A Mindenkikapjabe Párt

Kell-e egy országot mint egészt kormányozni? Ha nem kell, akkor tényleg bekaphatja mindenki, aki az egész ország kormányzásában kíván részt venni. Akkor lehet „kizárólag konkrét ügyekkel” foglalkozni. Akkor nem kell stratégia, nem kell rendszerben gondolkodni. Lehet úgy tenni, mintha nem is lenne általános értékrendünk, nem is kellene ilyesmi, mintha lehetne „konkrét ügyekben” állást foglalni irányadó értékek és átfogó célok nélkül. És lehet úgy is tenni, mintha senkinek nem lenne ilyen értékrendje, mintha mindenki csak hazudna, aki azt állítja, hogy van értékek vezérelte képe arról, miként és merre kellene az országot kormányozni.

A frászt, mondja a Mindenkikapjabe Párt, nincs semmilyen pártnak semmilyen ideája, egyik sem azért szídja a másikat, mert mást gondol az ország javáról, hanem csak azért, mert jól esik a perverz lelkeknek a szidalmazás, egyébként pedig csak pénzt akarnak és hatalmat.

Akik ezt gondolják Magyarország politikai életéről, azok menthetetlennek vélik az országot. Azok tehát defetisták. Ha viccesek, jópofák és rokonszevesek, akkor vicces, jópofa, rokonszenves defetisták. Annál rosszabb. Mert annál népszerűbbek. Annál több levegőt, teret és választót vesznek el – az amúgy is kevésből – azoktól, akik komolyan gondolják, hogy az országot ki lehet menteni a rothadásból, amelyben van, s amelyet egyébként ezek az ötletdús és jótékony defetisták is rühellenek, és szellemes akciókkal röhögtetnek ki.

A Kétfarkú Kutya Párt addig volt igazán vicces, ameddig nem tekintette magát valódi pártnak. És addig volt ártalmatlan, ameddig jelentéktelen.

Mármint a választások tekintetében. Tavaly már nem volt az. Komolyan vette magát mint lehetséges parlamenti tényezőt, s bár nem volt közel hozzá, hogy az legyen, mégis elveszejtett 185 ezer ellenzéki szavazatot.

A Medián legfrissebb felmérése szerint a pártot választók immár 9 százaléka választaná ezt a Mindenkikapjabe Pártot. Csak a kétharmaduk biztosan választó pártválasztó, de az is 6 százalék. A nem biztos választó pártválasztók aránya egyetlen más párt esetében sem ilyen magas, ami érthető, hiszen nyilván azok nem veszik legnagyobb arányban komolyan a választott pártjukat, akik a nem komolyan veendő pártot választják. Azok választják őket, akik nem akarnak komolyan választani. Nem akarnak komoly, felelős állampolgárként kiállni az országot kormányozni kívánó erők valamelyike mellett. Ledobják a lelkükről azt a terhet, hogy fáradtságos lelki és szellemi munkával összevessenek pozitivumokat és negatívumokat, erényeket és gyarlóságokat (netán bűnöket), összemérjenek veszélyeket és döntsenek. Ha nehéz szívvel, akkor nehéz szívvel. Ha már könnyű szívvel nem lehet.

Az a tavalyi 185 ezer szavazatnyi veszteség a jövőben sokkal nagyobb lehet, ha a a népszerűségi viszonyok úgy alakulnak, ahogy most kinéz. A Mediánnak friss adatai nagyon egyértelműek. Minél idősebb, szegényebb és iskolázatlanabb, tehát minél könnyebben manipullható, átverhető és kiszolgáltatottabb a választó, annál nagyobb valószínűséggel szavaz Orbán Viktorra. És fordítva. A Mindenkikapjabe Pártot, éppúgy mint az ellenzék többi pártját, a fiatalabbak, az iskolázottabbak és a jobb módúak választják sokkal nagyobb arányban. A harminc év alattiak körében az ellenzékre kétszerannyian szavaznának, mint a Fidesz-KDNP–Mi Hazánk-táborra. A Kétfarkú Kutyára külön ugyanannyian, mint a Fideszre.

Az ötven alattiak már nem éltek felnőtt fejjel a Kádár-rendszerben. Akik éltek, az ötven felettiek, azok tartják a hatalomban Orbán Viktort. Az ő körükben viszont a Kétfarkú Kutyáknak nincsenek hívei. Pláne a 60 felettiek között, akik pályájuk nem csekély részét a Kádár-rendszerben futották le.

A Kétfarkúak tehetnek úgy, mintha mindenkikapjabe alapon kívül állnának az ellenzéken is és nemcsak a kormánypárton. De ez egyáltalán nem igaz. Valamennyi akciójuk kormányellenes, és egyik sem ellenzékellenes.

A kormány EU-ellenes plakátkampányára válaszolt az „Állítsuk meg az állítsuk meg Brüsszelt! – Nemzeti Hülyeségmegállítás 2017” jelszóval indított ellenkampányuk. Nem az ellenzéki tüntetésekre válaszoltak tüntetésparódiával, hanem a CÖF „békemenetére” „a kormányért, Oroszországért és minden más ellen” szlogennel.

Túlnyomórészt kormánypárti önkormányzatok ellen akcióznak különböző településeken (például Kaposváron). A Városliget lebetonozása és a Fudan egyetem ellen is ők léptek fel legaktívabban. A közbeszerzési törvénytervezetük – mint választási program – szintén a kormánypárti gyakorlat ellen szólt. Nem különben az Ukrajna és az ukrán menekültek melletti tevékeny, demonstratív kiállás.

Nagyjából minden, amit tesznek, jó – jó az ellenzéknek és nem jó a kormánynak. Az is csak használ az ellenzék minőségének, ha rájuk parodizálják mindazt a bűnt, amelyben a kormánypártokkal osztoznak.

Kizárólag azzal ártanak, ha antipárt létükre pártként viselkednek.

Tegyük fel, hogy megtörténik, amit a népszerűségi viszonyok alakulása mutat, és a következő választáson elérik a bejutási küszöböt. Ezzel persze még nem válik hasznossá minden rájuk adott szavazat, mert az egyéni jelöltjeik akkor is a kormánypárti jelölteknek hozhatnak és nyilván számos esetben hoznak is mandátumot, és az egyéni mandátumok aránya befolyásolja legnagyobb mértékben a parlamenti erőviszonyokat.

De mi történik majd velük és általuk a parlamentben? Ha, tegyük fel, ők lesznek a mérleg nyelve? De ha nem lesznek, akkor is szavazniuk kell, állást kell foglalniuk valamennyi kérdésben, amelyek nem viccesek és nem fiktívek.

Abban a pillanatban, ahogy belépnek a parlamentbe, a legmegbízhatóbb pártból a legmegbízhatatlanabbá válnak. Most mindenki biztos lehet benne, hogy programjuk egyetlen pontjának sem lehet köze a valósághoz. Sem az ingyensörnek, sem az örökéletnek, sem a gravitáció csökkentésének, sem a Szegedre emelt hegynek stb. stb.

De a parlamentben nincs vicces és fiktív választási lehetőség. A Mindenkikapjabe Párttal olyan erő kerül be oda, amelynek a komoly szándékairól senki semmit nem tud, főleg azt nem, hogy vannak-e ilyenjei egyáltalán. Bármit döntenek, bárhogy szavaznak, bármely választójuk nekik szegezheti: nem ezt ígértétek. Nem erre kértétek a választóitok bizalmát és felhatalmazását. Merthogy nem is kérik semmire.

De a semmiből nem lesz valami. Pláne nem demokratikus Magyar Köztársaság.