Szabad Föld – 1975-10-19 / 42. szám
Kétféle nyelvű, egyféle emberek
Vegyes házasság … Bizony nem is volt olyan régen, amikor a szülők már a gondolattól is megborzongtak: „Jaj, csak a mi gyerekünk ne keveredjen ilyen rettenetes dologba!” Merthogy a különböző anyanyelvűek között kötött házasság már igazi skandalumnak számított. A falu szájára vette a fiatal párt — a szülök pedig megtagadták gyermeküket.
A hercegszántói anyakönyvvezető évente harminc-harmincöt párt ad össze. Az esküvők többségében a főszereplők anyanyelve különbözik. Többnyire vegyes házasságok köttetnek.
Vegyesházasság? Lassan el is felejtjük ezt a fogalmat. Néha-néha már magyarázatot kell fűzni a kifejezéshez. Kiváltképp, ha fiatalokról van szó. Márpedig a házasság, azaz a házasodás leginkább őket jellemzi. Csakhogy nemigen törődnek azzal, hogy szívük választottjának más az anyanyelve. Megértik egymást.
Hercegszántó kétnyelvű falu. Így hát mi sem természetesebb, mint az, hogy a faluban a hivatalos kiírások ugyancsak kétnyelvűek. És természetes az is, hogy a boltokban, a vendéglőkben, a vaskereskedésben, az iparcikk üzletben, a termelőszövetkezet irodájában, az áfész központban, no és persze a tanács valamennyi osztályán lehet beszélni horvát-szerbül is — magyarul is.
A falu három és fél ezer lakosának negyven százaléka délszláv. Más a nyelv, mások a hagyományok. Az ország ugyanaz. A szülőfalu — Hercegszántó.
A tanácstagok negyven százaléka délszláv. Az arány éppen olyan, mint amilyennek lennie kell. „Bundáról’’ szó sincs. Így alakult. Mert így természetes.
És egyébként is … A bajai járási hivatalban úgy gondolják, hogy érdemes megkülönböztetett figyelmet szentelni az itt élő délszlávok polilikai-társadalmi aktivitására. A járás központjában úgy vélik, hogy a délszlávok közéleti szereplése számottevőbb a megszokottnál.
Talán azért, mert nemzeti kisebbségről van szó. Talán a fokozott nemzeti öntudatból adódóan. Talán a hagyományok miatt — az elődök örökségeként. Talán másért. Végül is mindegy.
Annyi bizonyos, hogy a történelem során a magyarországi délszlávoknak sokszor kellett külön csatát vívniuk a létükért, jogaikért — önmagukért.
Most a jogok megvannak. Élnek a lehetőséggel.
Persze elkülönülésről semmiképp nem lehet beszélni. A délszlávok vállalják a rájuk eső részt a szocialista Magyarország építésében. Ez persze nem volt mindig ilyen egyszerű. Igaz, az 1947-es választásokon a délszláv falvak lakói többnyire a kommunista pártra adták voksukat. A statisztikai jelentésben olvasható, hogy országosan is a legmagasabb arány Garán volt: 99 százalék foglalt állást a baloldal mellett.
De a nehezebb évek, a megpróbáltatások ezután jöttek. És amikor itt volt az idő, a lehetőség, akkor a helyzet normalizálását — harag nélkül, emberi módon — a délszlávok sürgették. Ők voltak, akik eleve elvetették az ötletet a téesz-újraszervezés idején, 1959-ben, hogy külön délszláv és külön magyar termelőszövetkezete legyen Hercegszántónak.
Az új, a már bukkanók nélküli kor kezdetét 1959-től, a közös téesz megalakításától számítják.
Ma már ott tartanak, hogy a délszláv óvodába magyar gyerekek is járnak. A szülők örömmel veszik, ha gyermekük már a kezdet kezdetén két nyelven beszél. Az öregek közül még sokan két nyelven is gondolkodnak. A mondatokat úgy mondják ki, ahogy éppen eszükbe jut. A fiataloknak persze már jobban megy a magyar. És gyengébben a horvát-szerb.
Ám ha a nyelvtudás kopik is, a nemzeti hagyományok viszont nemcsak felelevenednek, hanem bővülnek is. Tudniillik a hercegszántói tánccsoport vezetője több hónapot töltött Jugoszláviában, hogy az együttes repertoárját eredeti délszláv motívumokkal gazdagíthassa.
A délszláv tánccsoportnak egyébként magyar tagjai is vannak, s hogy még nagyobb legyen a keveredés: a délszláv tánccsoport nemcsak a hagyományos sokác táncokat ismeri, műsorukban van magyar blokk is.
És ezen természetesen senki sem akad fel.
Milyen is Hercegszántó? Kis falu, amely — leginkább népművészetével — egyre ismertebb lesz a országban. Büszkék, hogy jövőre már minden ház közművesítve lesz, s hogy néhány éven belül hozzákezdhetnek az új művelődési ház építéséhez — ugyanis népművészeti eredményeikért meglehetősen mostoha körülmények között dolgoztak meg. (A néprajzi kiállítás ma egy hajdani istállóépületében található.)
Két évvel ezelőtt a község labdarúgócsapata megnyerte a Szabad Föld Kupát. A sportélethez tartozik még, hogy Hercegszántóról származott el Villányi Zsigmond, az öttusázó és Albert Flórián, akit aligha kell külön bemutatni.
Milyen is Hercegszántó?
Egy a falvak között. Nincs rajta s benne semmi különös.
Szerencsére…
Mészáros Sándor