket Szabó Bence, a Momentum önkormányzati képviselője nyújtott be elbírálásra. Annak tudatában, hogy a tiszteletre méltó városatyáknak mindegyiket – mind a százötvenet – nyílt ülésen kell tárgyalniuk, döntésüket pedig egyedileg kell megindokolniuk, s így esetleg földereng a tudatukban, hogy a kálvinista Róma hamarosan a környezetét veszélyeztető akkumulátorgyárral és annak kilencezer kínai dolgozójával gyarapodik. Utóbbi rá is fér, tekintve hogy a város lakossága harminc éve csökkenő tendenciát mutat, a vérfrissítés tehát csakis jót tehet neki.

Evvel együtt a cívisváros népe fanyalog, nem tudni, miért, hiszen a képlet, ahogy azt Csárdi Antal képviselő (LMP) a civishir.hu tudósítása szerint az országgyűlés múlt keddi ülésén felvázolta, roppant egyszerű. A kormány teleépíti Magyarországot akkumulátorgyárakkal, és hogy legyen energia a működésükhöz, telerakja az országot gázerőművekkel. Vagyis orosz gázzal működteti a kínai akkumulátorgyárakat, amelyek német autógyáraknak termelnek, a közreműködők a nyereséget egymás között testvériesen megosztják, majd hazaviszik. Új elemeket ez a jövőkép nem igazán tartalmaz, ismertetését Menczer Tamás államtitkár válasza teszi indokolttá, az ugyanis gyémántnál keményebb premisszákat tartalmaz, okfejtése pedig briliáns.

1. Ebben a kérdésben is az országról van szó, és az ellenzék mindig az ország ellen cselekszik.

2. A nép már válaszolt arra a kérdésre, hogy mit akar: a tavalyi választáson a Fidesz–KDNP negyedszer nyert.

3. Tehát a nép azzal az állásfoglalással ért egyet, amelyet a kormánypártoktól hall, míg ellenben az ellenzék okfejtését elutasítja és lepöki.

4. Az egész világ akkumulátorgyárakat akar, csak a magyar baloldal nem.

Ellenérvünk evvel a levezetéssel szemben nincs, hacsak az nem, hogy a tapasztalati tényekkel kevéssé harmonizál. Ahogy ezt föntebb már jeleztük, Debrecen polgárai láthatólag tudomást se vesznek arról, hogy a Heszperiszek aranyalmái készülnek épp az ölükbe potyogni, hanem ezzel szemben arról sutyorognak, hogy ekkora termelés milyen víz- és energiaigénnyel jár együtt. A munkaerőigényt szintén említettük, de van, aki annak se örül, talán azért nem, mert az erre vonatkozó információk némileg ellentmondásosak. Mondják, hogy először kínaiak jönnek, ám őket hamarosan kunfajta, nagy szemű legények fogják felváltani, bár nem tudni, mikor. Ungár Péter képviselő szerint a CATL kilencezer munkahelyet ígér, a figyelmes újságolvasó pedig a glóbusz legkülönfélébb helyeiről származó példák sokaságát hozhatja fel annak igazolására, hogy ígérni a kínaiak mindenkinél jobban tudnak. A Professzorok Batthyány Köre nevű érdemdús szervezet eddig a felismerésig a jelek szerint még nem jutott el, nagyívű történetfilozófiai igazságok hirdetésében viszont jeleskedik. A történelmi tapasztalatok szerint „előbbre lépni, fejlődni, megújulni mindig csak áldozathozatal árán lehetséges”, szögezi le egyebek között a debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatban, rámutatva, hogy ami ellen „önös érdekből sokan tiltakoznak, az valójában egy össznemzeti programnak a része”, a mi feladatunk tehát az, hogy „az őseinkhez méltóan mi is nézzünk bizakodva a jövőbe. A helyi iparosodást a városunk egész rendszerének egyfajta fejlődési folyamatában kell szemlélnünk”, mondják a professzorok, akik mindenkit arra ösztökélnek, hogy Debrecen fejlődését „szemléletváltással, pontosabb tájékozódással újból gondolja át”. Hogy aztán a „pontosabb tájékozódás” a professzorok szerint igazából mit jelent, azt a Debrecen Televízióban a Professzorok Batthyány Körének debreceni elnöke fejtette ki részletesen. Elmondása szerint körükben számos kiváló szakember van ugyan, viszont a tárgyat illetően önálló kutatásokat nem végeztek, tehát ők is csak a város által a nyilvánosság elé bocsátott adatokat ismerik.

Vagyis a pontosabb tájékozódás azt jelenti, hogy a debreceni városháza által nyilvánosságra hozott információkra hagyatkozunk. Ezt a következtetést már a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület vonta le. Róluk nem sokat lehet tudni, csupán annyit, hogy az őseikhez méltóan ők is bizakodva néznek a jövőbe, a helyi iparosodást pedig lakhelyük egész rendszerének egyfajta fejlődési folyamatában próbálják szemlélni.

Viszont a jelek szerint eszük is van.

Semmi eredményt nem jósolunk nekik.