Szabadíts meg a gonosztól

Harangfrász van. Felajzott, éhes püspökök járják a magyar vidéket és várost. Iskolákra, sportpályákra, tangazdaságokra böknek rá húsos ujjaikkal, hogy az nekik kell. Törvény hatalmazza fel őket, most már nemcsak azt vihetik, ami a sötét középkorban az övék volt, hanem bármit, ami megtetszik. Az ellenállás szórványos, de helyenként elkeseredett és hangos. Ők keresztényellenes dollárbaloldalként lesznek félresöpörve, mint ahogy mindenki, aki az egyházak tevékenysége ellen szót emel. Esetleg egy zaklatási per is kinézhet, bár alapvetően az a pedofil abúzus áldozatainak jár nálunk.

A fosztogatási hullámban oktatási, szakrális és hitéleti célra lehet ingatlanokat lenyúlni, ellenszolgáltatás nélkül. Egyeztetni az önkormányzattal nem szükséges, nem is tesznek ilyet a főtisztelendő vámszedők, csak írnak egy levelet, hogy mit visznek. Elgondolkodtató ez a feltőkésítés. Ilyen kisajátítást hadseregek szoktak művelni, hadiállapotban: olyankor joguk van lefoglalni a markolót, teherautót és csarnokot, ha a feladataik ezt megkövetelik, mondjuk lövészárkot kell ásni, vagy bekvártélyozni a mozgósítottakat, hiszen háborúban a katonák létszáma megugrik.

Na, a papoké viszont nem ugrik sehova. Sőt, brutális paphiánnyal küzd minden történelmi egyház, a népszámlálások pedig rendre megmutatják, hogy a nyáj is rohamosan fogyatkozik. Az egyházak fellendülése nem indokolja a tulajdonszerzést. Akkor vajon mi?

Hát pont az ellenkezője. Hadseregek nemcsak akkor zabrálnak, amikor győznek, hanem amikor vesztesen elvonulnak. Viszik a mosógépet és a vécékagylót, a konzerveket és a mackóruhát – látjuk ezt odaát Ukrajnában. Az egyházak most nem azért nyúlják le, ami nincs lecsavarozva, mert kinőtték azt, ami van, hanem mert érzik, hogy ez az utolsó szabadrablás.

Ennek a kurzusnak egyszer vége szakad. Elfogy a pénz a kazánból, és menthetetlenül süllyedésnek indulnak. Nemcsak a méltatlanul túlméretezett támogatásuk apad el – és lesz önkéntes –, hanem előkerülnek bűneik és az azokat eltussoló további bűnök. Kártérítési perek következnek, mint a civilizált világban. Világmagyarázatuk nyílt versenyben lesz kénytelen megküzdeni az összes többivel – és olyankor alul szokott maradni.

Elhajtották a németek is a lovakat meg a marhákat, ha már menniük kellett. Sőt szerkesztettek sínfarkast, amivel feltépték a vasúti vágányokat, hogy tönkretegyék, amit megtartani nem tudnak.

Ilyen visszavonuló rablóbandaként viselkednek az ingatlanokat foglaló egyházak. De így tettek eddig is az iskolákkal. A rendszer nem bonyolult: az alulfinanszírozott önkormányzat és oktatásirányítás nem tudja fenntartani a sulit, ezért örömmel adja át az egyháznak – amely szintén közpénzből fogja üzemeltetni. Abból, amit kaphatna egyenesen az iskola. Viszont kedvükre ugráltathatják a gyerekeket és a tanárokat misére meg egyéb jelmezbálokra – akár akarják, akár nem.

Idén és jövőre ez még egészen logikus reálpolitika. Az egyház – elsősorban a katolikus, a református és a Hit Gyülekezete – lojális segédcsapata lett az állampártnak. Igehirdetéssel nem mentek sokra az utóbbi évtizedekben, és ha valaki mégis sikerre vitte – mint Hodász András –, azt eltaposták. De mi lesz azután? Mivel fogják alátámasztani a létjogosultságukat, amikor megbukik a politika, amitől függtek? Túlélte vajon a szocializmust a Hazafias Népfront vagy az úttörőszervezet? Most lehet harácsolni hívek nélkül is – de megtartani nehéz lesz, amikor fordul a szél. Csak egy törvény kell, amely szerint bármely civil szervezet átvehet egyházi ingatlanokat diszkó vagy hajléktalanszálló céljára. Ki áll akkor melléjük?

Idén Magyarországra látogat Ferenc pápa. Nem tudom, mi a programja, gondolom, lesz majd olyan, hogy kiáll megmondani, mi a helyes meg mi nem az. Járt már nálunk két éve, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával. Akkor összesen 75 ezren regisztráltak a miséjére, beleértve a külföldi zarándokokat. Ez egy döglődő egyház itt, és a pápa valószínűleg tudja ezt. Kérdés, tudja-e, mitől döglik. És hogy mi lenne a dolga. Itt nem a népet kell ostorozni, szentatyám. És nem is semmitmondóan bazsalyogni. Hanem szétcsapni a püspöki karban korbáccsal, Krisztus nevében és módszerével.

Ha van még jövője ennek az amúgy bájos szerepjátéknak, az az istenkereső gimnazistákban van, az örök értékeket kereső megszomorítottakban, Jézus igéjében és a cselekvő jóságban. Ám ma Magyarországon aki Istent keresi, az Kiss-Rigó László hétmérföldes pocakjába ütközik, a százmilliárdos vagyonba, amit a redői alá gyűrt, a kollaborációba, az aljas és gátlástalan fosztogatásba, amit művel Isten nevében. Nem kell tolómérő, hogy lássuk: előbb jut át a tű fokán, mint a mennybe. Ettől nyilván elmegy a kedve az embernek a megváltástól is. Ez ragadozó egyház, a maffiaállam végrehajtója. A pedofilügyek takargatásáért drágán megfizettek, mire észbe kaptak. A korrupció is bűn, eltűrni pedig cinkosság.

Szentatyánk, Ferenc, itt az alkalom. Szabadíts meg a gonosztól!