Bácskiskunmegyei Népújság – 1953-08-09 / 186. szám

Ötszáz munkaegységre fél vagon gabona

OLYAN MÁR a hódunapusztai határ is, mint az éltesedő asszony, aki lassan elhagyja lánykori cifraságait és tompa színű, komolyabb ruhákba öltözik. A mézsárga gabonakeresztekkel rakott széles tarlók összezsugorodtak kicsépelt szalmakazlakká, helyükön szántás barnállik, vagy új vetés törekszik felfelé. A sötétzöld kukorica-, répa-, kendertáblákat hordozó határ testén csak a napraforgó virító sárga tányérjai jelzik az élénkebb színt, hogy még nem öregedett ezért vénasszonnyá a nyár, még csak a gabonát érlelte be.

Festői gazdag vidék ez. A felszabadulás előtt Albrecht főherceg megszámlálhatatlan birtokainak egyike volt. Vaddisznóra, őzre vadásztak itt az urak s országos hírű dáridók voltak a híres karapancsai kastélyban. A vaddisznók, őzek túlélték az urakat, ma is bőven van belőlük a gyönyörű tölgyesekben, amelyek félkör alakban ölelik a pusztát, nyugaton a Duna szalagjával együtt.

1949-ben a volt uradalmi cselédekből lett újgazdák és a falu: a közeli Hercegszántó volt summásai 11 családdal megalakították itt a Dózsa termelőcsoportot. Három ló volt minden, amivel nekifogtak, hiszen éppen azért társultak, mert iga hiányában csak kínozták a földet az újgazdák. A 150 holdas táblára már traktor állt. Az első év meghozta eredményét: 1950-ben 24 forintot, 8 kg kukoricát osztottak munkaegységenként a fejadag-gabonán kívül. A csoport letette a vizsgát és még ez őszön újabb 40 család lépett közéjük, 580 holdra nőtt a terület. Az 1951-es év még jobban fizetett. 6 kg búza, 8 kg kukorica, 4 kg burgonya, 50 dkg cukor és 14 forint készpénz jutott egy munkaegységre. A tavalyi nyár fukarabb volt, de a szorgalmasok kamrája ekkor is tele lett. A nehézségek megrostálták a csoportot, a kishitűek, a türelmetlenek kiléptek. Deliék, Elekesék, Janovicsék és még három család próbált másutt szerencsét.

AKIK MEGMARADTAK — maradtak. Nemzedékek eresztettek itt gyökeret, nem könnyű ezt a pusztát elhagyni. A főhercegi korszakban a nyomorúság ragasztotta itt az embereket. Itt született, itt nőtt fel és itt halt meg családok egész sora, a bevakolatlan cselédházakban, 49-ben az öreg Hegedűs Antal, aki egész életét az uradalomban sínylődte végig, innen temették el az öreg Kecskés bácsit is 1946-ban, aki szinte csak azt várta meg, hogy felosztva lássa az irdatlan Főhercegi birtokot. Fia most kovács a termelőcsoportban.

Hóduna-puszta most mással marasztalja népét, legfőképpen a Dózsa-csoport 90 főnyi tagságát.

Folyik a cséplés. Az őszi búza 14—15 mázsájával fizetett. A 2 méter 25 cm magas rozs megadta holdanként a 14 mázsát, az ősziárpa a 15-öt. A beadást már teljesítette a csoport, most várják a szabadpiaci jogot.

A hódunapusztai Dózsában munkaegységenként 7—8 kg kenyérgabonát számolnak kiosztani, azaz árpával együtt 9—10 kg jut gabonából…

Mohai István 7 családos tag, 1945 előtt napszámba járt az uradalomba. Feleségével ketten dolgoznak, több mint 500 munkaegységük van eddig. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez 45—50 mázsa gabonát jelent a padlásra tisztán. Dominics Antal a lányával 600 munkaegységet szerzett, — tehát több, mint félvagon gabonát kap.

… Az uradalomban Dominics Antal, mint kommenciós cseléd kapott egy évre 16 mázsa gabonát, 60 pengőt és némi konyhakertet. Ebből nem megélni, csak tengődni lehetett. A 8—10 éves gyerek már napszámra járt, 60 fillérért lovat vezetett, mert az apa éjjel-nappal, hétköznap-vasárnap gúzsban volt a 16 mázsa kétszeresért, a sóra-paprikára is alig elegendő pengőkért. De ideköti a szövetkezet az öreg Gergely Ferencet is a 400 munkaegységgel, a 30—40 mázsa gabonával. Úgy nyilatkozott: ő csak akkor lép már ki, amikor a halál jelöli ki parcelláját a temetőben. De van miért maradni a többi tagnak is. Az asszonyok átlagosan 180, a férfiak 200-on felüli munkaegységet teljesítettek, 20—40 mázsa gabona jut a közepesen dolgozó családoknak is.

DE A HÓDUNAPUSZTAI határ még nem is adta le minden kincsét. Ott zöldel még a 60 hold kender, ami 45 mázsa termést ígér holdanként. Ott van a 100—120 mázsát biztosan termő burgonyaföld, 2.5—3 kilót számolnak abból is egy munkaegységre. Az 50 hold napraforgó megtermi a 400 mázsát. 100 mázsa a beadás, 300-at szétosztanak, amit a tagok becserélhetnek olajra, szappanra. Közel 5000 liter olaj pótolja így a zsírt a disznóvágásokig. Pedig lesz az is bőven. 70 állat hízik, ebből 20 bőven ki futja a beadást, 40—50 megmarad a tagságnak. 35 fejőstehén ontja a tejet, 2—3 liter jut egy-egy családnak. Az 52 anyakoca most ellik, már 100 kismalac van, 30 süldő vár elszállításra jópénzért…

A jövő terveiről is beszélgetünk Víg elvtárssal, az egyéves akadémiát végzett elnökkel és a tagokkal. Az állatállományt akarják fejleszteni és fokozni a gépesítést. A sertésfiaztatót most húzzák tető alá majd, ahogy befejezték a cséplést. A kendervágást, a répakitermelést már géppel akarják végezni A gabonáinkat kombájn segített aratni. Ezeket a gépeket már örömmel fogadja Hódunapuszta s nem átokkal, mint régen az uradalom marokrakó-aratógépét, amelyek azt jelentették, hogy azon a télen 15—20 család eszik kukoricamálét kenyér helyett, mert a gép elvette a részesaratást.

HÓDUNAPUSZTÁN nemcsak gyökeret vert és lombot eresztett, de évről-évre több gyümölcsöt is hoz a szövetkezeti gazdálkodás. Ilyen fa alatt érdemes élni, dolgozni.    

G. K.