Bácskiskunmegyei Népújság – 1952-08-02 / 180. szám

István József, a hóddunapusztai Dózsa tsz tagja a jólét felé vezető úton

Karapancsán keresztül kanyarodik az út Hóddunapusztára. Nem messze húzódik a határszél. Odaátról a béregi templom harangszavát idehallani. Fájdalmas a hangja, mintha az egész kirabolt és Tito börtönében szenvedő dolgozó milliók jajszavát továbbítaná.

Hóddunapuszta gazdag televényén a dús termés a felszabadult nép örömteli életét hirdeti. A Dózsa termelőcsoport tábláin folyik a munka. Távolból magasba törő füst kavarog az égbolt alatt. A csoport tagjai 108.000 téglát égetnek, tervbevett 60 méteres sertésfiaztatójuk, sertésszállásuk és hizlalójuk megépítéséhez. Éjjel és nappal két műszakban végzik a munkát. A téglaégetésben nemcsak a csoport tagjai, de a tagok munkaképes hozzátartozói is résztvesznek.

Az egykori uradalmi cselédek a maguk gazdái lettek. Munkájuk nemcsak csoportjukat gazdagította, de a saját maguk gazdagodását és gondtalan, boldog életét is biztosította. Itt van mindjárt egy a sok közül, István József. Vő János hercegszántói kulák egykori cselédje. Míg a kulák minden esztendőben duzzadtra tömte zsebeit, István Józsefnek és egész családjának együttes munkájáért évi 14 mázsa búza és évi 80 pengő készpénz volt a fizetség. Éppen csak hogy az éhenhalástól menekedtek meg.

Az elsők közölt volt, aki a csoportba belépett. Ez 1950-benvolt még. A gazdasági év végére szorgalmas munkájával 345 munkaegységre tett szert. Mit jelentett ez István József részére? Egyedül készpénzben 5500 forintot. Terményben pedig 23 mázsa búzát, 27 mázsa kukoricát, 15 mázsa burgonyát, 24 mázsa szénát és 172 kg cukrot. Tej meg annyi jutott családjának, amennyire minden nap szükségük volt. István József felszabadult élete így lépett a felemelkedés útjára. Részesedéséből vásárolt 6700 forintért egy hálószobabútort. Ágyterítőket, paplanokat. Magának, feleségének és leányának egy-egy kerékpárt és háztáji tartásra egy üszőt. A tél beköszöntekor levágott egy 4 mázsás és egy 3 mázsás hízót.

Mi van még mindebből István Józsefnek egy év leforgása után kamrájában? 4 mázsa liszt, 70 kg cukor, 6 mázsa kukorica, másfél mázsa burgonya. Az ólban újabb sertések.

Pedig az idén tovább emelkedik gazdagodása. A megnövekedett faladatok sikeres elvégzésére, egyes munkák teljesítésére, bevonta feleségét és leányát is a munkába. Közösen elért munkaegységük az idén 552-re emelkedett. Részesedése az idén eléri készpénzben a 8280 forintot, terményben pedig 25.90 mázsa búza, 8.33 mázsa árpa, 33.18 mázsa kukorica, 49.77 kg cukor kerül a házba. Nem is szólva a burgonyáról és más terményekről. Már kész a terv mi kerül az idén a részesedésből vásárlásra. Ilonának teljes kelengyéje. Az egész családnak télikabát, új ruha télre és tavaszra. Lábbeli és csizma. Kiegészül a konyhafelszerelés is.

De nehogy azt higyje valaki, hogy ez nem az egész csoportban így van. Itt van mindjárt Horvát János esete. Együtt léptünk a társasgazdálkodás útjára. Mindjárt az első hetekben megkörnyékezték a kulákok. Azt duruzsolták a fülébe, nem lesz meg a csoportban még a fejadag sem. Megmagyaráztuk neki, mi a kulák célja. Nézzék meg ma Horvát Jánost. A csoport legjobb népnevelője, aki népnevelőmunkája közben saját példáján mondja: — Aki boldogulni akar, aki szabadulni akar a gondoktól, aki nem ellensége magának és családjának, az szakít a múlttal és a közös gazdálkodás útjára lép. Vix István is a maga példáját sorolja, amerre megfordul.

Nem cserélne egy középparaszttal sem.