Népszabadság – 1959-02-18 / 41. szám

Kommunistákkal az élen – Új szövetkezet, új tsz-tagok Hercegszántón

A napokban hírt adtunk arról, hogy Hercegszántón 13 kommunista vezetésével új tsz alakult. Még az év elején felfigyelt a pártszervezet arra, hogy egyre több az érdeklődő a szövetkezet iránt. A párttagok között viszont sok egyéni gazda volt. Tanácskozásra hívták hát őket, hogy megtárgyalják a szövetkezés helyzetét és jövőjét.

Az egybegyűlt kommunisták többsége 1945-ben kapott földet.

Ázva, fázva, rongyosan hasították az első barázdákat, s némelyikük még gyakran tekintett Baja felé: nem jön-e Turi, vagy más, hogy visszakövetelje tőlük a földet. Igaz, 1956 november elején, az ellenforradalom vérgőzös napjaiban megjelent Turi és még néhány régi úri birtokos, hogy visszavegye a kiosztott földeket, de elűzték újra — most már végérvényesen.

Voltak itt régi párttagok, akik 8—10—12 évvel ezelőtt léptek a pártba, és voltak újak is. Az utóbbiakhoz tartozik Janovics Antal is, akiről az ellenforradalom napjaiban mondogatták a faluban. hogy: „ejnye, no — már Janovics is a kommunistákkal tart“. „Így azután — mondja ő —, ha már a falu úgyis a kommunistákhoz számít, miért ne tartozzam oda hivatalosan is.” Az ellenforradalom után az elsők között lépett be az MSZMP-be.

A tanácskozás részvevőitől mindenekelőtt azt kérdezték: Miben látják az előrehaladást, a dolgozó parasztság további felemelkedésének útját? A vita mindjárt akörül alakult ki, hogy nem mindenkinek egyfelé van előre. Az egyik felszólaló szerint az egyéniek azt tartják, hogy „ki tartaná el az országot kenyérrel, hússal, tojással, ha mindenki a tsz-be lépne”.

Látható volt az arcokon: többen is így gondolkodnak, s meg is lepődtek egy kicsit Balán Miklós kérdésén.

— Teljes igazság lenne az, hogy az egyéniek látják el az országot élelemmel? Választ nem várt, úgy folytatta. Igaz, ma még többet adnak, mint a tsz-ek, mert ők vannak még többségben, de a tsz-ek többet termelnek egy-egy holdon. A hercegszántói tsz-ek átlag 7,8 mázsa búzát termeltek holdanként az egyéniek 5,4 mázsás átlagával szemben. Az igazság az, hogy ha a falu határa tsz-föld lenne, még az elmúlt évi különbség alapján is kb. évi 72 vagon búzával adna többet a szántói határ.

Ezek tények. Nem lehet már tagadni Hercegszántón sem, hogy a tsz-ek jobban gazdálkodnak, többet termelnek, mint az egyéniek, s jobban élnek tagjaik is.

Páncsics István szerint a szakcsoportot kell segíteni. Tavaly kibéreltek 8-an 15 hold irgalmatlanul elhanyagolt gyümölcsöst. Ő a szakcsoport elnöke. Sokat dolgoztak, hogy rendbehozzák a gyümölcsöst. Ez évben csak 90 mázsa almájuk termett, de annak árából is a közös alapra fordítottak 17 százalékot. Permetezőt vásároltak. Azt tervezik, hogy további 5 holdat telepítenek még.

— És hogyan lesz később? — kérdezzük.

Nincs már jövője — így mondja — a „maszek” paraszti életnek. Úgy is indultunk mi, hogy 1—2 évig szakcsoportként dolgozunk, majd átalakulunk önálló tsz-szé, vagy csatlakozunk valamelyik tsz-hez.

— A társai is előre akarnak menni?

— Sokat beszélünk erről, de még magam is gondolkodok. Az tart bennünket vissza, hogy félünk: ha belépünk a tsz-be, szétszórnak bennünket, hozzá nem értők kerülnek a gyümölcsösbe, s az újra tönkremegy. Mi kertészkedni akarunk!

— Mi jövőre 20 hold gyümölcsöst akarunk telepíteni — mondja Grósz Mihály, az Új Élet Tsz elnöke — s természetesen eszünk ágában sincs, hogy szétszórjuk a kertészeket. Ellenkezőleg, egész idényre meghatározott csoport gondjaira bízzuk a gyümölcsöst.

Részt vett az értekezleten három olyan elvtárs is, akik már voltak tsz-tagok, sőt Virág József az ellenforradalom idején feloszlott Új Élet Tsz elnöke volt.

