444.hu, 2023. március 30.
UJ PÉTER
135.1. Rózsi teljességi tétele
135.1.1. Pozsonyi útutt személygépjárművöztömben föl-föltűnt nekem Demján „Rózsi” Skála Kópé, a Western City Centrum és a Művégtagok Palotája szellemi atyja, az etyeki Korda György Filmstúdió és Reptér tőkeereje, aki egyszersmind ugyanakkor legott a egykori Vémotorok nevű, uszkve négyfős, népies szoftrocktrió flémbojális, mikrofonfrizurás frontemberkedője (ex-Börgöndi), megannyi slágerok – későbbiekben már mint szólóbasszusgitáros-énekesként is – nagyhatású tolmácsolója, a szeszipar válasza Zámbó Jimmyra, amint a Man Dinner c. kormánykommunikációs felület (a Bunkofon kiscsoport quasi előszobája) címlapján minden kétséget kizáróan bizonygatja, hogy Magyarországon nincsen diktatúra. Minden van, de diktatúra az speciel legkevésbé se nincsen.
(Talán ezzel konpenzálják neki, hogy oly méltatlanul kimaradt a Petőfi Sándor Nemzeti Tánczenei Legfelső Tanácsból?)
135.1.2. Elmélul az embör azér egy pillanatra ilyenkor, a megpillantás pillanatában, és nekem a 444 stúdiójába menet éppen utamba esik mindig a Rózsi-plagát, tehát mélulok egyre mélulok nap nap után: hogy hát meccsoda, South Parkba illően ravasz kommunikációs stratégia volna emez, hogy megnyilatkoztatjuk a közismerten józanul gondolkodó, tiszta fejű poptaritoppert, és megmondja, hogy nincsen diktatúra kerek perec, ergó (jut eszembe, jön még Robi is, alighanem) nincsen diktatúra. Világos beszéd. Formállogikailag ki van zárva. Kurt Gödel teljességi tétele a kanyarba sincsen. (Rekurzió: annyira se nincs ott, a kanyarban, mint ahogy a diktatúra se nincsen Magyarországutt.)
Ebből is látszik pölö, hogy a diktatúra az a Gyurcsány alatt volt, mert túl azon, hogy a Gyurcsány szerelmes volt a Putyinba, ahogy azt megintcsak és megint kizárólag a kormánysajtóból tudhatjuk meg, akkoriban nemhogy a Demján Rózsi, de még a Koncz Zsuzsa vagy a Padödö sem nyilatkozta (és még Beton Hofi se meg Bádog Bödőcs se meg Hullámpala Maksa se) lefele, hogy nincsen (nem volt lett légyen vala) diktatúró.
Tehát a tényfaktum az tényfaktum: nincsen. Kell ezt bizonygatni? Nem kell! Hát akkor? Nem? De! Ugye? Ja! De tényleg, tuti nincsen! Nem csak úgy kamuból nincsen, hanem tök fullra, frankóból nincsen. Ha volna, nem mondanám hogy nem nincsen.
135.1.3. Mert vannak például országok, ahol senkinek eszébe nem jut kiplagátolni valami híresnek vélt művészfélét vagy popikonlegendatrubadúrt, ahogy éppen mondja a szájával, hogy nincsen diktatúra. Na, ezekben az országokban nyilván diktatúra van. Per definiciónem szerint.
135.1.4. Erre mutatott rá minap indirekte Gulyás Gergely is (immáron sokadik alkarommal), és nyomába mindjárt féltucatnyi Facebook-emojikezelő beosztású segédszajkó, hogy hát Magyarországon akkora a sajtószabadkozás, amekkora Nyugaton tán soha nem volt, nem is lesz, nem lehet, ami legfőképpen abból látható, hogy a nyugati sajtóban nem jelennek meg olyan manifeszt orbánista hazugságok, amik itthon minden bokorban teremnek, mi több, a nyugati országokban a kormányok nem tartanak fenn lopott pénzből milliárd eurós sajtóbirodalmakat és Bunkofon-csoportokat, hogy a manifeszt hazugságokat reggeltől estig hőbörögjék, tehát világos, hogy azoknál ottan nagy büdös lófasz van, nem sajtószabadság. A sajtószabadság az ez itt. Elővegyem?
