A kettős világpolgár

Hosszú volt az út a Bács-Kiskun megyei Hercegszántóról a belgrádi sétálóutca közelében álló patinás palotáig, ahonnan immár öt éve nem kerülhet az utcára szerb bankó a „kis bosnyák” aláírása nélkül. A Magyarországon felnőtt, ortodox vallású Radován Jelasity magának választotta a göröngyös utat.

Hercegszántó, Magyarország

Földgömbre lenne szükség, hogy a történetet az elejétől a végéig követni tudjuk. Jelasity Radován (így áll a magyar útlevélben) nagyapja valamikor az első világháború előtt Boszniából indult, és meg sem állt az amerikai St. Louis városáig, hogy ott találjon rá a szerelem – éppen egy hercegszántói szerb lány személyében. Az ígéret földje így lett számukra a Trianon után éppen hogy Magyarországon maradt falu, szláv nevén Szantovo. A településen Radován apját még mindig úgy emlegetik: „a bosnyák”. Következésképpen az 1968-ban Baján született fiú lett „a kis bosnyák”, és a falu számára a mai napig az maradt.

Hercegszántón akkoriban volt szerbhorvát óvoda és általános iskola (mára a nagyobb lélekszámú horvátok kedvéért a szerb jelző kimaradt az intézmények nevéből). Ide járt 6. osztályig Radován, hogy aztán a budapesti Rózsák terén folytassa a szintén szerbhorvát (ma már csak szerb) gimnáziumban.

Mit csúfolták össze… Amint bemutatkozott, már mondták is: „fut Bécs felé Jelasics a gyáva”. Ilyenkor mindig nekiállt magyarázni. Őt ugyan ne gúnyolják, a nagyapja neve eredetileg Jelcsity volt, és Radován büszkén tesz különbséget a két „cs” hang között. A belgrádiak számára a latin írásban ékezettel és sapkával jelzett „c” kiejtése között nincs különbség; számukra ő már csak Jelasics, és nem a vajdaságiak által ejtett Jelasity.

Belgrád, Jugoszlávia

Ez a hang árulta el a származását azonnal, amikor egyetemi tanulmányaira Belgrádba érkezett. Más világ volt az – magyarázza Jelasity a szerb nemzeti bank hatalmas belmagasságú tárgyalójában továbbtanulásának hátterét. Egy régi egyezmény lehetővé tette, hogy a magyarországi kisebbségek anyaországukban folytathassák felsőfokú tanulmányaikat, és fordítva. Radován 1986-ban felvételizett a Marxról elnevezett pesti közgázra, de a sikeres teszt a belgrádi egyetem hallgatójává tette.

Jugoszlávia akkoriban szinte egyenlő volt „Amerikával”, pláne Hercegszántóról nézve. A piacgazdaság, a tanulási lehetőségek, az életszínvonal – mindez összehasonlíthatatlanul vonzóbb volt a délszláv állam utolsó éveiben. És miközben Radován magolta a közgazdaságtant, a világ újra hatalmasat változott. Pestre vissza-, hazatérve láthatta Nagy Imre újratemetését és hallhatta Orbán Viktor beszédét. A korábban félig Nyugathoz sorolt Belgrád közben háborúba süllyedt.

Radován újra pakolt, és a németországi Passauba költözött egy évre nyelvet tanulni. Egyik hazai látogatásán Budapest és Belgrád között a vonaton ismerte meg élete szerelmét. Egy görög származású amerikai lányt, Anasztáziát, aki osztott-szorzott, és kijelentette, hogy nincs esélye a kapcsolatuknak.

Chicago, Egyesült Államok

A kiábrándító ítélet csak feltüzelte Radovánt, és elhatározta, hogy posztgraduális képzését Amerikában folytatja. A Németországban megkeresett pénzéből repülőjegyet vett a lány szülővárosába, Chicagóba. Fivére megpróbálta lerángatni a reptérre induló buszról – mondta, hogy megtéríti ő a megvett repülőjegyet. Mint később kiderült, a mamája nem akarta, hogy Amerika elvegye a fiát, és megspórolt szerény nyugdíjából adott tőkét Darkónak, hogy megakadályozza az utat.

A makacs Radován kijutott szerelméhez, de megtakarított pénze már nem volt elég egyetemre és napi túlélésre is. Mondták neki, hogy keresse fel a Szent István magyar templomot, amelyet kivándorlók építettek még a két világháború között. Nem nagyon akart ő ortodox szerb kisebbségiként odamenni, de hamar rájött, hogy ilyen távolságból mindenki rokonnak számít.

Életéről beszélve az elegáns öltönyt és szerb kitűzőt viselő jegybankelnök ezen a ponton láthatóan újra izgatott lesz. Magyar mondatait ennél a résznél még többször zárja furcsa kérdőszavával: „jó?!” Talán az angol visszakérdezésből jön, talán máshonnan, nehéz megmondani.

