hvg.hu, 2023. március 18.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Ki kellene tiltani a politikusokat a nemzeti ünnepekről, mert vége annak a múltnak, amelyet politikusok ünnepelnek. Egy politikus azért nyitja ki a száját a nyilvánosság előtt, hogy a saját jelenbéli üzenetét eressze ki belőle. Ha az alkalom a múltból jön, akkor azt a múltat nyomorítja hozzá az üzenetéhez. Minden múlt minden jelenbéli üzenethez hozzányomorítható. Bárkivel fogadnék, hogy ha megad bármilyen jelenbéli üzenetet és megjelöl bármely múltbeli történést, egymáshoz tudom csűrni őket. Nem kell hozzá sok ész.
Nem is érdemes azzal foglalkozni, hogy mi volt a múltban ahhoz képest, amit egy politikus állít róla. Felejtsük el az alkalmat, foglalkozzunk azzal, ami jelenbéli üzenetként boncolgatásra ingerel.
Engem most Gyurcsány Ferencnek az az állítása ingerel, hogy „a zsarnokkal küzdeni kell és nem tárgyalni”, mert az „odaadott szabadság mindig visszavehető, amelyért megküzdöttek, az nem”.
Nomármost az az első kérdés, hogy mi a zsarnokság. A Gyurcsánnyal párban szónokló Dobrev Klára ezt indirekt módon meghatározta, amikor kijelentette: „Orbán Viktor felrúgta azt a közmegegyezést, ami a szocializmus 33 évvel ezelőtti bukása után jött létre. Ekkor kimondták, hogy Magyarországon soha többé ne dönthessenek emberi sorsokról pártkáderek, nem akartak tiltott, tűrt és támogatott művészeket, nem akartak pártállami propagandát.”
Ha a felrúgó Orbán Viktor a zsarnok, akivel küzdeni kell és nem tárgyalni, akkor a zsarnokság az, ami az általa felrúgott közmegegyezés előtt volt. Amikor, valóban, emberi sorsokról pártkáderek döntöttek, voltak tiltott, tűrt és támogatott művészek és pártállami propaganda.
No és miként jött létre 33 évvel ezelőtt az a „közmegegyezés”, amely ennek a zsarnokságnak véget vetett? Hát, bizony, tárgyalással.
Amely azzal a megegyezéssel kezdődött, amelyet 1989 júniusában Orbán Viktor is és Gyurcsány Ferenc is aláírt. Ebben a megegyezésben volt benne, hogy szabad, többpárti választások lesznek. Azon a megállapodáson, amely rögzítette a zsarnokság felszámolásának legfontosabb feltételét, mindkettőjük aláírása szerepel. Gyurcsányé a leköszönő zsarnokság oldaláról, Orbáné a zsarnokság ellen küzdők oldaláról
Abban az évben nyilatkozta Orbán Viktor, hogy „egyetlen ember van a KISZ-esek közül, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, …az a Gyurcsány nevű ember”. Orbánnak tehát eszébe sem jutott, hogy nem kellene tárgyalni a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik legmagasabb rangú vezetőjével.
A szerepek azóta persze megfordultak. Aki a zsarnokság pártján áll, annak Orbán Viktorra kell szavaznia, aki a zsarnokság ellen van, annak pedig ellene.
Gyurcsány szerint persze csak őrá, mert az ő kirekesztő verdiktje szerint „a DK lesz az otthona a Fidesszel szemben állóknak”.
Márky-Zay Péterrel, Karácsony Gergellyel, Donáth Annával, Hadházy Ákossal és az ellenzék nagy részével együtt választhatok: a DK-ban leszek otthon, vagy a zsarnokságban, vagy otthontalan leszek.
A szerepek ugyan megfordultak, de Gyurcsány mégsem venné át egészen Orbán egykori pozícióját, mert, vele ellentétben, ő nem kíván tárgyalni a zsarnokkal.
Ha a küzdés és a tárgyalás kizárja egymást, akkor senki nem küzdött a zsarnokság ellen, aki tárgyalt Gyurcsánnyal és elvtársaival. Sem Orbán, sem Kis János, sem Kőszeg Ferenc, sem Solt Ottilia, sem Demszky Gábor, sem senki a demokratikus (vagy nem demokratikus) ellenzékből. Sem Lech Walesa, sem Kuron, sem Geremek…
Az a küzdés, ami kizárja a tárgyalást, a fegyveres harcnak az a szakasza, amelynek a méltó tűzszüneti és béketárgyalásokat meg kell előznie. A küzdés minden más formája tárgyalással kapcsolódik össze. Így volt ez a legvadabb bérharcok során is, a taxisblokád idején is.
Egyáltalán, hogy képzeli a nem tárgyalást egy országgyűlési képviselő, egy országgyűlési párt vezetője? Mi a fenét csinálnak a DK képviselői, mondjuk, a bizottságokban? Kivonulnak, amikor a fideszes tagok bevonulnak? Vagy felpofozzák őket?
Gyurcsány szerint azért kellene tárgyalás nélkül küzdeni, mert az „odaadott szabadság mindig visszavehető, amelyért megküzdöttek, az nem”.
Oké, amikor Gyurcsány iskolába járt, még a zsarnokság oktatta a történelmet. De azóta már ő is tájékozódhatott más forrásból, ha már olyan bizalmasan összetegeződött Nagy Imrével a Vértanúk terén. Tán nem volt visszavehető az a szabadság, amelyért 1956-ban megküzdöttek? Vagy éppenséggel az, amelyért 1948-49-ben küzdöttek meg? Pont március 15-én fér ez ki a politikus torkán? Mondom én, ahol a politikus ünnepel, ott vége az ünnepelt múltnak.
És vajon a demokratikus Németország szabadságával mi a helyzet? Kiküzdötte a Harmadik Birodalom? Vagy visszavehetővé vált attól, hogy Németország legyőzőitől kapták? És Magyarország szabadságával mi a helyzet? Az a maroknyi fegyvertelen, ráadásul tárgyalásra kész ellenzék küzdötte ki? És ki adta oda? Az, aki most visszavenni igyekszik? Orbán Viktor?
Ennyit el kellett mondani, tekintettel arra a lehetőségre, hogy valaki komolyan veszi Gyurcsány Ferenc szavait. Maradjunk annyiban, hogy a szabadság visszavételének legjobb, mi több, az egyetlen járható útja, tárgyalásos küzdés, a küzdéses tárgyalás.
A tárgyalás alternatívája nem a küzdés, hanem a megadás.
A szerző újságíró.