Letermelték, beforgatták

Tasó László magyar politikus, fideszes országgyűlési képviselő, 1994 és 2014 között Nyíradony polgármestere, később közlekedéspolitikai államtitkár, a Direkt36 nemrégiben írt róla. Először arról volt szó, hogy az akkori közlekedéspolitikai államtitkár nem a valóságnak megfelelően töltötte ki vagyonnyilatkozatát. Ez persze előfordul a nagy zűrzavarban, a második részben annak jártak utána, hogy milyen uniós projektek kapcsán jutottak príma helyzetbe Nyíradony egykori polgármesterének az emberei és rokonai. Itt van mindjárt az egykori Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság, alapító tagja és évekig elnöke is Tasó László.  A szervezet 2012-ben nevet váltott, Gúth-Keled Idegenforgalmi és Természetvédelmi Egyesületként működött tovább, a negyvenhárom tag közül harminckettő kilépett, az új belépők között pedig ott volt a nyíradonyi polgármesteri hivatal titkárságának mindhárom tagja, Tasó László korábbi sajtófőnöke, minisztériumi titkárnője, aki akkoriban az önkormányzatnál dolgozott projektmenedzserként, Tasó unokatestvére, az egyik unokaöccse és egy másik unokaöccsének a felesége is. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 2011-ben 38,3 millió forintot ítélt meg az egyesületnek egy kúria átalakítására, majd végül 2013–2015 között összesen 47,8 millió forint állami, illetve uniós támogatást fizettek ki különböző jogcímeken az egyesületnek – derül ki a cikkből. Más: a nyíradonyi polgármesteri hivatallal átellenben álló pavilonokat uniós és állami pénzből felújították, írja a debreciner.hu.  Tasó korábbi – jelenleg testvérei tulajdonában álló – cégének, a Quattro Trend Kft.-nek itt volt a boltja. Ennek a pavilonsornak a felújítására uniós beruházás részeként 24,3 millió forintot költött az önkormányzat. „Az egyik, már felújítás alatt álló üzlethelyiséget a Rekreáció-Plusz Kft. vásárolta meg, amelyet Kincs Henrietta alapított, aki sokáig a nyíradonyi önkormányzat alkalmazottja volt, dolgozott Tasó országgyűlési képviselői titkáraként, később Tasó államtitkárságán referens. Kincs 2014-ben 1000 forintért átruházta a céget egy debreceni nőre, aki a cégnyilvántartási adatok és a Tasó családot ismerő helyi források szerint tagja az államtitkár tágabb rokonságának. A pavilont hamarosan a helyi Takarékszövetkezet fiókja fogja bérelni a cégtől, hogy mennyiért, azt nem lehet tudni.”

Nincs abban semmi különös, hogy a térség cégeinek egy részében sok a Tasó, meg sok a Tasó-közeli: ez a családi összetartozás politikai beágyazottsága, semmi több. Amúgy az első Orbán-kormány idején volt először tetten érhető. Említeném a Torgyán-dinasztiát, melynek történeti megalapozottságát dr. Kávássy Sándor akkori államtitkár foglalta egységes elméletbe, aki szerint ősi hagyomány, hogy a nemesi rangot kapott ember egész atyafiságára kiterjedjenek az előjogok, sőt, az előbbiekre hivatkozva természetesnek tartotta azt is, hogy a politikus rokonok vezető pozíciót töltsenek be egyes állami többségű cégekben. Torgyán Józsefhez, illetve családjához kapcsolódó számos személy jutott különböző tisztségekhez: Torgyán Józsefné Cseh Mária. Torgyán Sándor: Torgyán József testvére. Torgyán Attila: Torgyán József fia. Hingyi Beatrix: Torgyán Attila felesége, a pártelnök-miniszter menye. Hingyi Lászlóné (Sztojka Luca): Torgyán József nászasszonya. Hingyi László: Torgyán József nászura. Ortutay Mária: Torgyán József másod­unokatestvére. Schrötter Leó: Torgyán Józsefné Cseh Mária unokatestvére, más információk szerint Torgyán József keresztfia.

Elég sok Torgyán és elég sok Hingyi, miért lenne ennél kevesebb Tasó? Akik aztán gazdálkodni kezdenek, ennek keretében már két lombkoronasétánya is van Nyíradonynak. Különösebb értelme nincs, hogy egy hétezres településnek két lombkoronasétánya is legyen. A pályázati kiírásban nem szerepelt, hogy egy településről csak egyvalaki pályázhat lombkoronasétányra – erről beszélt az egyik ilyen építmény tulajdonosa, Tasó László. Interjút adott az RTL Híradónak. Tiszta sor: lehet akár tíz is, még lomb se kell, se erdő. Filemon Mihály nyírmártonfalvai polgármesternek a szeme sem rebben: „Amikor megkaptuk a támogatói okiratot, akkor elkezdtük a beruházást megvalósítani, közben az erdő már négy évvel idősebb lett. Így azt letermeltük, és beforgattuk a pénzt a beruházásba.” Kifejtette, a lombkoronaösvénynek nem volt feltétele, hogy fák is legyenek. Ez is egy kultúra. Országos távlatban ez úgy néz ki – például a kulturális igazgatásba forgatva, ha nincs előírva, hogy ne legyenek nagy tömegben politikusok az egyetemi alapítványokban, akkor ugyan miért ne lehetnének akárhányan is? Ha nincs előírva, hogy a pályázati pénzek hetvenöt százalékát ne ugyanazok kapják, akkor miért ne kapnák ugyanazok? A fejétől bűzlik a hal: miért legyen észnél Tasó képviselő, ha négy megyével odébb pont ilyen szédelegve gondolkodnak az ország felső vezetői, csak ők milliárdos kisvasútban meg hattyúnyakú hídban. Az élet igazságtalan. Az egyiknek erdő nélküli lombkoronatorzó, kettővel följebb milliárdos kisvasút jut. Már csak a fönntartása hétmillió, de a hülyének is megéri.