Ahogyan mi tiprunk

Vezérlő fejedelmünk üldögél a kerékpárút szélén, jobbjában botot tart, és a megfelelő pillanatban az előtte elhaladó bicikli küllői közé bök vele. Szurkolói ilyenkor üdvrivalgásban törnek ki, hiszen ezért vannak ott, de a műsort kicsit már ők is unják. Viszont a teljesítmény mégiscsak teljesítmény, az út hosszú és hetedhét országon át kanyarog, hány botos ember ül mellette? Egyetlenegy. Persze az eltaknyoló biciklisták nem értik a poént, őket azonban senki se kérdezi.

Holott az aktuális biciklista nem kevesebb mint hetvenkilenc fejlődő országot képvisel, az aláírandó egyezményt pedig már a múlt év elején letárgyalták.

Mindhiába, vezérlő fejedelmünk tavaly is éberen üldögélt az út mentén rettentő szerszámával, és tévedhetetlenül bökött, amikor eljött az ideje. Az akkori magyarázat szerint azért, mert az ekként megtorpedózott cotonoui egyezmény több migránst engedett volna az unió területére, továbbá azért is, mert csak. Mostanra a helyzet némiképp változott, ugyanis az aktuális magyarázat szerint azért kell a hetvenkilenc fejlődő országnak újólag fityiszt mutatnunk, mert „a felek rendszerszinten támogatják a genderperspektívát”, ha van ennek értelme, ha nincs.

Nyájas olvasónk minden bizonnyal tudja, hogy a gender a biológiai nemhez kapcsolódó viselkedésmódok, szerepfelfogások, kommunikációs stratégiák és más hasonló allűrök összessége, vagyis az a mód, ahogy a nőneműnek született humán egyed a nőt, a férfinak született egyed pedig a férfit eljátssza. Tudományosnak látszó fogalom, közéleti-politikai relevanciája nincs. Ahhoz viszont kellőképp árnyalt és komplex, hogy vezérlő fejedelmünk talpasai megpillantsák benne az ördögöt, amint épp Mária országa ellen fenekedik, nekik pedig ennyi pont elég.

Utánpótlásuk betanítása folyamatban, hovatovább az óvodától az egyetemig minden azt a célt szolgálja, hogy vezérlő fejedelmünk zászlai alatt a lehető legkeményebben kiképzett, munkára-harcra kész katonák sorakozzanak.

Ezt egy, az Európai Parlament felkérésére íródott friss tanulmány is visszaigazolja, az áll benne, hogy a tanszabadságot valamennyi uniós országban tiporni igyekeznek ugyan, ám ahogyan mi tiprunk, nem tipor úgy senki. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az Oslói Egyetem kutatói, akik a tanulmány megírására felkérést kaptak, csakis az egyetemi oktatás helyzetét vizsgálták, ami persze fontos része az egésznek, de csak része. Vezérlő fejedelmünk harcosainak kiképzése viszont már az óvodában elkezdődik és mindhalálig tart, erről egy szüntelenül fejlődő intézményrendszer gondoskodik. Az ötletben nincs semmi új, viszont a kivitelezés precizitása, a tökélyre való, megalkuvás nélküli törekvés minden elismerést megérdemel.

Aki a butaságra épít, sziklára épít, viszont, ellentétben Kőműves Kelemennel, nem az asszonyát, hanem önmagát falazza be. Mármint a butaság büszke várába, hova máshová. Korábbi nagy tetteinek emlékei még a tudatunk mélyén ontják fényüket, mint világítóbombák az ukrajnai éjszakában, hiszen amit ő véghez vitt, az nehezen feledhető. Lenyúlt egy országot Európa közepén, hanyatt lökte, és azóta is azt csinál vele, amit akar, aki erre képes, az csakis ragyogó elme lehet. Kicsit diabolikus ugyan, de akkor is. Viszont változnak az idők, és vélük együtt mi is változunk, bár nem vesszük észre, úgy képzelvén, hogy ugyanazok vagyunk, akik tizenkét esztendeje valánk, és ő is ugyanaz. Pedig dehogy.

Azt írja az újság, hogy a Biden-adminisztráció 121 ország vezetőit várja a március 28–30. közötti találkozóra, melyen a tekintélyuralmi rendszerek elleni küzdelemről, a korrupció elleni harcról és az emberi jogok támogatásáról lesz szó. Magyarországot és Törökországot, bárha NATO tagállamok, nem hívták meg, és emiatt a magyar kormány aggodalmát fejezte ki.

No, ez az a pont, ahol az ész megáll.

Vegyünk egy ellenpéldát. Május derekán Indonézia ad otthont a 8th World Vegan Organisation Conference & Vegan Festival nevű rendezvénysorozatnak, ott lesz boldog-boldogtalan, de vajon N. Szilárd rezsicsökkentő kapott meghívót?

Nem kapott, ám emiatt nincs elkeseredve, hanem vidoran csökkenti a rezsit tovább.

Ellentétben példaképével, aki kocsma sztárvendégeként kezdte, krakélerként folytatta, ma már legszívesebben kirúgnák, mégis ott van. Összeöntögeti a poharak alján maradt italokat, megissza, kevélyen vigyorog. Tudván tudja, hogy népszerűsége immár bizonyos kívánnivalókat hagy maga után, ám evvel nem törődik, lévén ő mégis győztes, mégis új és magyar.