HVG, 2023/14., 2023. április 6.
TÓTA W. ÁRPÁD
„Karácsony Gergely nem teljesíti hazafias kötelességét.” E szavakkal sütötte el a startpisztolyt Gyurcsány Ferenc, megnyitva az önkormányzati választásokat előkészítő hagyományos belháborút. Helyes, szerethető főpolgármester ez – mondja. Kár lenne, ha valami történne vele!
A pártelnök hazafias kötelességen azt érti, hogy Budapestet úgymond szembe kellene vezetni a rezsimmel. Minden gyermek helyőrség, minden lichthof csatatér, nincs alku, nincs egyezkedés pár milliárdokról, hanem izé van… hát az nem derült ki, mi lenne az alternatíva. Gettólázadás? Budapesti kommün? Taxisblokád? Hogyan venné fel a harcot a városháza a kormánnyal, és főleg hogy tehetné ezt a győzelem reményével? Mi lenne az a húzás, amit nem lehet kivédeni egy másnap reggeli rendelettel? Hány hadosztálya van a főpolgármesternek?
De még ha erre van is válasz – más botjával jó verni a csalánt – akkor a következő kérdés: ki lenne az alternatíva? Gyurcsány azt lengette be – nem először –, hogy esetleg majd nem Karácsony Gergelyt fogják támogatni a választáson, ha egyszer ilyen hazafiatlan. Hanem – kit is?
Vitathatatlanul a DK ma az ellenzék derékhada, de annak káderállománya is véges. Dobrev Klára alkalmas miniszterelnök-jelölt, Kálmán Olga remek riporter, Varju László pedig a lehető legvarjabb László. Főpolgármester-jelöltet, nos, pillanatnyilag nem látunk a soraikban, és noha ez végül is jelölés kérdése, azért a szarból nem lesz lekvár attól, hogy felteszik a polcra. A Demokratikus Koalíció olyan jelöltet nem tud állítani, aki megnyeri a választást. Csak olyat, aki elkúr mindent.
Ezt a képességet talán nem szerencsés csillogtatni.
Van egyébként játéktér, mert hasonló gonddal küzd a Fidesz is. Eleve hátránnyal indul a fővárosban bizonyos iskolázottsági körülmények miatt, amelyeket nehéz udvariasan tálalni, ezért ne is erőlködjünk. Régóta tájékozatlan, buta ösztönlényekre méretezi a politikáját; ezekből van ugyan elég az országban, de Budapesten arányaiban kevesebb. Márpedig a jelölt a központtal nem fordulhat szembe, neki is meg kell vallania a krédót, miszerint minden bajunk forrása az Oroszország jogos népirtási igényeit szankcionáló Brüsszel. Tömörebben: hülye vagyok, üssetek. Ezzel a puttonnyal nehéz Budapesten nyerni. Pláne olyan portfólióval, amiben benne van a vadászati világkiállítás meg a hatszorosan túlárazott vizes vébé, drága Fürjes úr.
Van hely egy pár százalékos DK-jelöltet elégetni anélkül, hogy a kormánypárt visszanyerné Budapestet. A lehető legjobb jelölt viszont pont arra lenne alkalmas – ha létezne –, hogy átjátssza a várost a Fidesz kezére. Mindkét verzió ártana Gyurcsány pártjának, akár végzetesen is.
És maga a támadás sem használ neki. A valóság ugyanis az, hogy Karácsony Gergely teljesíti hazafias kötelességét. Ezek közül pedig első a város működtetése. Hiába tűzné ki a vörös zászlót a Várkert Bazárra naponta, a támogatása hamar odalenne, ha eközben nem járna a kukásautó meg a villamos. De jár. Budapest továbbra is a legvidámabb barakk. Van munkahely, van közlekedés, orvosi ellátás, iskola és egyetem, van sokszínű kultúra, viszont nincs korrupció és propaganda. Ez egyáltalán nem adott Magyarország szerencsétlenebb vidékein, ahol a Fidesz az úr – nekik ez mind nincs, csak lombkoronasétány, amiről okosabb hallgatni.
De teljesíti azt a kötelességét is, amit Gyurcsány Ferenc hiányol. Csak nem frontális rohammal, mint egy hülye ruszki, hanem okosabban. A szakkifejezés: soft power. Nehéz magyarra fordítani, legegyszerűbb úgy, hogy az az, ami a hülye ruszkinak nincs. Kulturális vonzerő. Civilizáció. A jobb és békésebb élet lehetőségének felmutatása. A működőképes, elfogadó, transzparens, racionális vitákban alakuló gyakorlat demonstrálása. Hogy lehet másképp is vezetni, és az mindenkinek kellemesebb.
A jobboldalinak is. Jut neki színház, könyvesbolt, közterület, szabadság. Tény, hogy közülük sokan nem a saját szabadságukat féltik, hanem a másokét gyűlölik, és velük nem lehet mit kezdeni – de érdemes leválasztani róluk azokat, akik attól tartanak, hogy ha ennek vége lesz, akkor egy inverz NER jön, ahol minden a másikaké lesz, és ők üldözött buzik lesznek a saját hazájukban. Karácsony Gergely valóban nem épített erődöt Budapestből, de folyamatosan megjelenít egy egészen más vezetési stílust, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy ne Orbáné legyen az egyetlen, amit el tudunk képzelni. Nem kötelező fasiszta parasztnak lenni, szotyizni a lelátón, gumimatracon ringatózni a disznózsírban, nem kell mindent nemzetiszínre festeni, ájtatoskodni a templomban – van másik útja a magyarnak, és az is működik.
Vannak frontok, ahol az ütközés elkerülhetetlen és szükséges. Igen, Brüsszelben el kell mesélni a lombkoronasétányt, van helyük a tüntetéseknek és mindenféle tiltakozásnak, és végül le kell őket győzni. Utána viszont pont azt kell csinálni, amit Karácsony Gergely: a létező korlátok között navigálva vezetni, vitázni, utat keresni és találni, és egy perccel se többet háborúzni, mint amennyit muszáj. Ez a hazafias kötelesség.