Bácskiskunmegyei Népújság – 1951-10-07 / 234. szám
A hercegszántói Vorogity család élete azelőtt és most
Vorgity István 10 éves korában már árvaságra jutott. Mi lehetett a sorsa egy árvagyereknek az ő idejében? Libapásztorkodás, cselédeskedés.
Az akkori idők minden nyomora, minden szenvedése kijutott neki. Istálló volt a szállása. Este későn feküdt a szalmaágyra és reggel korán kelt, mint sokezer társa abban az időben. Akkor ez így volt rendjén, ezt védte a Csendőrszurony.
A felszabadulás után
más lett az élete. Hat holdat hasítottak ki számára a szántói határból. Iga és jószág nélkül azonban keserves volt a gazdálkodás. El kellett menni Túri Józsefhez, az ötvenholdas kulákhoz dolgozni. Továbbra is kizsákmányolt volt. Ezt sem lehetett soká bírni. Végül összeült a családi tanács és Vorgity István délszláv kisparaszt úgy döntött — a többi családtag beleegyezésével —, hogy az új élet útjára lép. Így léptek be Vorgityék a Felszabadulás-termelőcsoportba 1949-ben.
Egycsapásra megváltozott az életük. A csoportban megtalálták a számításukat. Ruházkodni tudnak, míg azelőtt rongyokba burkolták a három gyereket. Hízó gömbölyödik az ólban. Ez most természetes, azelőtt pedig lehetetlennek tűnt. Az idén is kapott már 1500 forint előleget a csoporttól a család. Fejadagon felül több mint tíz mázsa búzát kapnak, 18 mázsa kukoricára számítanak, nem is beszélve a többi juttatásokról. Három mázsa árpát a napokban mértek ki részükre.
Nem csak az ő életük
lett szebb, hanem a falué is. Az ötéves terv formálja, derűsebbé teszi az egész ország és benne Hercegszántó életét is. Az új bekötő út Hóduna-puszta felé, amely 1 millió 400 ezer forintjába került az államnak, könnyebbé tette a közlekedést. Azelőtt ősszel és tavasszal teljesen járhatatlan volt ez az út. A kátyúba beleragadtak a kocsikerekek, ma vígan gördülnek tova az új úton.
Azonkívül új kút létesült 15 ezer forintért. A régieket pedig kijavították. Délszláv óvoda is van a faluban. Vorgity István lánya, a kis Márta, tavaly délszláv iskolában tanult, már.
A terv következő évei sem jönnek üres kézzel Hercegszántóra. Tudja ezt jól a Vorgity-család is. Hiszen gyűléseken sokat foglalkoznak az ötéves tervvel, a terv áldásaival, amely formálja e határmenti falu életét is. Új orvosi rendelő és lakás épül. Csak a rendelő 50 ezer forintba fog kerülni. A falu végén lévő egészségtelen mocsarat eltüntetik és termőfölddé teszik a tervben. Az utat, amelyről már szóvolt, kibővítik. Kultúrházat létesítenek. Szinte sorolni is sok mindazokat, amit az ötéves terv ad Hercegszántónak.
A terv évei alatt,
ahogy a falu épül és szépül, úgy válik mind derűsebbé a Vorgity-család élete is. A Felszabadulás-termelőszövetkezet is sokat erősödött 1949. óta. Tizenkilenc taggal kezdték 181 holdon. Ma 97 tagnál tartanak és 664 holdon gazdálkodnak. Azonban nem csak számban és területben, hanem anyagilag is sokat erősödött a Felszabadulás. Most építenek egy 48 férőhelyes sertésfiaztatót.
A terv alkotásai összegben jóval felülmúlják azt a pénzt, amelyet Hercegszántó jegyzett. Vorgityék is többször beszélgetnek erről, az állam többszörösen visszaadta máris a jegyzett forintokat. Azonkívül a sorsolásnál a községben is sokan nyertek.
Azonban nemcsak erről, hanem másról is gyakran esik szó Vorgityéknál meg a többi becsületes magyar és délszláv családban. Mégpedig a közös ellenségről: Titóról. A hercegszántói határrészen is többször fordultak már elő provokációk. Ezek még elszántabbá teszik a község lakóit a békéért folyó harcban.
Nem egy levelet olvasnak
naponta a szántóiak, amely a titóista kegyetlenségekről szólnak. A napokban is olvasta egyik ismerősének írt levélben Vorgity István, hogy a titóista banditák elrabolják a falvakban a dolgozó parasztságtól az utolsó betevő falatot is. Az egyik faluban éjnek idején házkutatást tartottak egy helyen és 4 kg zsírtartozás fejében egy kocsit, két bivalyt, 70 kg babot és még egyéb dolgokat is zsákmányoltak. Az illető feleségét betetőzésül alaposan megverték, őt pedig börtönbe hurcolták, ahonnan a mai napig nem tért vissza.
Mennyi különbség van a két világ között — szokta mondogatni Vorgity István, — Nálunk szépülő élet, ott nyomor és pusztulás. A tervért, a békéért tehát érdemes küzdeni, dolgozni.
Ugyanez a meggyőződése minden becsületes dolgozónak Hercegszántón.