Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 5. szám, 2023. február 3.
KOVÁCS ZOLTÁN
A magyar kormányfő egy hete külföldi újságíróknak rendezett háttérbeszélgetésen szó szerint a következőket mondta: „Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ez már sikerült is nekik, Ukrajna most olyan, mint Afganisztán, egy senkiföldje. Azt viszont nem engedheti meg Oroszország, hogy a NATO megjelenjen Ukrajnában.” Ukrajna bekérette a kijivi magyar nagykövetet, és tiltakozott.
Hajlok arra, hogy ez a mondat a szavak köznapi jelentése szerint is mélyen sérti Ukrajnát meg az ukránokat, tehát tiltakozásuk indokolt. Amikor egy ország élet-halál harcot vív az agresszorral szemben, nyilvánvalóan érzékenyen reagál a hazáját bármilyen meggondolásból bántó kijelentésekre. Csodálom, hogy ezt Orbán Viktor nem érti, nem is érzi. Ennyit az érzelmi és intellektuális vonatkozásokról. Ha a kijelentést egy reálpolitikusi megállapításként értékeljük, már az első mondatokkal baj van, miszerint „Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ez már sikerült is nekik.”
Nem sikerült nekik. Ukrajnának azokon a területein folyik harc, amiket Oroszország annektált ugyan 2014-ben, de a helyzet korántsem rendezett. Köztudott, hogy Ukrajna nyugati irányú fordulata, az Euromajdan megrémítette Moszkvát. A két ország gazdasági, kereskedelmi, etnikai konfliktusainál jóval fontosabbak voltak a katonai, stratégiai bizonytalanságok, amelyek miatt Putyin a háború mellett döntött. Már azt is nehezen emésztette meg, hogy a balti államok NATO-tagok lettek. De aztán az ukrán elnök, a Moszkva-barát Janukovics megbuktatása sok volt az oroszoknak. Ráadásul mindez úgy, hogy a fekete-tengeri orosz flotta szevasztopoli bázisának szerződése is lejárt volna 2017-ben. A háború azonban Ukrajna keleti részén zajlik, ezen nem változtat az sem, ha Oroszország olykor minden harcászati meggondolás nélkül lövi Kijivet, fogalmazhatunk úgy is, a kijivi lakosságot. Vagyis Putyin, Orbán állításával ellentétben, semmit sem tudott elérni, hacsak azt nem, hogy a NATO új tagokkal bővül, Oroszország gazdasági elszigeteltsége pedig fokozódik. Kifejezetten sikertelen volt a legitim ukrán kormány eltávolítása, majd bábkormány kinevezése – hiszen ez volt a cél, de hol van ez már. Nem hivatalos források szerint százezer orosz reguláris katona esett már el, de ha csak hatvanezer: ilyen erejű átgondolatlan és rosszul indított háborús hadjáratot még nem látott a világ. Az Egyesült Államok Vietnámban egy évtized alatt ötvenötezer katonát vesztett, Oroszország egyetlen év alatt ennél sokkal többet. A háborús év Orbán kormányának kivételével egyberántotta szinte az egész világot Putyin ellen. A magyar miniszterelnök még mindig reálpolitikusi pózban ripacskodik, és magyarázatot lát az esztelen orosz öldöklésben: Putyin azért lövi Ukrajnát – magyarázza Orbán –, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Nem tudom, hallott-e már a magyar kormányfő arról: folyik bár a háború, Nyugaton már arról megy az eszmecsere, hogyan építsék föl Ukrajnát, ha vége lesz az agressziónak, nem pedig arról, hogyan ne tartsanak erre igényt.
Orbán és a magyar kormány visszatérő reakciója: legyen fegyverszünet, és kezdődjenek béketárgyalások. Ezt mondja a reálpolitikus, amivel egyébként Putyin vágyait testesíti meg. Ha most béketárgyalások kezdődnének, az azt jelentené, hogy a jelenlegi harcászati határok maradnának, ezt pedig Ukrajna nem fogadhatja el.
Emlékeztetnék Vlagyimir Putyinnak a 2022. november 4-i, a nemzeti összetartozás napja alkalmából mondott beszédére, miszerint Lengyelország, Magyarország és Románia is „erőszak hatására” adott át területeket Ukrajnának, és utalt arra is, hogy ezeknek az országoknak esetleg ma is területi követeléseik lehetnek Ukrajnával szemben. Miként reagált a három érintett állam?
A román külügyminisztérium elutasítja, Lengyelország dezinformációk terjesztésével vádolta Moszkvát, és „a valóságtól távol álló pletykáknak és álhíreknek” titulálta, hogy az ország ukrán területek elszakítását tervezné.
A magyar külügyminisztérium nem tett közzé a kijelentésekkel kapcsolatban semmilyen hivatalos állásfoglalást. Napokkal később az Index megkeresésére annyit írtak, „nem tartjuk helyesnek a háborús konfliktust mélyítő nyilatkozatokat. Az ilyen nyilatkozatok helyett azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség!” Amit Románia és Lengyelország határozottan visszautasít, azt a magyar kormány nem tartja helyesnek.
Miután Orbán Viktor egy hete senkiföldjének nevezte Ukrajnát, a dnyiprói polgármester magából kikelve gazembernek minősítette a magyar kormányfőt – idézte a 444.hu. Nagy János államtitkár ezt visszautasította, és megjegyezte, hogy a polgármestert csak 150 782 ember választotta meg, ezért adja meg a tiszteletet annak, akire 3 060 706 ember szavazott. Ez is válasz, sok értelme nincsen. Magyarországon amúgy nem közvetlenül választják a kormányfőt, Orbánra ilyen szempontból szavazni sem lehetett, legföljebb a pártjára. De ez a legkevesebb.