Hogy rögtön egy példát is illusztráljak pro primitívo először: a Demján-Gödel-címlapos Mandinka egyik soron következő száma éppen tényleleplező ordenáriát talált közölni olyan ellenzéki politikusokról, akik nem átallottak semmit sem facebookozni a fodbalválogatott világraszóló sikeréről a félelmetes Bolgária csapata ellen. De se egy magyarzászló-emoji, se egy bicepsz, se egy konfetti, focilapda, semmise. Az ilyenek nem is politikusok, nem is magyarok.
(És hogy micsoda is volnák ebben a rencerben énmagam, akely szerint a közügyek gyakorlásától azonnal el kellene tiltani mindenkit-bárkit-akárkit, aki bármilyen focieredményről – pláne válogatott! – bármit – pláne emojkikat! – posztolgat a faszbúkra. Vagy egyáltalán, bármit posztolgat.)
135.2. Nagyon vidám
135.2.1. Mielőtt túlontúlvást elragadgatnám magamat, ajánlanák néhány felettébb hasznos olvasmányosságot. Egyrészt múlt hétvégin, az EKINT rendezvényin csudálkoztam rá Darvasi László versére – maga a szerző olvasta fölfele –, amellyet a 2022-es választások sokkja csalt pennájára. Kittűnő vers, annak ellenére, hogy ez az aktuálpublicisztikus ihletés ritkán áll jól a lírának. (Igazam, van, Petrovics fiam, vagy igazam van?! Nyilván nincs igazam. De ne csináljunk magamból bohócot.) Megjelent az Alföld folyóiratban (ami eleve tiszta hülyeség, mert a Tiszatáj, az FOLYÓirat, de az Alföld? – nehogy má!, hát síkságirat, inkább, vagy max puszta-, esetleg rónazin), az NKA támogatásával (ugye, hogy a Gulyás meg a Demján nem mond hülyeséget!). Ide is idézhetném végig, de csodálják meg az eredetiben, sajna csak pdf formátumban van fönn, de a lapban röktön az első anyag, harmadik oldal.
135.2.2. Csak a vége környékéről nagyon rövid részlet:
„A rendszer olyan, mintha lenne, de nincsen.
Ők nincsenek, te sem, én sem, üres.
Egy plakátok mögött tátogó, üres ország.
Semmiség az egész.
Hol, bárhol, ki, akárki,
mikor, most vagy soha,
soha.”
135.2.3. De diktatúra – ceterum censeo, ha meghalunk is! ezredszer is! – nincsen. És ez a legfontosabb.
135.3. Háttal a lécnek
135.3.1. Két hete halt meg Dick Fosbury, a 68-as mexikói olimpia magasugróbajnoka, de nem is annyira bajnokként, hanem inkább az atlétika egyik legfontosabb innovátoraként van helye a sporttörténelem legnagyobbjai között. Ő találta fel a ma ismert magasugrást, a léc fölött háttal átrepülő „flop” technikát, amit néhány évtizede még csak Fosbury-technikaként emlegettek. Fosbury előtt „hasmánt” ugrottak (előbb az egyik lábukat emelték át, aztán hassal lefelé gördültek át a léc felett), de az amerikai módszere annyival jobbnak bizonyult (Fosbury maga a közepesnél is gyengébb középiskolai atléta volt, amíg ollozó technikával ugrott, a floppal viszont a világ legjobbjai közé emelkedett, az olimpiát 224 centiméteres ugrással nyerte), hogy mindenki átállt, és azóta is ezzel a technikával ugrik a világ. David Epstein méltatja Fosbury találmányát itten. Főleg a zseniális fizikáját, hogy a test tömegközéppontja végig a léc szintje alatt marad, mégis átjut fölötte maga a test.)
135.4. Skapunk rovat
135.4.1. A kaliforniai Interrupters érdekes felállású zenekar: három ikerfiú hangszeres és egy énekes lány. Aki inkább asszony már, 44 éves, és egyébként a gitáros felesége. Egy Nagy Család. A skapunk veszélyes műfaj, könnyen fordul unalomba a nagy fergeteg vidámság. Az Interrupters (tényleg ez akkor már az ötödik hullám? vagy a harmadik hullám második hulláma?) is el tud laposodni, de ez a szám nem is igazán skapunk, inkább streetrockandrollszerűség, és elég jó is: On A Turntable.