444.hu, 2022. december 8.
UJ PÉTER
119.1. A saját farkába harapó Gulyás Gergely enfarkába harap
119.1.1. Tulajdonképpen lenne ok némi vidámságra, volna a helyzetnek bőven komikuma, legalábbis az abszurd humor kedvelői számára… Már ha nem a bőrünkre menne az egész. Meg ha biztosak lehetnénk benne, hogy amit látunk, hallunk, átélünk éppen, az a hatalom teljes mentális összeomlása, és nem működésének lényege.
Sajnos az utóbbi.
Erre tanít a tapasztalat: ilyen mentális összeomlást láttunk már néhányat 2010 óta; mindig sértetlenül, sőt, megerősödve kavarodott ki belőle a felcsúti száguldó tábornok.
119.1.2. Szívesen visfulszinkolnám azt, hogy a józan, racionális (kijózanodott, megrettent) utókor borzongással vegyes kuncogással helyezi majd el a Nemzeti Hazugságmúzeum központi, szemen szedett vitrinjébe Gulyás Gergely önfarkába harapó mesterművét:
„(…) Magyarország hiába harcolt, és hiába harcolt eredményesen, és sikerült kivételt kapnunk és mentesítést elérnünk, mégis bekövetkezett az, amitől tartottunk. A szankciók életbe lépése az elmúlt napokban mindenki által megtapasztalható módon zavarokat okoz Magyarország üzemanyag ellátásában.”
Az eredményes hiábakiharcolás. Ellenére a szankció, ami nincs, elszívja a benzint. Akinek kettőnél több működő agysejtje van, az röhög vagy álmélkodik. Aki meg akkora nagy zseni, hogy képes beírni a Chrome böngészősávjába a „crude oil price historical chart” szavak valamely permutációját (vagy megfelelő részhalmazát), majd körülbelül értelmezni a keresésre kapott táblázatokat, két darab angol szót és néhány pozitív egész számot, az inkább csak szentségel, és újra fontolóra veszi a kivándorlást.
119.1.3. De ezt is átrágtuk már elégszer: a hetven dollár körüli, aktuális (szankciótlan szankciós) olajár nem extrémmagas, 2010 és 2014 között végig drágább volt ennél. Csak hát akkor a szankciós forint nem volt ilyen röhejesen gyenge a szankciós dollárhoz képest, hogy a szankciós matolcsyzmus ne verje a szankciós nagymártonba, abba.
119.1.4. Illetve, helyesbítünk is helyből, már régen túl vagyunk a matolcsyzmuson: a közvetlenül Orbán alá rendelt, józanész-szankciós, tisztán hatalmi, ársapkafixált, latinamerikanoid gazdaságpolitika már a pöttyös fenekű, furcsa észjárású számmisztikusnak is sok, pedig abba a fejbe még a magyar banán is belefért, most meg tiltakozni próbálna, szegény, valahogy kimehetett abból a fene nagy fejből, vagy már annyira készen van, hogy elfelejtette, milyen rendszerben is élünk, milyen rendszert segített építeni, ezért úgynevezett „sajtótámadások” (ah, mennyivel jobban hangzik, mint a politikai megrendelésre készült lejáratókampány, és mekkora korszakos alakítás, múzeumba való megint, hogy még azt is gigantikus hazugságokkal próbálják lejáratni, akiről aztán annyi igazi ügyet hozhatnának elő, amennyit csak akarnának) baráti kereszttüzébe került hirtelen. Itt már tényleg nehéz nem röhögni. Zokogás közben, persze.
119.1.5. Vagy. Itt van ez az izé… Ez már teljesen olyan, mintha a Rogán-féle hazugságminisztérium Besenyő István Főosztálya készítette volna, hogy elmondanám önöknek, mi hülyeség, mi nem az. Ez, itt, ni:
A szankciós benzin, ami nem szankciós egyébként, de mindegy, extraprofit, rezsiizé, még néhány migráns és Soros kéne, és kész van a nagyszótár, amivel lehoztuk az elmúlt 12 évet (és még le fogunk jópárat).
119.1.6. Eljutottunk odáig 2022 végére tehát, hogy már nemcsak éven, hónapon vagy napon belül lehet hazudni valamit és annak az ellenkezőjét, aztán letagadni az egészet, de mostmár, így túl ezen a vétós bohóckodáson, oda-vissza, mondaton belül is lehetségesnek tűnik, ami minimum nyelvi bravúr, de inkább már nyelvfilozófiai, úgyhogy a Nemzeti Ludwig Wittgenstein Programból ki kéne utalni rá néhány milliárdot, mint Koncz Zsofiék üveggyapotgyárának. Zárójelezek: egyébként meg lennék lepve, ha a formálódó új gazdaságstratégia (ami leváltja az eddigi, Ausztria-előzős tökéleteset) sziklaszilárd alapját nem a hatalomfinanszírozásba visszacsatornázott tolvajcégek fokozott támogatása képezné. Plusz néhány ütős Szőke Gábor Miklós-szobor.
119.1.7. Eképpen tehát merő egy visfulság azt gondolni, hogy a józan és bölcs utókor vitrinben mutogatja majd kortárs kollektív agyhalálunk relikviáit, sokkal valószínűbb, hogy az utókor egy-két, többé-kevésbé józannak nevezhető, szerencsés túlélője valamilyen emlékbe ütközve (mozgóképesbe, mert olvasni aligha tudhat) rácsodálkozik majd erre a naív és megmosolyogtatóan őszinte korra, amikor egy mondatban még csak háromszor lehetett odavissza hazudozni. Ezen egy pillanatra talán elgondolkodik, de aztán fogja a kőbaltáját, és keres valakit, akinek szétverheti a fejét.
119.2. Szpídmetál
119.2.1. Nehéz lenyelni megintcsak a zokogásba fúló röhögést, amikor azt olvassa az ember, hogy áremelésért könyörögnek a taxisok. Hogy a hatóság emelje meg a hatósági árakat. Hol van már korunk legnagyobb közgazdasági gondolkodója, a személyszállítási ipar Parragh Lászlója, az utolérhetetlen nevű Metál Zoltán, aki 2012-ben, a Tarlós-féle budapesti taxikoncepció (hatóságiárasítás, minden) fejtegette, hogy ami a szabad piacon kialakult, az minden csak nem piaci ár, jöjjön már egy hatóság, és szabja meg (jó magasra, ne kelljen versenyezni) a taxiárakat! Jött, megszabta. Most lehet könyörögni. Ez volt a cél.
Elsősorban a tökéletes refrén (másodsorban a látvány) miatt ajánlom a Pokolgép zenekar számát.
119.3. Új kedvenc gasztroműsorom