– Kiderült, hogy az a Wildinger Jakab plébános vette meg a gyülekezetnek a templomot 1934-ben, aki Hercegszántóról vándorolt ki, és akinél ortodox létére a nagyapám is harangozott, jó?! – és ez csak az első meglepetés. Ott volt még Butkovics Adél és Schlauch Mária, akik szintén a faluból származtak. A sváb Mária minden alkalommal, hogy Radován hazalátogatott, adott két ötvendollárost. Az egyiket, hogy imát mondjanak a katolikus templomban a férjéért, a másikat egy ortodox imáért Jelcsity nagypapa tiszteletére, amiért a falut bevevő partizánoknál elérte, hogy megkíméljék a lakosságot.

Ilyen hátszéllel Somos József plébános is megenyhült, és felajánlotta, hogy Radován némi ház körüli munkát ellátva költözzön be kétéves tanulmányai idejére a templomba. Már csak egydolgot akart tisztázni a huszonéves egyetemista: ő bizony nem római katolikus. Az atya csak mosolygott rá. Észrevette ő az első alkalommal, hogy szerb szokás szerint hüvelyk-, mutató– és középső ujját összezárva veti a keresztet.

Frankfurt, Németország

Jelasity az MBA megszerzése után még mindig nem tudott megállapodni; eldöntötte, hogy nagyapja példájára visszatér Európába. – A régiót ismerve itt többet tudok adni, mint tudtam volna ott – magyarázza elhatározását, és szerelme most már látta a kapcsolatuk jövőjét. Egy feltétellel: más státust követelt magának. Chicagóban volt az első lakodalom, Hercegszántón a második. A szülőfaluban legalább ötszázan vigadtak: helyi szerbek, horvátok és magyarok, valamint amerikaiak, görögök, németek és franciák.

Jelasity a Deutsche Banknál a régió szakértője lett, és így találkozott 1997-ben az akkori szerb ellenzék egyik központi alakjával. A közgazdász Mladjan Dinkics második mondata az volt: Én leszek a szerb jegybank elnöke! Radován ezt egy tipikus beképzelt, pökhendi szerb tartásnak könyvelte el. Ebben az időben Belgrád urát ugyanis még Szlobodan Milosevicsnek hívták.

A napokban lesz kilenc éve, hogy megcsörrent az akkor már a McKinsey tanácsadó cégnél Frankfurtban dolgozó Jelasics telefonja. Dinkics volt az: – Ígéretet tettél, itt az idő, hogy az alelnököm legyél, mivel engem ki fognak nevezni a jegybank elnökének!

Radován felesége akadékoskodott: mi lesz az időközben megszületett fiúval, a fizetéssel, a társadalombiztosítással, a szociális juttatásokkal? A rendszerváltást Budapest után most másodszor, immár Belgrádban átélő Jelasity azt felelte: most az egyszer történelmet csinálhatunk.

Belgrád, Szerbia

Egyetlen akadály választotta még el a bankárt az alelnöki széktől: nem volt szerb állampolgár. A hercegszántói „kisbosnyák” 32 évesen, 2000 novemberében kapta meg új útlevelét. De a magyart is megtartottam – teszi hozzá azonnal. Pártfogója távozásával 2004-ben a belgrádi parlament a nemzeti bank elnökévé, ahogy ott hívják, kormányzójává választotta. A 125 éves intézmény legfiatalabb vezetőjeként költözött az egydináros érmén látható, épen maradt palotába, majd egy alkotmánymódosítás miatt, már 2007-ben, megújították kinevezését további öt évre.

– A szerb forradalom után mindannyian azt hittük, hogy pár hónap alatt rendet teremtünk – mondja. Visszatekintve azt érzi, hogy jóval többet is elérhettek volna. Az egykoron őt is vonzó jugoszláv jóléttel magyarázza a problémákat, amelyeket most a gazdasági válság csak tovább fokoz. – Ebben az országban nagyon szép volt az élet, de a magas életszínvonalat mesterségesen, a Kelet és a Nyugat drágapénzen árult találkozójaként teremtették meg – idézi fel.

A belgrádi valóságról egy ideje már a feleségétől értesül. Ő maga hajnalban kel, munkába indul, majd este a szolgálati autó védelmében, vastag házi feladatokat tartalmazó mappákkal tér haza. Felesége jár az orvoshoz, áll sorban a boltban és viszi orvoshoz a gyerekeket: Márkot (Radován apja után), illetve Györgyöt és Illést. Nem elírás.„Djordje, Jorgos, George, illetve Illia, Illiasz, Elijas, kinek hogyan állszájára a családból”. A feleségnek ez a nagy váltás nem is ment volna, ha Chicago után nem zsilipelnek Frankfurtban.

Magyar gyökereihez hű maradt Radován Jelasity, hiszen a szülei még mindig ott élnek a faluban, testvére pedig Budapesten. – Otthon voltam, hazajöttem – mondja magában, amikor átlépi a határt. Nemrég a bajai halászléfőző versenyen volt, majd édesapja nagybaracskai éttermében ebédelt magyar kollégájával, Simor Andrással és Bajnai Gordonnal. – Csináljunk egy kis reklámot a papa Bárka Csárdájának, jó?! – mondja mosolyogva, majd az órájára néz. – Mennem kell, a feleségem vár a kocsiban, mert a gyereknek lejárt az útlevele, és menni kell újat csináltatni a követségre. Az amerikai nagykövetségre.