Kormánylap

A kormánylap receptje pofonegyszerű. Mindenekelőtt kerüljünk kormányra. Ez többféle módon lehetséges, akár még szabad választások útján is, bár ez fárasztó, és nagyon sokat kell hazudni előtte. Ha ez megvan, akkor alapítsunk egy új, kormányunkhoz lojális, ismert irodalmi emberünk által szerkesztett hetilapot. Ha ez tönkremenne — mert leég csúfosan —, akkor gyorsan rendeljünk el valamiféle moratóriumot, nehogy az állami lapok privatizálódjanak, és így kikerüljenek hatókörünkből. Ha elkésnénk, és a legtöbbjük mégis kikerülne, akkor se veszítsük el önbizalmunkat, hidegvérünket, nyugodt erőnket: fordítsuk figyelmünket a maradékra. Szemeljünk ki egy viszonylag nagy példányszámú, nyereséges, nagy hagyományokkal rendelkező hetilapot. A nagyobb botrányok elkerülése érdekében próbáljuk meg a főszerkesztőt egy belső puccs megszervezésével vagy megszerveztetésével — amúgy demokratikusan — elmozdítani: a lap munkatársainak kínáljunk szép feladatokat, sűrűn utalgassunk az elkerülhetetlenre, a közös érdekekre, a kompromisszumok gyümölcsöző voltára stb. Ha a lap munkatársai nem bizonyulnának megfelelően megvesztegethetőnek, sunyinak és gyávának, akkor várjunk még egy kicsit, hazudjunk még párszor bele a lap egyik-másik munkatársának szemébe, majd vegyünk egy mély lélegzetet — és rúgjuk ki a főszerkesztőt. Cenzorunkat még aznap este küldjük el a nyomdába …

(A receptet a következő számban folytatjuk… ha folytatjuk…)

BÄCHER IVÁN