Bácskiskunmegyei Népújság – 1950-09-13 / 132. szám
A hercegszántói DÉFOSz-szervezetben még ma is a mult rossz szelleme kísért
Szeretettel fogadják a termelőcsoportba belépő délszláv anyanyelvű dolgozókat
— Látja ott délre azt az erdőcskét? Az már a jugoszláv határ, — Jula Galisity, a Felszabadulás termelőszövetkezeti csoport mezőgazdásza beszélget velünk. Hercegszántó határában serényen folyik a munka. — Holdanként 35 mázsa kukoricáról számolunk. Az egyénileg gazdálkodók 20—25 mázsát várnak.
Azután Jula Galisity elmeséli, hogy amióta a dolgozók maguk néznek a kulákok ujjaira, azóta már nem forr, sustorog, mint a boszorkányüst Hercegszántó. Volt bizony idő és nem is olyan régen, amikor a kulákok bicskákkal rontottak a dolgozókra. Ez különösen még akkor volt, amikor a kettősbirtokosok át-át jártak Magyarországra. Ezek megbámulták, hogy a magyar oldalon a boltosok szabadon árusíthatják a ruhafélét, kinek mennyi tetszik, szabadon mérik a bort a kocsmákban, a lámpákban nem ócska zsír sistereg. Titóéknál bezzeg nem, ott a beszolgáltatást is úgy állapították meg, hogy azt is csak a zsíros gazdák bírják. A dolgozó kis- és középparasztok tengődnek az adóterhek nagy súlya alatt.
Titóéknál ezért már vérszemet kaptak
a kulákok és felbujtatták az itteni szövetségeseiket. Így történt meg, hogy az egyik bálon megbicskázták Janotka Imrét. Kulákok bicskázták meg. Sírok György és Kiss Szabó Ferenc. Ebben az időben a DÉFOSz nem tudta korlátok közé szorítani a kulákokat. Akkor a DÉFOSz a fűvel-fával való megbékélés szerve volt. Bánhidi Ernő, az akkori titkár, állomásfőnöknek volt a fia. Óvakodott véleményt nyilvánítani, mint mikor a macska óvakodik a forró kásától. — Kulákok? — Tulajdonképpen Hercegszántón nincsen — így vélekedett Bánhidi Ernő. — A Vő-testvéreinek van ugyan egy kis földjük, — mindegyiknek 50—80 hold között — az egyiknek pláne ruhásboltja is van, de ők nem „igazi“ kulákok. Maguk művelik a földjüket.
Ez a szellem még ma is kísért a hercegszántói DÉFOSz szervezetben. Ezért mert Sírok György 38 holdas kulák nyáron szabotálni. Zölden pusztította el a tengerit. Most pedig Pekovics Pál 28 holdas kulák zölden szedte le 10 holdról a kukoricatermést. Németh József 29 holdas kulák pedig a mai napig nem szántotta fel tarlójának egy részét.
De más módon is „dolgoznak”
a hercegszántói kulákok. Szembe próbálják állítani a délszláv és magyar anyanyelvű dolgozókat. Ebben a munkában Nagy János járt az élen. Őt még Rajk csempészte ebbe a határmenti községbe. De becsempészte a Pártba is, hogy ott könnyebben folytathassa kártevő munkáját. A termelőszövetkezeti csoportba is beférkőzött. A Felszabadulás termelőcsoportban Nagy János széthúzást szított, ellentéteket korbácsolt és éket vert a délszláv és a magyar anyanyelvű dolgozók békés, együttes termelő munkájába.
Így emlékezik vissza Mándity Markó Nagy Jánosra, a csoport volt elnökére:
— Nagy János azon mesterkedett, hogy gátolja a csoport békés munkáját. Nekünk, délszláv dolgozóknak azt mondogatta: — nem itt van a ti helyetek! Ilyenkor sokat jelentően a határon túlra pislogott.
Az új elnök, Arany Pál, megváltoztatta a helyzetet. Szeretettel fogadta az újonnan belépő délszláv anyanyelvű dolgozókat. Munkájának az lett az eredménye, hogy még a csoport régi tagságában 5 délszláv anyanyelvű volt, addig ma a 21 új taggal növekedett tagság közül 22 a délszláv anyanyelvű. A délszláv anyanyelvűek 47, a magyar anyanyelvűek pedig 40 hold földet hoztak a csoportba. Ezzel a Felszabadulás csoport földjén 522 holdra, tagsága pedig 104 tagra emelkedett.