— Beszéljenek azok is, kik már próbálták a közöst és most egyéniek — mondják többen is.

— Beszéljenek — azért vagyunk itt — s mindenki érdeklődéssel hallgatja Virág elvtárs szavait.

—  Jó volt a tsz-ben — mondta Virág elvtárs —, sokkal jobb, mint egyénileg. 4 évig voltam ott. Volt olyan tagunk, aki 110—120 mázsa gabonát kapott, több szekér hordta házához a terményt. Ma is beszéltem Mántics Matyival — ő legalább kétszer annyit kapott a tsz-ben, mint amit most keres. Én soha egy rossz szót nem mondhatok a szövetkezetről. Belépnék ma is, vagy szerveznék új szövetkezetet, csak egyet s mást magam sem tudok. Például, hogy van most: kifizetik-e a bevitt szerszám és jószág árát, vagy évekig kell várni? Azután, hogy van a nyugdíjjal? És a földjáradékkal?

— A bevitt jószág és szerszám felbecsült értékét — válaszolt Grósz elvtárs — rövid idő múlva kifizetik, nem kell még hónapokat sem várni, nemhogy éveket. Nyugdíjat az kaphat, aki a korhatár előtt a tsz-ben ledolgozta a meghatározott időt. Földjáradékként az elmúlt évben átlagosan holdanként 260 forintot fizettünk ki, s erre a jövő évre is megfelelő összeget tervezünk be.

Hol biztatóbb hát a jövő, az egyéniben vagy a közösben? A vita során mindenki egyre több biztató jelt látott a közösben, de azért még voltak fenntartások is.

Nagy András is az Új Élet tagja volt. Ezt mondta:

— Hazudnék, ha rosszat mondanék a tsz-ről. Legalábbis jobban éltünk ott. Ma nincs annyi jövedelmem, mint ott volt, pedig naponta vagy másfél órával korábban kell felkelnem, mint akkor. Az is gondot okoz, hogy más agitál a tsz mellett, s mi párttagok, újgazdák viszont nem tehetjük ezt, mert nem mondhatom azt az embereknek, hogy: előre emberek. Attól pedig, hogy ezt mondanám: „Utánam!” — még visszatart egy és más. Például a függetlenség elvesztése …

Általános felélénkülés lett erre. Többen is közbeszóltak:

— Az, az — a függetlenség!

— Parancsolgatás, mintha nem tudnánk mit kell tenni!

— A sok civódás!

— Meg az illetéktelen beavatkozások!

— A táskás emberek…

— Arról van szó — folytatta Nagy András —, hogy sok volt a terméketlen vita az Új Életben, főleg a felsőbb szervek beavatkozása miatt. 5—6 járási ember csinálta minden évben a tervünket, pedig ott volt 22 tapasztalt jó gazda. S még ha azok a tervek jók lettek volna?! — De nem mindig voltak jók. Így értem én a függetlenséget.

Hibát követnénk el, ha tagadnánk, hogy volt nálunk illetéktelen beavatkozás a téeszek munkájába, sok dolgot felülről írtunk elő, de ez már mind a múlté — mondta Szabó elvtárs, a járási pártbizottság elsőtitkára, aki részt vett a tanácskozáson. — Egyébként beszéljen az illetékes. Van-e most beavatkozás Grósz elvtárs?

— Ha a jó tanácsot beavatkozásnak tekintjük, akkor van — feleli Grósz elvtárs. — De ezekkel még mindig jól jártunk. Látogatóink most is vannak, de nem írnak elő kötelezően semmit. A tervkészítésben ma is segítenek, de az nekünk használ, így gyorsabb és jobb.

Íme a kommunisták január eleji tanácskozása, amivel a változás kezdődött. Ugyanolyan kérdések foglalkoztatták őket is, mint a pártonkívüli dolgozó parasztokat. De nemcsak olyanok! Nagy elvtársat az is izgatta, hogy lemaradnak a pártonkívüliek mögött, hogy nem a kommunisták, hanem a pártonkívüliek agitálnak a tsz mellett. Oláh Györgyöt, a Hazafias Népfront elnökét is ez izgatta. Érthető tehát, hogy miután elsőnek döntöttek, ők lettek az új szövetkezet alakításának kezdeményezői. Hozzájuk csatlakoztak Janovics és Szerletics elvtársak, majd egyre többen.

Ez volt az előzménye annak, hogy 13 kommunista kezdeményezésére megalakult Hercegszántón a Lenin nevét viselő új mezőgazdasági termelőszövetkezet 18 taggal. Egyidejűleg 20-an léptek be a már meglevő szövetkezetekbe is, s mind többen vannak a faluban, akik a belépést latolgatják.

Tóth Pál