hvg.hu, 2023. február 20.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Az antifasiszta aktivizmus mai pesti főhősei és főkereplői számára mi is nácik vagyunk. A kitöréstúrázókkal egylényegűek. Ahogy nekik, úgy nekünk is ordíthatnák, alkalomadtán majd ordítják is, hogy takarodjunk. Rólunk van szó, Európa demokratikus törzséről, diktatúraellenes, agresszorellenes polgárságáról, akik támogatjuk Ukrajna ellenállását az agresszorral szemben abban a meggyőződésben, hogy az ő harcuk a mi harcunk.
Azok a (rosszabbik fajta) kommunisták tolják fel magukat náciellenes élcsapatnak, akik azonosulnak az agresszió alaptézisével, miszerint Ukrajnában a nácizmus uralkodik, és Oroszország ott a nácizmus ellen harcol.
Budapesten tehát a minap a világpusztító náci birodalom hívei és a demokratikus Európára törő agresszor hívei álltak szemben egymással.
Mi pedig a Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldal néven futó kommunista párt vezérének Facebook-bejegyzése szerint azok vagyunk, akik „a demokráciára hivatkozva habzó szájjal követelnek még több fegyvert, szenvedést és vért.” És: „képtelenek felfogni, hogy egy fasiszta hatalom támogatása semmilyen körülmények között sem helyes”. Ez a fasiszta hatalom lenne Zelenszkij Ukrajnája. És mi lennénk a habzó szájú vérszomjasok.
Ezek a (rosszabbik fajta) kommunisták és az önmagát antikommunistának lódító magyar kormány ugyanannak a kőgazdag oligarchák teljhatalmát felépítő vezérnek az ülepét kényeztetik, csak az előbbiekről a vezér tudomást sem vesz, mert méret alattiak, tehát nem számítanak.
A köztörvényes bűnözőknek az SS-rúnákkal kitetovált Dmitrij Utkin által megkeresztelt Wagner-csoportjával és a nemzeti szocialista nézeteket valló Alekszandr Dugin ideológiájával etetett orosz állami csapatokkal természetesen nem csak antifasiszták állnak szemben.
Én magam írtam arról, hogy milyen sötét nézeteket erősített fel Ukrajnában az ország vesztére törő agresszor (Révész Sándor: Nácikkal a hazáért?, 2022. július 18., hvg.hu), és mennyire elfogadhatatlan ennek a ténynek az elhallgatása.
Egy honvédő háború összeragasztja a legkülönbözőbb felfogású embereket. Egy létéért küzdő ország nem lehet válogatós.
1919-ben a kommün Vörös Hadseregében számos antiszemita, rasszista, legitimista, konzervatív stb. tiszt harcolt a náci megszállókat 1944-ben a legodaadóbban kiszolgáló Sztójay Dömével bezárólag. Vagy ezek a tisztek voltak kommunisták, vagy a kommün volt rasszista és protonáci, vagy közveszélyes hazudozó mindenki, aki egy rész alapján minősíti az egészet.
A kommunisták lefasisztázták egykoron a szociáldemokratákat, aztán a nácikkal együttműködve rohanták le Lengyelországot. Majd lefasisztázták a nácik elleni harc balkáni vezérét, Tito marsallt. A hidegháború első éveiben lefasisztázták az antifasiszta koalíció nyugati szövetségeseit. Hosszú ideig fasisztának minősítették az egész Horthy-korszakot. És persze fasiszta ellenforradalomnak gyalázták az 1956-os forradalmat is, melynek leverését az orosz hadsereg dicső tettei között tartja számon Oroszország jelenlegi diktátora. Ez az a történelmi hagyomány, amelyet a jelenben képviselnek az oroszországi diktatúra propagandájával együtt ugató magánszorgalmú csahosok.
Ezeknél a kommunistáknál senki nem tett és nem tesz ma sem többet az antifasizmus hitelének rombolásáért.