Bácskiskunmegyei Népújság – 1956-05-17 / 115. szám

Hercegszántó az újjáépítés napjaiban

MÁRCIUS 18-ÁN, az árvízveszély legforróbb perceiben, itt a hercegszántói tanácsháza előtt, ahol most állok, mondotta Forgó László főmérnök magabiztos nyugalommal: — a községet pedig megmentjük.

Meg is mentették. És most mélységes csend, nyugalom üli meg a házakat. Az élet újra megtalálta a maga megszokottságát. A község házsorai közé nem tört be az áradat, de a földekről még nem húzódott le teljesen. Szürkén, piszkosan még ott kavarog Karapancsa, Budzsák, Klágya földjeinek egyrészén. Hódunapusztára már visszaköltöztek a Dózsa Tsz tagjai.

HÓDUNAPUSZTA FELÉ az úton nem is egy helyen még méteres a víz, Budzsák tanyavilágában 200—300 holdon még nem feneklik meg a ladik, Klágya 350 holdja is méteren felüli vizet tart a hátán. Tekintetek lesik, méricskélik, naponta mennyit is tudnának visszahódítani belőlük? Mert az élet követeli a magáét, a termelő munkát, a jövőért való küzdelmet.

VÖRÖS ANTALÉK a rétről jöttek, ahogyan errefelé a tanyavilág egyik dűlőjét nevezik. Vörös Antal kezében végzés a kiutalt házhelyről, asszonya kezében megépülő házuk tervrajza. Úgy érzik magukat, mint egykor, mikor összekerültek, tele reménnyel, tervezgetéssel. 240 házhely kerül szétosztásra, mert annyian jelentették ki, a községben kívánnak letelepedni, mert ha így történt, ahogy történt, akkor a kultúra áldásait is élvezni akarják, mely a községből sugárzik, a kultúrházból, a moziból, a könyvtárból. A jugoszláv Béreg felé eső részen közel 90 ház fog épülni, 130 pedig a községben.

EZEKET HALLOM járkálás közben az utcákon, ezekről beszélnek a házakban, ahova benyitok, erről beszél Lesi György elvtárs is, a hódunapusztai Dózsa Tsz párttitkára, akivel a községben találkozom össze. A szavak, melyek erről beszélnek, annak a bizakodásnak szavai, melyek a súlyos órák legválságosabb perceiben is eltöltötték az embereket, amikor újságok, rádió községük nevét vitte hírül a nagy veszedelemben.

Mutatják a községben Hódunapuszta tanyaközpontjának építési tervét. Egy-két szobás házak épülnek majd, szebbek, erősebbek, mint voltak a régi vertfalú, vályogból rakott, kisablakú házak.

JÁROM AZ UTCÁKAT, elnézem a már épülő új házakat, de mintha valamit nem értenék. 15—20 ház fala felhúzva, de sehol senki, aki az építkezéseket tovább folytatná. Mint szárnyaszegett galambok, úgy merednek magasba a kőfalak, a vakon meredő ablakrések. Ugyan miért?

Betérek a tanácsházára, adjon erre magyarázatot Dujmov István tanácselnök:

— Nincsen cserép, nincsen födém, nem érkezik kellő mennyiségű faanyag, sem ajtó, sem ablak… Sürgetni? Ugyan mire való volna, mikor a járás, a megye tudja, mire van szükségünk és még sem érkezik. Ott sürgetni, ahol tudják igényeink mértékét, annyi volna, mint nyitott kaput döngetni Megkezdtük az újjáépítést de a szállítás nehézségei miatt még egyetlen házat sem tudtunk befejezni.

HERCEGSZÁNTÓ, ez a határmenti község, délszláv és magyar lakóival a veszedelem órái után hozzáfogott, hogy a romok helyébe új életet teremtsen. Megfeszített erővel folytatja küzdelmét, hogy meg is valósítsa. A fiatalok dalos kedvével telt a határ, melyet holdanként hódítottak vissza. Ha ehhez még hozzájárulna az újjáépítés gyorsítását fékező akadályok elgördítése, akkor a felhők mögül előbukkanó nap is melegebben, áldást adóbban sugározna.