Bácskiskunmegyei Népújság – 1956-06-12 / 137. szám

Ne sértsék meg az alapszabályt – Levél a hercegszántói Felszabadulás Tsz tagjaihoz

Kedves Elvtársak!

Termelőszövetkezetük megalakulása óta küzd azért, hogy bebizonyítsa a közös gazdálkodás fölényét az egyéni parcellákkal szemben, hogy minél több kétkedő egyénileg dolgozó parasztot meggyőzzön: a felemelkedés egyedüli útja a termelőszövetkezet. Az elmúlt évek alatt sok eredményt értek el, bár követtek el hibákat is. Természetes e nélkül nem képzelhető el a fejlődés. Új utakon járunk, érthetően vannak dolgok, amit nem helyesen ítélünk meg először és csak később jövünk rá, hogy helytelenül gondolkoztunk.

Egy ilyen hibára szeretnénk rámutatni. Arról a határozatról van szó, amely szerint azokat a tagokat, akiknek háztáji gazdaságában tehén van, a háztáji területen felül — a közös legelő rovására — 1000 négyszögöl legelőhöz juttatják. De hogy azokat se érje károsodás, akik tehénnel nem rendelkeznek, ellenszolgáltatás nélkül heti két liter tejet kapnak.

Nem helyes ez az elhatározás, mert alapszabályellenes és nem segíti elő a termelőszövetkezet közös állatállományának fejlesztését. Tizenkét tag rendelkezik háztáji gazdaságában tehénnel, tehát 12 000 négyszögöl területet vontak el a közös állomány legelőjéből. Negyven tag kap minden ellenszolgáltatás nélkül heti két liter tejet. Nos, a közösből elvont legelő 4 hónapra elegendő zöldtakarmányt tudna biztosítani a közösállatállománynak, amivel a tej hozamot növelve legkevesebb 30 000 forint többletbevételt lehetne elérni. A 40 tag heti 80 liter tejet kap Ez heti 240, havi 960 forint jövedelemtől fosztja meg a szövetkezetet. Ugyancsak 4 hónapot számítva ez is kitesz 3840 forintot.

Ne értsenek félre az elvtársak. Ha bőviben van legelő, adjanak azoknak a tagoknak, akiknek a háztáji gazdaságában lévő állatállomány ezt megköveteli. De ne a háztáji területen felül, hanem azon belül. Azon sem lehet vitázni, hogy a szövetkezet tagjait megilleti-e a tej. Megilleti, juthat is belőle mindenkinek szükségletei szerint, de ha nem pénzért, akkor a munkaegységeinek a terhére. Nem helyes, hogy a szövetkezet közös gazdaságának rovására ajándékoz — még ha a saját tagjainak is.

Künn járva és beszélgetve erről a problémáról, azt tapasztaltam, hogy nem mindenki ért egyet ezzel a határozattal. Nem ért vele egyet, de kényszeredetten beletörődik. Ezek a tagok tudják, hogy így nem gyarapodik a közös állatállomány. Már pedig csak a közös állattenyésztés fejlesztésével lehet növelni a szövetkezeti tagok jólétét, a munkaegység értékét, a tagság összes jövedelmét. A kiváló termelőszövetkezetek példája mindezt bizonyítja. Úgy vélem, hogy a vezetőség, de valamennyi tag felismeri e közös érdeket és megváltoztatják ezt a határozatot. (B. L.)