Népszabadság – 1983-09-22 / 224. szám

Két nyelven – egy házban

Hogyan lehet ötmillió forintos beruházással művelődési házat építeni egy olyan településen, ahol évente összesen 300 000 forint a községfejlesztési alap? Nos, erre a kérdésre született válasz a jugoszláv határszélen fekvő, háromezres lélekszámú, magyarok és délszlávok lakta, Bács-Kiskun megyei településen, Hercegszántón. A megoldás röviden így hangzik: közös erővel, minden érdekelt összefogásával.

A dolog azzal kezdődött, hogy a falu rozoga kultúrháza — nagytermével és a szűk helyen összezsúfolt könyvtárával együtt — már kis híján összedőlt. Aztán egy korábbi falugyűlésen valaki szót kért, s azt javasolta: emberek, jó lenne olykor színházi előadásokat is látni a faluban, próbáljunk meg együtt segíteni, ugyanúgy, ahogy a községi vízmű építését is támogattuk a magunk erejéből. Az egyetértés teljes volt a helyiek körében; az összejövetelen megszavazták a javaslatot.

— A település lakói nemcsak társadalmi munkát, hanem pénzt is felajánlottak az új művelődési ház felépítésére — eleveníti fel az előzményeket Mitos András hercegszántói tanácstitkár. — A rendelkezésünkre álló fejlesztési pénzekből összegyűjtöttünk több mint kétmillió forintot, az itt élők összeadtak erre a célra negyedmilliót, s az önkéntes munka értéke — amit elsősorban a régi épület bontásánál vettünk igénybe — megközelítette az 500 ezer forintot. A többi pénzt a megyei tanácstól, a járási hivataltól, a helyi Lenin Tsz-től, az erdőgazdaságtól, valamint a megyei Moziüzemi Vállalattól kaptuk. Két ütemben épült fel a létesítmény; a könyvtárat már korábban felavattuk, míg az ugyanahhoz az épülethez tartozó művelődési házat a közelmúltban nyitottuk meg.

— Merész vállalkozás volt az új művelődési ház felépítése. Nem tartottak attól, hogy kudarcot vallanak? — kérdeztük Filákovity Márk tanácselnöktől.

— A falunak művelődési házra volt szüksége, az itt élő emberek szeretnek színházba, moziba járni. A mi dolgunk az volt, hogy mindenkit mozgósítsunk a cél eléréséért. Azt az első pillanattól tudtuk, hogy számíthatunk a falubeliek munkájára, tenni akarására, hiszen már korábban is többször bizonyították, hogy szívesen dolgoznak lakóhelyük gyarapodásáért. Bíztunk az emberekben; a Hercegszántón lakó magyarok és délszláv nemzetiségiek döntő többsége egyaránt beszéli a másik anyanyelvét, s a szó jelképes értelmében is megértik egymást. Nem is csalódtunk bennük!

A helyszínen magunk is tapasztaltuk, hogy a hercegszántóiak büszkék az új művelődési házra. Valóban minden okuk megvan a dicsekvésre. Az épület ízléses, szemre is tetszetős, ám egyáltalán nem hivalkodó, s igen jó feltételeket teremt e kis településen a közművelődésnek. A ház homlokzatát és előcsarnokát a község szülötte, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész alkotása díszíti; a mű délszláv népviseletbe öltözött táncosokat ábrázol. De lépjünk beljebb az épületbe. A nagyteremben színházi előadásokat, filmvetítéseket lehet rendezni, s otthonra talált a tágas, célszerűen berendezett létesítményben több szakkör is. Amint azt vendéglátóink elmondták, nyugodt körülmények között készülhet itt fellépéseire a település határain túl is jól ismert, a délszláv kulturális hagyományokat ápoló nemzetiségi tánccsoport. Tölgyesi Gábor, az intézmény fiatal igazgatója mindenekelőtt annak örül, hogy a korábbinál sokkal gazdagabb, a helyiek érdeklődéséhez igazodó programokat szervezhetnek. Az már bizonyos, hogy a következő időszakban — a lista persze korántsem teljes — színjátszók érkeznek Hercegszántóra a jugoszláviai Busevácról, számítanak a kecskeméti Katona József Színház és a Zombori Népszínház vendégjátékára, s valószínűleg sor kerül Szirtes Ádám előadóestjére. S miután a művelődési házban filmvetítéseket is rendeznek, a régi mozi épületét a tsz-tagoknak ebédlővé alakították, a tavaly elkészült napközi otthonos konyhán ugyanis — az óvodásokon, az iskolásokon kívül — főznek ebédet a gazdaság dolgozóinak is.

A hercegszántóiak szeretik lakóhelyüket. Aki csak egyszer is végigsétál a falun, meggyőződhet erről, hiszen sok helyen épülnek új házak, a fiatalok igyekeznek letelepedni a községben. Nagyon sokan gondolkodnak úgy, mint ahogy a helyi tanács építőbrigádjában dolgozó Jelity Mátyás 32 esztendős kőműves:

— Hercegszántó a szülőfalum. Idehaza is megtaláljuk a számításunkat, ugyan miért mennénk el innen. Higgye el, az emberek nagy részét nem vonzza a város, mert az utóbbi években nagyon megváltoztak az életkörülmények a falunkban. Ha sikerül itthon új munkalehetőségeket teremteni, akkor jó néhányan azok közül is itt helyezkednek majd el, akik ma még másutt dolgoznak.

Jelity Mátyás feleségével és két kislányával él a Felszabadulás úton felépített tágas, kényelmes családi házban. Hasonló épület van több is Hercegszántón, ám ez mégis különlegesnek számít; az egyik oldalfalat Szurcsik János alkotása díszíti. A festőművész azért készítette el a művelődési ház előcsarnokában is látható művének egy részletét Jelity Mátyás otthonában, mert a kőművesmester sokat segített neki nemcsak az itt levő alkotóházának felépítésében, hanem a településen levő kisgaléria kialakításában is.

S minden jel arra mutat, hogy a községnek nemcsak a jelene, hanem a jövője is biztató. A tanácstitkár szerint mind sürgetőbb feladat a községi utak — a legtöbb földút — állapotának javítása, s a következő években mind a magyar nyelvű iskolának, mind pedig a szerb-horvát iskolának szeretnének egy-egy tornatermet építeni. A délszláv iskolát egyébként két tanteremmel kívánják majd bővíteni. A helyi munkalehetőségek gyarapítására pedig három szomszédos községgel közösen tanácsi költségvetési üzemet szerveznek, továbbá szó van arról is, hogy a következő években bővítik a Bajai Finomposztógyár helyi üzemét. S a művelődési ház új klubhelyiséggel gyarapodik a közeljövőben — társadalmi munkában.

— Még ebben a hónapban megkezdjük a kivitelezést, s úgy tervezzük, a tél beállta előtt tető alá hozzuk — mondja Mitos András. — A vakolás tavaszra marad, s jövőre megnyílik az új klubhelyiség.

Aki ismeri a hercegszántóiak lokálpatriotizmusát, szorgalmát, az tudja: a tanácstitkár bizakodása nagyon is megalapozott. Segítőkezekben alighanem most sem lesz hiány.

Falus Gábor