Ellenzéki törvénytiszteletlenség

Tavaly megírtam, miért nem helyes Horn Gyuláról közterületet elnevezni. A cikkem itt olvasható, az abban felsorakoztatott érveimet most nem ismétlem meg. Ezek a névadó személyével kapcsolatos észrevételek voltak, a névadás jogi vonatkozásaival nem foglalkoztam.

De most foglalkozom, mert a főváros nyakára ültetett pecsovics felhívta a fővárosi önkormányzat figyelmét arra, hogy a névadás törvénybe ütközik, ezért az arról szóló döntést meg kell változtatni. A fővárosnak záros határidőn belül döntenie kell. A helyes döntés csak az lehet, hogy a szóban forgó angyalföldi sétányról szépen leveszik Horn Gyula nevét. A főpolgármester-helyettes minapi nyilatkozata azonban arra utal, hogy a főváros nem a helyes, hanem a törvénysértő döntés meghozatalára készül. De még meggondolhatják magukat.

A főispáni címmel fölgyalázott pecsovicsnak ugyanis sajnálatos módon igaza van. De még a Fidesz–KDNP-kollaboráns, neonáci testvérpártjának, a Mi Hazánknak is igaza van: a törvény kizárja, hogy Horn Gyuláról közterületet nevezzenek el.

Az elnevezés már a fővárosi rendeletnek sem felel meg, miután aszerint a névadó csak „közmegbecsülésnek örvendő” személy lehet. Közmegbecsülésnek pedig csak az örvendhet, akit általában a köz, vagyis annak túlnyomó többsége becsül meg. Ahhoz nem elég a köz egy részének a megbecsülése (a köz másik, nem jelentéktelen részével szemben). Következésképpen megosztó személyiségről közterületet elnevezni a fővárosban nemcsak helytelen, de jogszabályt is sért.

De nem ez a legerősebb érv, hanem az önkormányzati törvény, amely úgy szól, hogy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett „a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában”. (2011.évi CLXXXIX. tv. 14. § (2) a) )

Az első kérdés az, hogy helyes-e ez a törvény? A második kérdés az, hogy aki szerint nem helyes, jól teszi-e, ha megtagadja a betartását, vagyis fellázad ellene.

Az első kérdésre azt válaszolnám, hogy a törvény nem egészen helyes. Azzal kellene kiegészíteni, hogy kivételt képeznek azok a személyek, akik jelentős személyes kockázatot vállalva felléptek azon önkényuralmi politikai rendszer ellen, amelynek a megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vettek. Mint például Nagy Imre, Bajcsy-Zsilinszky Endre.

A második kérdés esetében a következőket kell megfontolni:

A törvények túlnyomó részének jelentős ellenzéke van a törvényhozásban is, a társadalomban is. Magam is betartok számos törvényt, amelyet helytelennek ítélek, és ezt teszi mindenki. A mindenkori ellenzék számos törvénytervezetet elutasít, a törvények általában sértik a társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak érdekeit, meggyőződéseit. Ha az állampolgári közösség számottevő része az általuk nem helyeselt törvények betartását elutasítaná, akkor a jogállamot utasítaná el és kormányozhatatlanságra, anarchiára, széthullásra ítéli a hazáját.

Vannak azonban olyan törvények, amelyek súlyosan sértenek emberi jogokat, szétvetik a jogállamot, közvetlenül veszélyeztetik emberek életét. Az engedetlenség lehetőségét ezek számára kell fenntartani. Az önkormányzati törvény vonatkozó része nem ilyen. Horn Gyula esetében pedig a törvény említett hiányossága amúgy is érdektelen, mert ő nem tartozik abba a kategóriába, amelybe Nagy Imre vagy Bajcsy-Zsilinszky.

Ő nem lépett fel fennállása idején azon önkényuralmi rendszer ellen, amelynek a fenntartásában részt vett, pláne nem jelentős személyi kockázatot vállalva. A pártállami diktatúrában emelkedő karrierje emelkedett tovább a diktatúra szétesésének időszakában.

De tegyük fel, hogy valaki ezt az értelmezést elveti, és Nagy Imrével egy kategóriába tolja föl azt, aki fegyverrel a kezében állt a Nagy Imrét és társait meggyilkoló hatalom mellé, és ezt a tevékenységét élete végéig helyénvalónak és jogosultnak ítélte. Neki is be kell látnia, hogy nem a Horn Gyula sétány az a legsúlyosabbak közé tartozó ügy, amelyért egy törvény ellen egy önkormányzatnak, egy állami intézménynek (!) lázadnia kell.

A fővárosi önkormányzatban sem merte kétségbe vonni soha senki, hogy Horn részt vett egy 20. századi önkényuralmi rendszer fenntartásában. Még a főpolgármester is beleszőtte ezt a tényt a beszédébe a Horn sétányról döntő szavazás előtt. Ezt a tényt csak az vitathatja, aki szerint a pártállami diktatúra nem volt önkényuralmi rendszer. Azokhoz viszont a demokrácia és a jogállam híveinek nincs közük.

De ha mégis kétely támadna ebben a tekintetben, arra az esetre az önkormányzati törvény világos utasítást ad: „Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.” Ezt a fővárosi önkormányzat nem tette meg, holott a kétség felmerülésére már a főpolgármester említett beszéde is okot adott, nem beszélve az önkormányzat fideszes képviselőinek ellenérveiről. A fővárosi önkormányzat tehát már ezzel is törvényt sértett.

Egy lakitelki ügyvéd direkt azért kezdeményezte egy Horn nevét viselő alapítvány létrehozását, hogy az MTA állást foglaljon Horn ügyében. Állást foglalt: Horn „közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt vezető szerepet vitt XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában”. Én nem azonosulnék ezzel a szöveggel, mert az önkényuralmi rendszer kiépítésének idején Horn még kamasz, illetve rosztovi diák volt, 1989 előtt pedig az MSZMP KB osztályvezetője, majd külügyi államtitkár, ezek pedig nem „vezető szerepek”. De egyrészt a törvény szempontjából az Akadémia állásfoglalása a mérvadó, nem az én véleményem, másrészt a név letiltásához bőven elég annyi is, amennyi az Akadémia állásfoglalásából igaz: a fenntartásban való részvétel.

Mindezzel szemben mit tud a főpolgármester-helyettes fölhozni? Azt, hogy az önkormányzatban senki nem kérte az Akadémia állásfoglalását; a más ügyben született akadémiai verdikt egy már meghozott döntésre nem vonatkozik, azt különben sem csatolta a „főispán” a törvényességi észrevételéhez, a „főispán” egyébként is fordulhat majd a bírósághoz, ha akar, az ő főpolgármester-helyettesi hatáskörét pedig meghaladja annak értékelése, hogy Horn milyen szerepet töltött be a Kádár-korszakban…

Szánalmas! Szánalmas tekergőzés a törvény világos szava elől. Illetve szánalmas lenne, ha nem ugyanilyen tekergőzéssel pusztítaná a kormány napi gyakorlatban a Magyar Köztársaság törvényes rendjét.

Vannak, akik a ködevők pipogyaságának vélik azt a követelményt, hogy az ellenzék ne tegye azt, ami ellen tiltakozik, mert akkor a tiltakozás a hitelét veszti, és az ellenzék leromlik a hatalomhoz. Ők úgy vélik, az a helyes, ha az ellenzék rossz példát követ. A ködevő pipogyák meg úgy vélik, az a helyes, ha az ellenzék jó példát mutat.

Fővárosi önkormányzat! Ez a kérdés – szavazzatok!