Magyar Nemzet – 1987-04-30 / 101. szám

Ápics Zs. Milos tragikus sorsa

A határ menti Hercegszántó (Santovo) község szerb, sokac, magyar lakossága április elején gyászszertartás kereteben emlékezett egykori tragikus sorsú papjára.

Ápics Zs. Milos Pomázon született, egyetemi évei alatt a Szerém megyei Karlócán teológiát tanult. 1938. szeptember 30-án szentelték pappá. Előtte megnősült, feleségül vevén egy bajai proletárcsalád lányát, Tadics Zorkát. 1938 október 1-jétől a budai görögkeleti szerb püspökségen kancellista, és a baranyai Somberek adminisztrátor plébánosa. 1938. szeptember 30-tól Hercegszántón plébános.

1941-ben kiéleződött a helyzet a Horthy-fasizmus tengelybarát politikája következményeként Magyarország és Jugoszlávia között. Ez Magyarországon elsősorban a délvidéki görögkeleti szerb pópák üldözésében, zaklatásában nyilvánult meg. Popovics Lázár lippói pópát, Pajics Miklós mohácsi görög katolikus szerb lelkészt munkásszázadokba osztották be. Terzin Lázár szentendrei egyházmegyei tanfelügyelőt, Pandurovics Mihály battonyai esperesplébánost internálták. Ápics Milos hercegszántói lelkésznek április első hetében már az akkori községházán kellett minden este jelentkeznie, majd egy rácsos ablakú szobában, széken ülve aludnia, ajtaja előtt szuronyos-puskás őr állt. A templomkulcsot a községházán kellett letétbe helyezni.

Az április 12-ét megelőző napokban súlyosan bántalmazták, majd a 11-ről 12-re virradó éjszaka puskatussal összeverték, védekező két karját eltörték. Majd azon koholt váddal, hogy a templomtoronyból jelzéseket adott a bacski Bregen elhelyezkedő szerb királyi tüzérütegnek, 12-én hajnalban kihajtották a község alatt elfolyó kanálishoz, melybe belehajtották és hátulról lelőtték. A víz sodrása a Dunába úsztatta a holttestet, melyet Mohácsnál a Kis-Duna-ágban április 25-én megtaláltak. A hatósági boncolás során megállapították, hogy végtagjai el voltak törve, közvetlen halálát két fejlövés okozta A legnagyobb csendben temették el a mohácsi görögkeleti szerb temetőben.

Kilenc hónapos terhes felesége ezen időben Baján tartózkodott szüleinél. Mind ő, mind a legyilkolt szerb ortodox pap Pomázon lakó agg szülei kereset, eltartás, támasz nélkül maradtak.

A budai görögkeleti püspökségről két átirat ment a belügyminiszterhez, melyben a hivatalos boncolási jegyzőkönyv másolatát kérték, illetve az özvegy és az időközben megszületett csecsemője részére havi kegydíjat. Mindkettő válaszolatlan maradt.

A boncolási jegyzőkönyvet hivatalból megküldték a pécsi m. kir. honvéd bírósághoz intézkedés végett. És ami ekkor nem történt meg, az megtörtént a felszabadulás után. A Hírek című Bács megyei újság 1949 január1-jei száma hírt adott arról, hogy a Népbíróság ítélkezett Nagy János főhadnagy (a tett elkövetésekor még zászlós), valamint Kunszabó Antal és Andrási József hercegszántói lakosok ügyében (mindkettő szakaszvezető lett időközben), akik meggyilkolták Ápics Milos görögkeleti szerb papot A Népbiróság Nagy Jánost halálra. Kunszabó Antalt 15 évi, Andrási Józsefet pedig ötévi kényszermunkára ítélte.

A hercegszántói egyházközség kegyelettel ápolja volt plébánosának emlékét, tervezi, hogy az ötvenéves évfordulóra a holttestet Mohácson felvéteti, és a vértanú halálának helyén Hercegszántón, a templomnál díszsírhelyen eltemetteti.

Dr. Logorjevics György
Baja