Bácskiskunmegyei Népújság – 1953-04-11 / 85. szám

Esti beszélgetés a hercegszántói Új Életben

A hercegszántói Új Élet székházának udvarán kis lócákon ülve folyik a beszélgetés. Az elejtett szavak nyugalmat, bizakodást, magabiztos erőt árulnak el. Közel van ide a határ. Alig egy kilométer.

Esténként az elvégzett munka után jövőjükről sok szó esik. Az elmúlt év őszén alakultak. Mi tagadás, a meginduláskor voltak nehézségeik. Hamar legyűrték őket. A vetőmaghiány nem okozott sok gondot. Összeadták. A csátaljai gépállomás hanyagságát pedig saját erejükkel pótolták. Úgy mondják, ahogyan igaz. A gépállomás a 250 hold mélyszántásból mindössze 14 holdon végezte el a munkát. Nosza nekifogtak, aminek a gépállomás nem tett eleget, azt saját erejükkel hozzák rendbe. El is végezték a mélyszántást időre. Könyveiket mutatják. Havi 40—50 forint volt csak a csátaljai gépállomás noszogatására elköltött telefonbeszélgetések költsége.

Zdravkó Stipanov szólal meg:

— Nem azért alakítottuk meg csoportunkat, hogy a szájunkat tátsuk és a sült galambot várjuk. Nemcsak  földünket hoztuk be a csoportba, de erőnket is.

Ma végeztek az egyik kukoricatábla cirkalmozásával. — Négyzetesen fognak vetni.

— Az agrotechnikai módszerek alkalmazása egy, a többtermés biztosításával. — veti közbe Orbán István.

Az ég kárpitján a fénylő csillagokat tornyosuló felhők halványítják. A cigaretták fénylő parazsa világítja az arcokat. — Tagjaink asszonyai — veti megjegyzésül Virág elnök — már alig várják, hogy ott dolgozhassanak sorainkban. Már megbeszélték, a növényápolás munkájára minden rendelkezésre álló erőt mozgósítani fognak.

— Meg akarjuk mutatni, hogy versenyfelhívásunk nemcsak elhangzott szó, de becsület kérdése.

A csoport tagjai ott is vannak hiánytalanul a munkában. El is vetettek mindent időben. A tegnapi langyos kis tavaszi eső nyomán kizöldült már a vetés.

— Jó füllel még a sercegésüket is lehet hallani, ahogyan a szárba szökkennek.

Jövőjükről bizakodással beszélnek.

— Rákosi elvtárstól tanultam — mondja Rókus István —, hogy a természettől nem könyörögni, hanem el kell venni, ki kell harcolni azt, amire szükségünk van. Hát mi felkészültünk erre a harcra. Mi be akarjuk bizonyítani, hogy a békeharc újabb erődjét építjük itt a határszélen.

Gajdos István, az egyik munkacsapat vezetője is belekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Megértette, közülünk mindenki, nem az egykori uradalomnak dolgozunk, hanem saját magunknak. Ki mint dolgozik úgy veszi majd annak hasznát. Aki pedig még ezekután is úgy vélné, nem ez az igazság, annak ha kell, tízszer is megmagyarázzuk: nem csak a magad kárát okozod, de társaidét is, az egész országét.

Egy páran már szedelődzködnek. Azzal búcsúzik Koncz János, hogy a választásokra az Új Élet is munkagyőzelmekkel készül.

— Úgy bizony — helyesel mindenki.

A választáson szavazatuk mellé oda akarják sorakoztatni a növényápolásban elért eredményeiket is. Május 17-ig a mákot kiegyelik, a napraforgó, a cukorrépa és a hagyma egyszeri kapálását pedig befejezik.

Szavazatuk mellett azt akarják, ott legyenek tetteik bizonyítékai is. Népi államuk további erősödéséért, a maguk boldog jövőjéért. Tudják, hogy a választási küzdelem eredményeit elsősorban a termelés eredményein lehet lemérni.