Élet és Irodalom,

LXVII. évfolyam, 9. szám, 2023. március 3.

KOVÁCS ZOLTÁN

A hét elején a miniszterelnök nem tudott értelmes választ adni a Momentum politikusának kérdésére, és nem tudta megmagyarázni, miért hirdetik közpénzmilliárdokból, hogy az emberek 97 százaléka mondott nemet a szankciókra, miközben a választópolgárok mindössze legföljebb 18 százaléka vett részt a konzultációban, és arra sem, miért szavazta meg a 10. szankciós csomagot is, miközben itthon azok ellen hergel.

A miniszterelnök mindösszesen azt volt képes válaszolni, hogy várja Bedőt az irodájában a hasonló kérdések megvitatására.

Ez is egy módszer. Ha egy kérdésre nem lehet épkézláb választ adni, akkor az egész ügyet, vele együtt azt is, aki fölvetette az odavágó kérdést, kivonjuk a parlamenti nyilvánosság keretéből, és egy irodában elmagyarázzuk azt is, amit amúgy lehetetlen.

Bedő kérdése ráadásul sokakat foglalkoztat. Az a plakát ugyanis, amelyik azt hirdeti, hogy a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat, egészen egyszerűen nem igaz. Sőt, teljes képtelenség, amit a kormányfő és népes kommunikációs szakapparátusa állít. Még a korábbi úgynevezett nemzeti konzultáció hazugságain is túltesz.  Már az sem biztos, hogy a szavazati joggal rendelkezők 18 százaléka visszaküldte a levelet, hiszen közhiteles nyilvántartása nincsen, mint ahogy az sem biztos, hogy a visszaküldött válaszok 97 százaléka ellenzi a szankciókat. Ha egyetlen adat sem biztos, akkor miként lehet a végeredmény biztos? A plakátokon szereplő mondat – a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat – legfeljebb úgy lenne elfogadható, hogy a nemzeti konzultációban részt vevő magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat, ami körülbelül a választójogúak 15 százalékát mutatná, de persze, azt sem közhitelesen, hiszen egyetlen adatra sincs bizonyíték.

Ilyen képtelenséget a parlament nyilvánossága előtt természetesen kínos magyarázni, egy negyedikes elemista is föltenné azt a kérdést, amit a miniszterelnök Bedő képviselőtől kapott, ha jól tudom, ott már ennél bonyolultabb számítást is meg kell oldani. A miniszterelnök is jól tudja, az a mondat, hogy a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciót, nem tévedés, nem matematikai hiba, az egy zaftos hazugság. Ilyet komoly politikus nem engedhetne meg magának, és ez még akkor is így van, ha a módszeresen elbutított magyar közéletben ez lassan már nem is feltűnő. Erre pedig Orbán Viktor aligha lehetne büszke. De persze az. Ami a szankcióval kapcsolatos többi megnyilvánulását illeti, az olyan sorozat, amelyikbe jól illeszkedik a fönti kijelentés: ritka eset, hogy egy kormányfő az egész világot, de különösen Európát érintő kérdésben egyes-egyedül abban következetes, hogy vagy nem mond igazat, vagy félrevezeti a hazai közvéleményt. Egyik rádiós interjújában például úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket”. Ebben van igazság is, csak a lényeg maradt ki: Magyarország Orbán állításával szemben minden Oroszország-ellenes szankciót megszavazott. Legutóbb például korábbi lázas szankcióellenes kirohanásai ellenére a magyar miniszterelnök megszavazta az unió kilencedik szankciós csomagját is, holott még egy nappal korábban azt üzente, ezek helyett gazdasági együttműködést szeretne inkább. Aztán az európai uniós tagállamokat tömörítő Tanács pénteken elfogadta a kilencedik uniós szankciós csomagot Oroszországgal szemben. Az uniós tanács tájékoztatása szerint az újabb csomag alapján megszorító intézkedések vonatkoznak az orosz védelmi ipart támogató vállalatokra, politikusokra és politikai pártokra, írja a hvg.hu. További két orosz bankot céloznak, négy orosz műsorszolgáltató működését tiltják be az Európai Unióban.

Kétségtelen, hogy a magyar kormányfő kivételekért is harcol, de ez a harc többnyire zsarolásba torkoll. A vétójog erre kiváló alkalmat ad, és Orbán élt is vele, ezzel fenyegetőzött. Brüsszeli szájalása azonban többnyire hazafelé szólt: megmutatta, hogyan harcol egy vérbeli patrióta a nyugati senkiháziak ellen, majd aztán a patrióta helyet foglalt, és megszavazott mindent, ami elé került.

És akkor még mindig nem derült ki, a kormány hogyan merészel akkora hazugságot tetemes adófizetői pénzen propagálni, hogy a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat. Bedő képviselő mindenesetre feltételhez köti, elmegy-e Orbánhoz. Akkor jelenik meg, ha a megbeszélésen jelen lehet egy független újságíró is: „Orbán Viktor 13 éve nem adott egyetlen interjút sem az őt »kérdésekkel provokáló« újságíróknak. Itt az ideje, hogy a miniszterelnök a sarkára álljon, és kiálljon egy valódi, független újságíró elé. Propagandától mentesen. Szándékomról a miniszterelnököt levélben tájékoztatom, várom válaszát” – írta bejegyzésében a képviselő.  A közvélemény még közügyekre kíváncsi része ugyancsak igen kíváncsian várja, mit válaszol a miniszterelnök.