Az Orbán-videó és semlegesítése

Tisztelt miniszterelnök úr, kedves Viktor! Konstruktív ellenzékként állok elő az alábbiakkal. Beszélnünk kell arról, amivel Vlagyimir Putyin zsarolja önt.

Az emiatt vállalt áldozatok mára elviselhetetlenek, konkrétan nem mernek Kövér Lászlóval találkozni lengyel és cseh kollégái se, annyira félnek a leküzdhetetlen hányingertől, és ez csak részben magyarázható László személyiségével. Utolsó szövetségeseinket is elveszítjük, katonai és titkosszolgálati infókat csak a bolond bízna ránk, a Holdról is látszik, hogy ez az ország az oroszok kuplerája. Ez így nem mehet tovább.

Mi sarkallhat ilyen szolgaságra egy amúgy pragmatikus vezetőt? Oké, a gázimportból sokat lehet lopni, de hát annyi mindenből lehet. Láttunk már hajmeresztő kanyarokat a Liberális Internacionálétól idáig, vajon miért épp az oroszbarátság az, ami mellett ilyen tántoríthatatlanul kitart? Háborús bűnök, népirtás árnyékában, amikor az orosz meztelenül, gyengén, rühesen áll a világ előtt, és senki sem látja már szuperhatalomnak? Amikor olcsón feliratkozhatnánk az erkölcsi győztesek közé, ezzel talán még a pénzcsapokat is megolajozva?

Sz. Bíró Zoltán oroszkutató úgy fogalmazott, a magyar miniszterelnök „Oroszország vonatkozásában elvesztette alanyiságát”, ami körmönfont, óvatos megfogalmazása annak, hogy nem a maga ura, hanem kényszerítik. Hogy Putyin kezében van valami, amivel tönkreteheti, ha nem engedelmeskedik.

Próbáljuk kitapogatni, mi lehet az, ahogy a fizikusok keresték a fekete lyukakat, közvetett megfigyelésekből következtetve. Fényképekkel, dokumentumokkal nehéz ma már botrányt kelteni, bárki rávághatja, hogy Photoshop. Borkai Zsolt is megúszta volna, ha csak egy nyugta kerül elő a kurvákról. Igazán nagyot csak videóval lehet robbantani.

Néhányan rebesgetik, hogy Szeva bácsi, a legendás orosz maffiózó holmi bőrönd pénzekkel járult hozzá a pártépítéshez valamivel a Soros-dollárok után, és erről lehetnek filmecskék. Ám lássuk be, korrupciós ügyletektől nem robban a puliszka. Hatvanpuszta után ugyan kit érdekel? Beáraztuk már; van elég kisnyugdíjas, aki erre torkaszakadtából énekelni kezdi, hogy érettünk lop a mi jótevőnk. Ha az SS aranyvonata tolatna be Felcsútra, az se lenne meglepetés, és nem változtatna semmin.

Szóval azon a videón nem pénz szerepel. Nem szeretnék indiszkrét lenni innentől, és végképp nem akarom látni – ennyiben az érdekeink közösek. Már csak azért sem, mert ha csak egy ruganyos testű tornászlány lenne, azt még ugyanúgy felmagasztalná a saját tábor, mint a lopást: ni, micsoda férfi! Ennél meredekebb lehet tehát. Nem, itt megállunk, és megpróbálunk nem gondolni arra. Kecskére sem. Távozz tőlem!

Na most ez egy legalább tízéves történet, ahogy kiolvasható az emlékkönyvből. Azóta viszont sok minden történt a tudomány és a technika világában. És ez lehet a menekülőút ebből a fojtogató zsarolásból, vissza a kultúrnépek közé.

Ma már megoldható, manuálisan vagy mesterséges intelligencia segítségével, hogy bárkiről meggyőző, valóságosnak tűnő felvételt készítsenek. Kockáról kockára retusálva, fényeket, mimikát, árnyékokat igazítva. A deep fake korában egy videó nem feltétlenül bizonyíték. Négy éve már, hogy megjelent egy nagy visszhangot kiváltó videó Barack Obamáról, amely pont úgy nézett ki, mintha ő beszélne, de a valóságban nem is tudott róla. Az illúzió tökéletes.

Ideje tehát megmondani Putyinnak, hogy öreg, csinálj, amit akarsz, én visszavezetem a hazámat a civilizált világba. Már csak azért is, mert akkor talán adnak egy kis alamizsnát ennek a szétlopott, nyomorult országnak, hogy meg ne fagyjon az apa, aki férfi és tanár. Ezzel egy időben készíttetni előre néhány házi hamisítványt, könnyen cáfolható deep fake videókat, ahol a miniszterelnök látszólag bébifókát ütlegel, kismacskát rugdos, müzlit eszik, vagy színházba megy. Utána már hiába tolja ki a KGB annak a felejthetetlen, nagyon görbe estének a felvételét, az is csak egy lesz a hamisítványok közül. Ezzel ezt meg is oldottuk.

Kivéve, ha a zsaroló nem orosz. Ez a riasztóbb opció. Hogy Orbán nem Vlagyimir Putyin foglya, hanem a táboré. És ahányszor megmérték a fókuszcsoportokat, az invázió kezdetén, Bucsa után, az ukrán ellentámadást követően, mindig ugyanaz jött ki: hogy szilárdabban hisznek Pu­­tyinban, mint Orbánban. Ami annyiban érthető, hogy Putyin családja nem tőlünk zabrálja a milliárdjait, szóval a mindennapokban kevesebb gondot okoz, mint Orbán.

Ez a közeg tizenöt éve még tapsolt annak, hogy nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja. Aprólékos, kemény munkával sikerült őket moszkovitává nevelni. Orbán ezt magának főzte, de sajnos mind megesszük.

Reméljük tehát a legjobbakat: hogy volt egy leírhatatlanul gusztustalan kaland, és csak amiatt vagyunk pillanatnyilag rongy nemzet, a civilizáció árulói és az áldozatok megtaposói. A másik megfejtés ugyanis az, hogy nem egy ember aljasodott le egy éjszaka erejéig, hanem hárommillió egy életre – és őket nem tudjuk leváltani soha.