Kirgizsztánban

Stratégiai együttműködés épül Magyarország és Kirgizsztán között, jelentette be a kirgiz köztársasági elnök Budapesten, erre csak azt tudjuk mondani, hogy legfőbb ideje volt. Stratégiailag együttműködő partnereink névsorára eddig is büszkék lehettünk, Azerbajdzsán, Egyiptom, Szerbia, Törökország, Üzbegisztán és így tovább. Kirgizsztán nevét viszont joggal hiányoltuk a listáról, de lám, előbb-utóbb minden a helyére kerül.

Magyarország hazatalált, immár az övéi között pompálkodik és aranyba foglalt drágakőként ragyog.

Kirgizsztán ennek az úri társaságnak kétségkívül illedelmes és hasznos tagja lesz, ez egyebek közt abból is látható, hogy Vitalij Ponomarjov orosz ellenzékit tavaly novemberben a biskeki repülőtérre érkezvén azonnal letartóztatták, és postafordultával küldték vissza a hazájába, hogy a továbbiakban a honi hatóságok gyámolítását élvezhesse. Egy héttel később megfosztották állampolgárságától Bolot Temirov kirgizsztáni születésű oknyomozó újságírót, emberjogi aktivistát, a párizsi központú Riporterek Határok Nélkül (Reporters sans frontières) nemzetközi sajtószervezet jubileumi Sajtószabadság-díjának jelöltjét, majd felrakták egy vonatra ugyanavval a céllal, mint Ponomarjovot. Ő ugyan nem orosz állampolgár, viszont az orosz hatóságok kitüntető figyelmének örvendhetni olyan élmény, amely mindenkinek csak jót tehet. Akárki nem is részesül ekkora kegyben, múlt év végén például mintegy kéttucatnyi közszereplőnek, köztük jó néhány volt parlamenti képviselőnek kellett a kirgiz áristommal beérnie, az ő vétkük ugyanis annyi volt csupán, hogy a Kirgizsztán és Üzbegisztán között létrejött, mérföldkőnek számító határmegállapodást nem üdvözölték oly lelkesen, ahogy kormányzatuk helyesnek látta volna. Azt pedig már nyilván említeni se érdemes, hogy a kirgiz kormány a civil szervezetek és más efféle nemkívánatos organizációk jogainak tiprásáról körültekintően intézkedik, vagyis mindent megtesz annak érdekében, hogy napnyugati példaképének és jóakarójának legkegyesebb pártfogását a továbbiakban is a magáénak tudhassa.

Nem kis feladat ez, és főleg nem amatőröknek való, márpedig a kirgiz kormánytisztviselők kétbalkezes módon kapkodnak ide-oda, ahelyett hogy nagy európai mesterük példáját követnék és iparkodnának a helyi sajátosságokra alkalmazni. Ők ehelyett ellenzéki médiumok bankszámláinak befagyasztásával, netes orgánumok blokkolásával és rádióállomások elnémításával amatőrködnek. Szó, ami szó, ez utóbbi mifelénk is szokásban van, ám itt szabályt erősítő kivétel csupán, míg ellenben kirgiz barátainknál az átgondoltság és a rendszerszemléletű megközelítés sajnálatos hiányáról tanúskodik. Tegyük hozzá, hogy nem véletlenül, hiszen olyan elme, amely a magyarországi illiberális állam felépítésének folyamatábráját képes volt a saját tudatának vetítővásznán megjeleníteni, állandóan szem előtt tartani és a gyakorlatba lépésről lépésre átültetni, nem minden bokorban terem. Ezen sajnos egy kezdő diktátorok igényeire szabott és jól megszerkesztett diktátori kézikönyv létrehozása se segítene, ugyanis az autokraták észjárása a normális emberétől számos tekintetben, de legfőképp a konokságot illetően különbözik. Tárgyunk világviszonylatban is első számú, mondhatni felülmúlhatatlan szakértője és aktív művelője erről egyszer akként nyilatkozott, hogy ő, ha valami elsőre nem sikerül, másodjára is ugyanazt csinálja, de kettőzött erővel ront neki. Mindaddig, amíg az akadályt porrá nem omlasztotta. Nem az a jellemzően intellektuális harcmodor, a megfogalmazás pedig nyilvánvalóan erősen túloz, de van köze a valósághoz, nála pedig eddig még bevált.

Már amennyiben az Európának való kényszerű hátat fordítást és evvel összefüggésben a közép-ázsiai pusztákon való tanácstalan ténfergést az idevezető stratégia pozitív visszaigazolásának tekintjük. Némelyek annak tekintik. Az emberi elme lehetséges üzemzavarainak bősége lenyűgöző.

Kirgizsztánban most szép történet kezd kibontakozni, az RFE/RL kirgiz osztálya tárta a nyilvánosság elé. Aranybányáról szól, vagyis olyan helyről, ahol csakugyan aranyat bányásznak, nem is keveset, továbbá evvel összefüggésben egy bizonyos Tengiz Bolturuk nevű úrról, aki mindeddig az ország legbefolyásosabb polgárai közé tartozott, most pedig tömlöcben ül és szomorú.

Gyanítható, hogy Kirgizsztán és Magyarország úgynevezett stratégiai együttműködését illetően lesznek problémák. Társadalmi fejlettségünket illetően többé-kevésbé egy súlycsoportban vagyunk, haladási irányunk viszont ellentétes. Velünk a felvonó lefelé halad, ők pedig a másik liftaknában, ha zötyögve is, de mennek fölfelé.