Bácskiskunmegyei Népújság – 1951-04-29 / 99. szám

Eltávolították az ellenséget, javult a községi tanácsok munkája a bajai járásban

Rákosi elvtársnak Pártunk kongresszusán elhangzott beszéde felhívta a figyelmet, hogy a községi tanácsokba alaposan befurakodtak az ellenséges elemek. Rákosi elvtársnak ez a megállapítása áll a bajai járás községeinek egyes tanácsaira is. Ezeknek az ellenséges elemeknek eltávolítása igen fontos a tanácsok munkájának megjavítására, de mint Rákosi elvtárs mondotta: — ,,de nem az egyetlen feltétele a munka meg javulásának.”

A bajai járási tanács Rákosi elvtárs figyelmeztető szavai után jobban széjjel nézett járása területén. Látnia kellett, hogy egyes tanácselnökök, a helyi tanácsok pénzügyi osztályának vezetői, a körellátási ügyek előadói és nyilvántartói közül számosan opportunista és megalkuvó magatartásukkal a fokozódó osztályharccal szemben, a falu ellenségeinek, a kulákoknak a szekértolói. Természetes, hogy ezeknek az ellenséges elemeknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy a dolgozó nép érdekeit képviseljék, hogy a kulákelszámoltatás során leleplezzék a dolgozó nép ellenségeit, a terményrejtegetőket, hogy népi demokráciánk közellátását biztosíthassák.

Nemesnádudvaron

Dubán Elemér tanácselnök, mint a régi rendszert készségesen kiszolgáló községi főjegyző, a régi közigazgatás bábáskodását képviselte.Tanácselnöki tisztében kulákmentéssel foglalkozott. Vakmerőségében már odáig vetemedett, hogy a megyei tanácsot akarta kioktatni, hogyan és miként kell a kulákot menteni a beszolgáltatási kötelezettség alól. A nemesnádudvari tanácsház elnöki szobája kedvelt látogatóhelye volt a kulákoknak. Jóska és Pista bácsi voltak a tanácselnök előtt a kedvenc kulákok, akikkel szívesen vitatta meg, mint lehetne és mint mehetne, az a bizonyos „átminősítés.”

Jágity Magdolna közellátási nyilvántartó volt a

bácsbokodi tanácsházban.

Itt végezte romboló munkáját Nagybátyja Gergity Máté 60 holdas kulák. Tőle kapta a „tanácsokat”, mellyel a kulákelszámoltatást eredményesen szabotálhatja. Ennek lett az eredménye, hogy dr. Éber Géza, ottani kulák állatorvosnál, akinél pedig bőven volt bor és kukorica, nem végeztette el a kulák elszámoltatást és a kulák állatorvosnak nyilvántartó lapját külön fiókban elsüllyesztve és elzárva tartotta.

Leváltásra került a bácsbokodi tanácsházban Kolos Ferenc is, a pénzügyi csoport vezetője. Mint horthysta főhadnagy nem egyszer büszkélkedett azzal a kormányzói dicsérő elismeréssel, melyet ezektől a fasiszta bérencektől kapott. Kolos Ferenc, mint munkaszolgálatos századparancsnok, nem egy emlékét őrizte a végrehajtott borzalmaknak és kegyetlenkedéseknek. Multját nem tagadta meg, lovaglópálcával csizmáját csapkodva járt be a tanácsházba.

Az ellenséget leleplezték, de hogy eddig garázdálkodhatott, abban jórészt az éberség ellanyhulása is szerepet játszott. Akárcsak

Hercegszántón,

ahol Magyari Antal, a pénzügyi csoport vezetője hivatali felsőbbségeit hamis adatokkal akarta félrevezetni, hogy elterelje a figyelmet kulákkapcsolatairól. A felesége kulákasszony, apósa 36 holdas kulák, aki most tölti büntetését közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt. Magyari Antal gyűlölte a dolgozó népet és a kulákoknak mintegy mentegetődzve mondotta: — nézze Péter bátyám, itt van a rendelet és nekem azt végre kell hajtani. — Munkájával azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy mint a tanács egyik jó dolgozója szoros kapcsolatot tart a tömegekkel. Holott a valóságban ennek az ellenkezője derült ki róla. Mesterkedéseinek leleplezésével nem is vált ,,nélkülözhetetlenné.”

„Vitéz” Kiss Torma Márton, a jobboldali szociáldemokrata, a

garai tanács iroda kezelője

készséges kiszolgálója volt az ellenség romboló tevékenységének. Minden igyekezetével azon volt, hogy a tanács elnökét félrevezesse és helytelen felvilágosításaival a való helyzetet elleplezze. A dolgozók köszöntésére még csak a fejét sem vetette fel, előtte a dolgozó nép nem számított. Sóhajtozva vágyakozott az után az idő után, amikor Jánoshalmán leventeoktató lehetett, ahol pofonjaival, szitkozódásaival és brutalitásával a dolgozó nép gyermekeit, fiataljait ,,nevelhette.’’ A községben széltében-hosszában azt szajkózta, hogy azért megy rosszul a munka, mert tanács van. Végtelen gyűlöletével a régi községházi kulák-basáskodást áhítozta.

A bácsborsódi pénzügyi csoport

vezetője, Katits János sem volt különb társainál. Politikai felfogását elvtelenül úgy változtatta, ahogy éppen az érdekei és saját egyéni önző célkitűzései megkívánták. Mint a Polgári Demokrata Párt tagja kezdte, aztán csalatkozott a jobboldali szociáldemokraták áruló bandájához, majd befurakodott a Pártba ahol azonban az éberség hamarosan leleplezte és kiebrudalta. Bácsborsódon a kulákokkal tartott fenn szoros kapcsolatot és barátságot. Az adóbehajtás során elnézte, hogy az adóhátralékos kulákok mint feketézik el a gabonát és a kukoricát. Egyetlen lépést sem tett, hogy a lefoglalt terményeket össze is szedjék. Inkább azt szorgalmazta, hogy a kulákok adóhátralékaival szemben a dolgozó kisparasztok kegyetlen és kíméletlen végrehajtásával okozzon kárt és ily módon javítsa az adóhátralék terén elkövetett gazságát.

De nemcsak a községi tanácsokban húzódott meg a belopakodott ellenség, ott ültek

a járási tanács

hivatali helyiségeiben is. Bruckner Tibor, mint a járási tanács pénzügyi előadója, az egykori főhadnagy, a rámás-csizmás katonatiszt, még ma is megkövetelte, hogy szobájába égő cigarettával senki se merészeljen belépni. Márkus Kálmán, a mezőgazdasági osztály előadója, a volt bombázó és vadászrepülő őrmester, ugyancsak ott húzódott meg a járási tanács dolgozóinak soraiban, hogy ,,kiváló” munkájával leplezze a múltban elkövetett bűneit. Csátaljai István, Vándor János, dr. Csaba György, a járási tanács pénzügyi előadói szintén annak a múlt rendszernek uszályhordozói voltak, kik a dolgozó nép érdekeit semmibe véve és lábbal taposva, csak azt nézték, hogy a tőkésosztály és a kulákok készséges megsegítésével és támogatásával biztosíthassák elnyomását a szabadságért és függetlenségért harcoló millióknak.